„Nem bulizni jöttem”

Nem álmodozik, bizonyít. Pádár Krisztián rendkívüli magabiztossággal teljesít kiválóan belga csapatában. Ehhez minden segítséget megkap a klubjától, és ez kárpótlás amiatt, hogy unalmasabbak lettek a hétköznapjai. De mint mondta: nem bulizni ment Maaseikbe.

Nagy-Pál Tamás Parádés debütálás: a belga Noliko Maaseik tizennyolcadik születésnapját pénteken ünneplő magyar játékosa, Pádár Krisztián huszonhét pontot szerzett élete első Bajnokok Ligája-mérkőzésén. A találkozó legeredményesebbje lett, ráadásul csapata – az ő vezérletével – kétszettes hátrányból fordítva, 3-2-es győzelmet ünnepelhetett. A 198 centis feladó-átlóval beszélgettünk.

– Legutóbb említetted, hogy hosszú idő után végre egész hónap szüneted lesz nyáron. Sikerült megfelelően kihasználni? – Igen. A családommal, a barátnőmmel és a barátaimmal voltam. – Aztán csatlakoztál a belga bronzérmes keretéhez. Könnyen beilleszkedtél? – Rajtam kívül sok új játékos érkezett, ami megkönnyítette a dolgom, így gyorsan elfogadtak. Az elején a korom miatt volt kisebb problémám, páran máshogy kezeltek. – Hagytad? – Nem vagyok az a fajta, aki tűrné. Egyszer-kétszer még elengedtem a fülem mellett a megjegyzéseket, de aztán muszáj reagálnom. Persze, nem mindig úgy, ahogy kéne, de végül, beszélgetések során sikerült megoldant a dolgot. – Gondolom, a teljesítményed is sokat segített. Mennyire volt nehéz megszokni a nyilván teljesen más ritmusú edzéseket? – Valóban különbözik a tréningek felépítése. Érdekes lesz, amit mondok: kevesebbet edzünk, de annál hatékonyabban. Reggelente általában gyógytorna és kardió van, utána megyünk a terembe. De semmi gyors mozgás vagy ugrálás, csak lassú, technikai finomításokon dolgozunk. Így délután a két és fél órás labdás edzés során száz százalékosak tudunk lenni. A reggeli tréning is nagyon hatékony, csak éppen nem terhel le. A mérkőzések viszont sokkal gyorsabbak és fárasztóbbak, de nekem nagyon tetszik, mert így jön ki igazán, amit tudok. – A körülményekre sem panaszkodhatsz? – Nem hát. Ég és föld a különbség. A sportcsarnok például csak és kizárólag a miénk, nincs benne másik csapat. Bármire szükségünk van, azonnal intézik. Tényleg bármit. Most például nő a bölcsességfogam, és a fogorvost is a klub intézte. – Mi változott még a mindennapi életedben? – Nincs itt a családom és a barátaim, unalmasabban telnek a napok. De nem bulizni jöttem. Edzések után hazamegyek, főzök magamnak valamit, és pihenek. Néha elmegyünk vacsorázni a csapattársakkal, de semmi nagy dolog. A tizennyolcadik születésnapomon sem lesz lehetőségem kimozdulni, hiszen másnap a legnagyobb riválisunkhoz megyünk idegenbe, aztán BL-meccs lesz, úgyhogy nem lenne okos ünneplést csapni. – És mivel jársz azokra a vacsorákra? – A legújabb A osztályú Mercedest kaptam a klubtól, már az első napon várt a csarnok előtt. – Ilyen körülmények között tényleg csak a röplabdára kell koncentrálnia az embernek. Ez látszik a csapat teljesítményén? – Nagyon rosszul kezdtük a szezont, ami a sok új játékos miatt benne volt a pakliban. Simán kaptunk ki otthon, aztán idegenben is, de a harmadik fordulóban már megvertük a tavalyi ezüstérmest. És ugye nemrég a BL-ben is sikerült nyernünk kétszettes hátrányból, úgyhogy egyre jobbak vagyunk.

– Ez utóbbiban nem kis részed volt huszonhét pontoddal. Ilyen BL-debütálásról álmodoztál? – Nem álmodozni kell, hanem tudni. Már a meccs előtt biztos voltam benne, hogy jól megy, meg sem fordult a fejemben az ellenkezője. Nem voltam ideges, inkább kihívásnak tekintettem, ráadásul tudtam, hogy rendesen felkészültem. – Ez a magabiztosság megvolt Belgiumban az első pillanatoktól kezdve? – Csak attól féltem eleinte, hogy a keresztütésem nem elég erős, de hamar sikerült javítani rajta. Ezen kívül még az ejtésemet kell csiszolni. Az edző belém akarja sulykolni ezt a technikát, amivel nem feltétlenül értek egyet, mert nem szeretnék félénknek tűnni. – Kecskeméten panaszkodtál, hogy úgy érezted: a szurkolók nem ünnepelték meg annyira a bajnoki címet. Most mi a helyzet? – Fantasztikus a közönség! A BL-meccsen közel kétezer ember volt a csarnokban. Így már nem mondhatják rám, hogy oké a srác, de majd akkor kell teljesítenie, amikor komoly meccseken szerepel. Régen akadtak ilyen hangok, de remélem: bizonyítottam, és nem hallom többet.