Az edző jól ébresztett
A barátságtalan, fagyos idő ellenére parázs hangulatú, fordulatos mérkőzés kerekedett a MAFC-BME-Dunaferr SE párharcból, melyet az első szettben mutatott dekoncentrált játék ellenére végül magabiztosan, 3–1-re nyert meg a vendégcsapat.
Szita Mónika Bár a mérkőzésnek helyet adó BME-pálya – kialakított ülőhelyek hiányában – nem igazán kedvez a röplabdabarátoknak, szerencsére mégis sokan voltak kíváncsiak a juniorok összecsapására. A lelátót helyettesítő zsámolyok és összecsukható kispadok tökéletes ülőalkalmatosságként funkcionáltak, egyben igazi tornaterem-hangulatot varázsoltak a háló két oldalán küzdő fiatalok köré. A két csapat mellett az eredményjelző játszotta a harmadik főszerepet a délután folyamán, az ugyanis – vicces kedvében lévén – mindvégig kódoltan mutatta az aktuális állást. Aki pedig nem követte kellő figyelemmel a mérkőzés alakulását, bizony rendre az őt körülvevők segítségére szorult a pontos eredményt illetően.
A mérkőzést a MAFC nagyon lendületesen, a Dunaferr pedig annál zavarodottabban kezdte. Ennek meg is lett az eredménye, 2– 2-nél ugyanis átvette a vezetést a hazai gárda, amelyet aztán a szett végéig már ki sem adott a kezéből. A vendégek a játszma első felében még tudták ugyan tartani a lépést ellenfelükkel, a MAFC azonban megrázta magát, és 15– 9-ig meg sem állt. Akkor is csak azért, mert a Dunaferr edzője időt kért, bízva abban, hogy sikerül összekapnia a láthatólag fejben máshol lévő csapatát. Az intő szavak azonban sem itt, sem négy hazai ponttal később nem hatottak. A fővárosi csapat gyorsan lepörgette a szett végét, 25–18-ra behúzva azt.
Az első szünetben aztán Tomanóczy Tibornak sikerült az, ami az időkérések alatt nem: láthatólag – és hallhatólag is – felébresztette csapatát. A dunaújvárosi fiúk újult erővel szálltak harcba a második felvonásban. Bár a Saw Ábrahám vezette MAFC ennek a játszmának az első felét is uralta, az ellenfél ezúttal nem hagyta magát, és ötpontos hátrányból felállva 18–18 után átvette a vezetést – és egyben a hangadó szerepét is a pályán. A fővárosi együttesen innentől kezdve az időkérés és a csere sem segített, a Dunaferr döntetlenre módosította az állást.
A szettgyőzelem aztán meg is hozta az újvárosiak étvágyát. A harmadik játékrészben ugyanis – nem éppen jól nevelt vendéghez méltóan – szóhoz sem hagyták jutni vendéglátójukat. Minden hazai pontra három-négy sajáttal válaszoltak, így tettek szert 20-8–as vezetésre. A Dunaferr edzője ugyanakkor – érezve a tetemes előny altató veszélyét – egy perce sem elégedett meg, folyamatosan figyelemre és koncentrációra bíztatta fiait, „kérte a hangot” a pályán lévőktől. Vélhetően ennek is nagyban köszönhető, hogy a 12 pontos előnyből 10 meg is maradt a szett végére.