Szilágyi Áron nyomdokában

A Vasasban vívó Rabb Krisztiánt sokan már most a kétszeres olimpiai bajnok klubtárshoz, Szilágyi Áronhoz hasonlítják. A 16 esztendős tehetséget ez nem zavarja, sőt büszke arra, hogy példaképével emlegetik együtt. A csapatban kadét Európa-bajnok, egyéniben világbajnoki bronzérmes kardvívóval a Buenos Aires-i ifjúsági olimpia apropójából beszélgettünk. 

Kocsmár-Tóth István - utanpotlassport.hu  Az ifjúsági olimpiára készülő vívókat bemutató sorozatunk harmadik fejezetében az egyetlen fiú, Rabb Krisztián felkészülését vesszük górcső alá. – A veronai kadét-vb-n elért 3. helyeddel szereztél indulási jogot a Buenos Aires-i ifjúsági olimpiára. Emlékszel még, mik voltak az első gondolataid, amikor megtudtad, hogy megvan a kvóta? – A gondolatokra nem, de az érzésre igen. Nagyon büszke és boldog voltam. Pontosan tudtam, hogy négyen utazhatnak Európából az olimpiára, és azzal, hogy harmadik lettem, biztosan megvan a kvalifikáció. Abszolút célom is volt, előre megnéztük, mi a minimum, amit el kell érnem, és bár a versenyen már csak magamra igyekeztem figyelni, tudtam, hogy kik azok a riválisok, akik veszélyesek lehetnek. – A páston is ennyire tudatos típus vagy? – Azt hiszem, igen. Igyekszem mindig, mindenre a lehető legjobban felkészülni, edzéseken pedig a maximumot nyújtani. Az az álmom gyerekkorom óta, hogy egyszer az olimpiai dobogóra állhassak, ez pedig másként nem megy, csak ha mindig száz százalékot nyújtok és pontosan tudom, mit csinálok. Sokat segít ebben, hogy immáron második éve sportpszichológussal készülök. Tóvári Zsuzsát anyukámmal együtt találtuk meg és nagyon sokat segít. – Kérdezni is akartam, honnan az a mentális erő egy 15-16 évesben, hogy 13-7-ről, vagy épp 14-9-ről tudjon megfordítani asszókat. Előbbi a már emlegetett világbajnokság elődöntőjében, utóbbi tavaly egy világkupa-állomáson sikerült. – Talán innen. Szerencsére jól kezelem a nyomást és sokat beszélgetünk arról, hogy mi a teendő, ha kevésbé állok jól verseny közben. Az edzőm és a szüleim is szokták mondani, hogy talán az az egyik legfőbb erénye a vívásomnak, hogy akkor is higgadt és nyugodt tudok maradni, amikor más már pánikba esne. – Edződ az a Somlai Béla, aki többek között Szilágyi Áront is segítette, amikor 2012-ben, Londonban az első olimpiai aranyát nyerte. Milyen a viszonyotok? – Béla bácsival nagyon közvetlen a viszony, bármiről tudok vele beszélni, ami sokat segít a közös munkánál. A másik, ami rengeteget jelent számomra, az pontosan az, hogy nap mint nap együtt készülhetek Szilágyi Áronnal, aki már nem Béla bácsi versenyzője, de ott van velünk a Vasasban. Példaképemként gondolok rá. – Ha már szóba került kétszeres olimpiai bajnokunk, sokan hozzá, illetve a világbajnok – szintén nem túl idős – Szatmári Andráshoz hasonlítanak már most. Nem nyomás ez? – Inkább büszkeség. Mindketten fantasztikus vívók, technikailag és fejben is erősek. Nem véletlenül olyan sikeresek. Nagyon remélem, hogy egyszer a nyomdokaikba léphetek, de nem élem meg teherként, hogy nekem már most a felnőttek között kellene helytállnom. Még csak az első teljes juniorszezonom jön, egyelőre ebben a korosztályban akarok bizonyítani.

– Mik a céljaid? – Jelenleg a 12. vagyok a junior-világranglistán, remélem, sikerül a legjobb nyolcba kerülnöm az idei szezon végére. Így, hogy a kadétversenyek kiesnek, jobban koncentrálunk majd a juniorra. Igaz, cserébe a felnőtt versenyekből is többen szeretnék indulni, mint eddig. A korosztályos Eb-ről és vb-ről jó lenne egy-egy érem. A többit meglátjuk. – A többit? Mint például a budapesti felnőtt-világbajnokságot? – Nem hiszem, hogy ez számomra most reális cél. Ami biztos, hogy idén elindulok a lehető legtöbb felnőtt válogatón, és ha ott jó eredményeket érek el, akkor a világkupa-sorozat néhány állomásán is. De, mint mondtam, egyelőre a fő cél az, hogy a juniorok között álljak helyt. Nagyon erős kardválogatottunk van, nem gondolom, hogy 16 évesen már ott kellene tartanom, hogy egy Európa-bajnoki, világbajnoki dobogós felnőttcsapat tagja vagyok. Így ezzel nem is stresszelem magam. – Pedig ha tőröző, vagy párbajtőröző lennél, még az is lehet, hogy odaférnél a vb-re. A másik két szakágban épp most megy végbe generációváltás, sok ígéretes 16-17 évessel a válogatott kapujában. – A kardvívást nem cserélném el semmiért, ki tudom várni a sorom. – Három hét van még az ifjúsági olimpiáig. Milyen formában vagy, milyen esélyekkel szállsz majd fel az Argentínába induló gépre? – Ha sikerül kihoznom magamból a maximumot, a dobogó meglehet. A mezőny jórészt megegyezik a veronai vb legjobbjaival, nincs olyan lehetséges ellenfelem, akit ne ismernék valamennyire. Most utazunk majd edzőtáborba, ott próbáljuk tovább csiszolgatni a dolgokat. Jön egy spanyol és egy egyiptomi srác is, akik szintén kinn lesznek az ifjúsági olimpián. Biztos, hogy tanulságos lesz!

– Nem veszélyes ez így? Mármint lehetséges ellenfelekkel készülni együtt a hajrában? – Elsőre én sem voltam biztos abban, hogy jó ötlet, de beszéltünk erről az edzőmmel és a családommal is, és meggyőztek a pozitívumokról. Így, hogy én leszek itthon, szerintem több lehetőségem lesz figyelni és készülni belőlük, mint nekik belőlem. No meg figyelek arra, hogy ne mutassak meg mindent a tudásomból, ha ellenük vagy mellettük vívok. A ferencvárosi tőrözővel, Zsoldosi Karolinával készült korábbi beszélgetés ITT, a békéscsabai párbajtőröző, Dékány Kingával készült pedig ITT olvasható! További korosztályos hírek VÍVÁSBAN a sportági aloldalunkon.