A szegedi Tornádó Team majdnem tizenöt év alatt az ország talán legsikeresebb görkorcsolyázó egyesületévé nőtte ki magát. A kezdetekről és a részletekről az elnököt, Garzó Erikát kérdeztük.
reb Tavaly ősszel az akkor 16 éves Gardi Dominika a görkorcsolyázók rövid és a hosszú távú összetett junior Európa Kupáját is megnyerte. Ha olimpiai sikersportágban születik hasonló siker, sokan felkapják rá a fejüket, a szegedi Tornádó Team fiataljának győzelmei viszont nem keltettek túl nagy feltűnést. Pedig méltatlan komolytalan hobbisportnak tekintetni a kerekeken száguldást, hiszen világ- és Európa-bajnokságot is rendeznek, és a görkorcsolya szerepel a nem olimpiai sportágak seregszemléjén, a Világjátékokon is.
foto_ns
A görkorisok legsikeresebb honi képviselői a szegedi Tornádó Teamből kerülnek ki. Az egyesület 2001-ben, mondhatni, véletlenszerűen alakult meg.
„A korcsolyázóktól akkoriban egyszerre több edző is távozott. Nekem a gyereknevelés mellett volt időm, és igennel válaszoltam, amikor megkérdezték, nincs-e kedvem foglalkozni a kicsikkel – mondja az elnök, a Tornádó lelke, Garzó Erika. – Korábban atletizáltam, a görkorcsolyához abszolút nem értettem, azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák. Az viszont egyértelmű volt, hogy nem lehet csupán néhány embernek edzést tartani, így gyorsan toborozni kezdtünk.”
Miközben mindinkább beásta magát a szakirodalomba, és képzett edzővé vált, folyamatosan igyekezett bővíteni az akkor még csupán hét-nyolc fős csapatot. Kéri Ferenccel járta az óvodákat, invitálta a gyerekeket, s időközben a korcsolyázók közül kiválva megalakult az önálló klub. Évekig lezárt utakon és szűkös parkolókban gyakoroltak és száguldoztak a fiatalok, de 2006-ban megkapták az akkor modernnek számító, minden igényt kielégítő görkorcsolyapályát. Részben a fejlesztésnek köszönhetően mind fényesebbek lettek az eredmények. Nagy elismerés, hogy 2012-ben – korosztályos versenyekkel együtt – Európa-bajnokságot rendeztek a szegedi aszfaltcsíkon. Az évek alatt gyűjtött érmek közül Sántha Blankáé a legértékesebb: a tavalyi korosztályos Eb-n állhatott fel, a dobogó harmadik fokára.
A sikerek ellenére a görkorcsolya – ahogyan a legtöbb nem olimpiai sportág – a figyelem mellett a támogatókat is nélkülözi. Pedig a teljes felszerelés sínnel, cipővel, kerekekkel nagyjából 150 ezer forintot kóstál, nem beszélve a külföldi, természetesen önköltséges utazásokról.
„A pályánk már kicsit elavult, és kevesen törődnek idehaza a sportággal, mi mégis visszük az ország jó hírét. Itthon is akadnak jó ellenfelek, például a tatabányaiak, de az igazi görkorcsolyasport külföldön virágzik. Igyekszünk mindent megtenni azért, hogy felzárkózzunk a legjobbakhoz. Nagyon bánt, hogy a gyerekek alig kapnak elismerést, pedig jó tanulók, jó sportolók, s a népszerűbb sportágak képviselőihez hasonlóan ők is sokat dolgoznak a sikerekért. De akármilyen mostohák is itthon a körülmények, kitartunk és tesszük a dolgunkat.”
A Tornádó süvít tovább.
Kevesen tudják, de a 2006-os torinói téli olimpián 1500 méteren negyedik rövid pályás gyorskorcsolyázó, Huszár Erika kerekekkel is száguldott, s 500 és 5000 méteren is győzött a 2000-es junior gyorsasági utcai görkorcsolya Eb-n.
