Így is szép volt

A negyeddöntőben ért véget az U17-es labdarúgó-válogatott menetelése a Horvátországban zajló Európa-bajnokságon. A törökök ellen nem sikerült a tornán korábban látott arcát mutatnia a csapatnak, de így is büszkék lehetnek magukra Szélesi Zoltán játékosai, akik nagy valószínűséggel még egy mérkőzésen bizonyíthatnak.

Majer Dániel Mondhatni visszatért a földre az U17-es labdarúgó-válogatott, vele együtt pedig mi, szurkolók is. Kicsit olyan ez, mint a felnőttek szereplése a tavaly nyári franciaországi Eb-n. Meglepetéssel indult, csoportelsőséggel folytatódott, majd amikorra már mindenki elhitte, jött a kijózanító pofon. A különbség annyi, hogy Szélesi Zoltán együttesének alighanem lesz még egy bónuszmeccse a horvátországi kontinenstornán, amelyen kiharcolhatja a vébészereplést, hogy azért mégse Csonka András öngólja maradjon az utolsó élményük életük eddigi legfontosabb két hetéről.

Pedig a csoportkörben a franciák elleni nyitómeccset figyelve minden futballszerető magyar kihúzta magát, mondván ez igen, magyar futballválogatott a világ élvonalába tartozó együttes ellen nyer, de nemhogy nyer, helyenként szemet gyönyörködtető játékkal teszi mindezt. Sokan nem is értettük, mi lelte a bő egy hónappal ezelőtt még az akadozó csapatjáték jellemezte együttest. Ja, és mindezt Szoboszlai Dominik nélkül. Az elitkörben a Salzburg 16 éves légiósa egymaga lőtte ki a mieinket a kontinenstornára, három meccsen egyedüliként szerezve gólt a csapatból. Csak meg ne sérüljön, mert akkor akár jöhetünk egyből haza – mondták az Eb előtt. És mi történt? Hát nem megsérült? Annyi baj legyen – gondolták a többiek és megmutatták: a csapat azért nem egyenlő Dominikkal. A kapitánya nélkül is tud játszani, és le tudja győzni még a franciákat is. A skótok ellen már nem sikerült nyerni, de a bekapott szerencsétlen gól után sem zuhant össze az együttes és Szerető Krisztofer mesteri szabadrúgásgóljával (mondom, Szoboszlai nélkül is megy) egyenlített, a végén pedig akár nyerhetett is volna. A feröeriek ellen könnyed ujjgyakorlatnak ígérkezett a csoportelsőség megszerzése, és Szélesi fiai úgy is tettek. A mester a 4-0-s siker ellenére sem volt teljesen elégedett, az egyénieskedést kifogásolta. De hát mégiscsak 16 évesek. Az agyonnyert meccseken olykor még a felnőtt sztárokat is elkapja a hév, és megpróbálnak mindenáron gólt lőni. Azzal persze mindenki tisztában volt: a negyeddöntőben ez már nem fér bele. A törökökkel a torna előtt játszottunk felkészülési meccset, 0-0 lett. Persze, úton-útfélen hangoztatták (magam is), hogy az nem számít, mert a szünetben jött a teljes sorcsere, meg ez az Eb... És így tovább. Azért azt annak az összecsapásnak a tapasztalataiból sejteni lehetett, a két csapat hasonló stílusa könnyen kiolthatja egymást. Ha diplomatikusak akarunk lenni, akkor így is lett. Ha nem, akkor nyugodtan kimondhatjuk: nehéz eldönteni, melyik csapat játszott rosszabb meccset. Az első félidőben konkrétan egyszer találta el a kaput a két csapat, az is Szoboszlai erőtlen szabadrúgásának köszönhető, amelyet Özer lehajolva védett. Vagy inkább felvette a felé guruló labdát. Mégis a törökök vezettek Csonka öngóljával. A Ferencváros hátvédje Adigüzel középre lőtt labdájára csúszott be kétségbeesetten, a hosszún várakozó Babacan elől azonban csak a saját kapujába tudott „tisztázni”. Pech. Ilyen még a legjobbakkal is előfordul, hátravan másfél félidő, semmi gond, gólt kell szerezni. A második játékrészben több volt a helyzet, de Tímári Norman a ráadás első percében közelről a kapusba lőtt labdájáig őszintén szólva egyre sem mondanám azt, hogy na, abból kellett volna egyenlíteni. Jobb napjain, vagy mondjuk úgy, a rosszabbakat kivéve nagyjából az összes napján Szoboszlai Dominiknak a kaputól tizenhét méterre megítélt szabadrúgás már ziccer, ezúttal azonban a sorfalat találta el. Másodjára oda is adta Szeretőnek a labdát, a Stoke City játékosa el is küldte azt becsülettel a sorfal mellett a hosszú felsőre, Özel azonban védett. Ezen kívül a szünetben beálló Csoboth Kevin elfutásai jelenthettek volna veszélyt a bal szélen, a Benfica támadójának azonban szemmel láthatóan van még mit erősödnie (ezt egyébként ő is elismeri), a török bekkek ugyanis játszi könnyedséggel nyomták el, ahogy beért a tizenhatoson belülre. Torvund Alexandert nem, őt inkább felrúgták, a bíró szerint azonban nem, úgyhogy ha már akcióból nem ment, a tizenegyesből való egyenlítés sem adatott meg a mieinknek. Meg az sem, hogy a vezetőedzővel a kispadon fejezzék be a meccset, Szélesit ugyanis nem sokkal később elküldték onnan. Utólag elmondta: nem reklamált, mindössze saját csapata miatt dühöngött. Dühönghetett is, főleg a 81. percben, Tímári Norman helyzeténél. Azért az sokat elmond, hogy a négyperces ráadás alatt egyszer tudott veszélyt kialakítani a török kapu előtt a magyar együttes, amelynek játéka ezúttal inkább az elitkörben látottakra emlékeztetett azzal a különbséggel, hogy Szoboszlai most nem mentette meg az együttest. Az a szerencse, hogy nagy valószínűséggel vár még egy meccs a csapatra, amelynek megnyerésével kvalifikálhatja magát az októberi indiai vb-re. Mert azért azt nehezen képzelem el, hogy a torna esélyesének számító angol és német együttes közül egyik sem jut tovább. Mi persze azért imádkozhatunk, hogy mind a kettő tegye meg, mivel ha az egyiknek nem jön össze, akkor ellenünk játszik az ötödik helyért. Franciaverés ide vagy oda, higgyék el, azt azért nem szeretnénk. Ugyanakkor ha az Eb előtt, az elitkör játékát látva bárki azzal jött volna, hogy a magyar válogatott a negyeddöntőig jut, valószínűleg aláírtuk volna. De evés közben jön meg az étvágy, ugye, így most már jó lenne eljutni arra a fránya vb-re. Hogy az elmúlt évek legtöbbre hivatott korosztálya hátha ott is alkot valami maradandót, ahogy az Eb-n tette. Mert ugyan a törökök elleni meccs nem volt a legszebb, de Szoboszlaiék előtt még eljutni sem sikerült 2006 óta senkinek. Csoportból továbbjutni pláne. Arra konkrétan az U17-es Eb-k 2002 óta íródó történetében nem volt még példa. Úgyhogy nem olyan rossz ez. További korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.