Pádár Krisztián a szurkolók és a szakma elismerését is elnyerte első idényében a belga bajnokságban. A 18 éves játékos még egy évet akar eltölteni a Noliko Maaseikben, utána valamelyik, még erősebb sorozatban képzeli el a jövőjét.
Nagy-Pál Tamás Alig egy évvel ezelőtt, a Kecskeméttel megszerzett bajnoki címe után igazolt Pádár Krisztián a belga Noliko Maaseik gárdájába. A még mindig csak 18 éves, felnőtt válogatott játékos parádés eső szezont produkált Belgiumban: a Bajnokok Ligája csoportkörének tizenegyedik legjobb pontszerzője lett, és alapembere volt a bajnokságban negyedik helyen végző gárdának.
– Már egy ideje véget ért a szezon. Hogyhogy ismét Belgiumban értelek el?
– Díjátadóra megyek.
– Hallottam hírét, hogy a Maaseik szurkolói megválasztottak a szezon legjobbjának, de azt hittem, a díjat már megkaptad.
– Meg, még az utolsó fordulóban. Csak közben kiderült, hogy én lettem a belga bajnokság legjobb újonc röplabdázója. Komoly szakmai elismerés, hiszen játékosok és edzők szavaztak. Amiatt repültem vissza, de részt vettem a szurkolói évzárón is.
padar_krisztian– Fontosnak tartod a kapcsolattartást a fanatikusokkal?
– De még mennyire! Mindig eljárok a klub által szervezett rendezvényekre, mint a kártyapartik vagy a vacsorák, és ott elbeszélgetek a szurkolókkal. Sajnos, azt nem minden csapattársam tartja ennyire fontosnak. Pedig Belgiumban nagy a hagyománya. De, ha belegondol, ez teljesen normális. Mégis: ki szeret üres csarnokban játszani?
– A teljesítményeddel is kiérdemelted a szurkolók szeretetét?
– Érzésem szerint minden meccsen jól játszottam. De ha a csapat egészét nézem, jobb eredményben reménykedtem. Szerettünk volna a bajnokságban és a kupában is döntőbe jutni, a Bajnokok Ligájában pedig a csoport harmadik helyén végezni. Most tehát csalódottak vagyunk.
– Pár napja személyesen nézted meg volt csapatodnak, a Kecskemétnek a Kaposvár elleni döntőjét. Nagyon más volt a belga bajnokik után?
– Nézőszámban még van különbség, de ami mostanában itthon elindult, az remek irány. Ezeregyszáz szurkoló jött el, és fantasztikus hangulatot teremtett. Játszottak mostanában nem egy olyan élvonalbeli focimeccset, amelyen kevesebben voltak. Emiatt nézeteltérésbe is keveredtem a minap egy futballszurkolóval. Kimentem ugyanis a Kecskemét bajnoki meccsére, és bár közel kétezren voltak a nézőtéren, a hangulat messze elmaradt attól, ami a csarnokban volt. Néhány szurkoló a fülem hallatára kezdte el hangosan ecsetelni, hogy össze-vissza hazudnak a lapok, biztosan nem voltak több mint ezren a röpimeccsen.
– Ezek szerint nem hagytad szó nélkül...
– Nem vagyok az a fajta. Heves vita alakult ki, amelyben jeleztem, hogy bizony tényleg annyian voltunk. Persze nem hitték el, csak poénkodtak.
– Belgiumban mennyi az átlagos nézőszám a bajnokikon?
– Kétezer körül van.
– Milyen trükköket lestél el? Mit lehetne tenni itthon azért, hogy változzon a sportág megítélése, akár a laikus futballszurkolók körében is?
– Nem nagy találmány: a televíziós közvetítés segítene rengeteget, hiszen többen megismernék a sportágat. Ezen kívül egyéb programokkal is ki kéne egészíteni egy-egy mérkőzést, akár a táncos lányokkal is. Biztosan nagyobb lenne az érdeklődés.
– Kecskeméten töltöd a nyarat?
– Igen. Pihenek, edzek, és lesznek válogatott edzőtáborok is. Mivel a női Európa-bajnokságot Belgiumban rendezik, csak november közepén kezdődik a szezonunk. Ha lesz lehetőségem, természetesen elmegyek megnézni a magyar lányokat, mert viszonylag közel játszanak hozzánk.
– Maaseikben jelentkezel újra edzésre?
– Szinte biztos. De terveim szerint ez lesz az utolsó szezonom itt. Szeretnék még a mostaninál is jobb évadot zárni, és utána még komolyabb bajnokság még erősebb csapatába igazolni. Ez a minimum, amit jövő őszig szeretnék elérni.
