Csak pozitívan!

Nem esik messze az alma a fájától – tartja a mondás. Így van ez a kétszeres Európa-bajnok vízilabdázó, Tóth Frank lányával, Frankával is, aki a kosárlabdázásban brillírozik. A 17 éves lány idén nyáron csapatkapitánya volt annak az U17-es és U18-as válogatottnak, amely negyedik lett a világbajnokságon, majd három héttel később bronzérmet szerzett a kontinensviadalon. A Vasas Akadémia játékosa most azonban nagyon nehéz időszak előtt áll...

Krasznai Bence – utanpotlassport.hu  – Hogyan vélekedsz három hónap után arról, amit az U17-es és az U18-as válogatottal elértetek? – Tulajdonképpen még mindig nem fogtam fel, hogyan tudtunk szinte ugyanazzal a csapattal a világ- és az Európa-bajnokságon is ennyire jól szerepelni. Felfoghatatlan a tempó, amit diktáltunk. Óriási élmény volt, mérhetetlenül büszke vagyok, hogy részese lehettem ennek a sikernek, és szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, sosem felejtjük el ezt a nyarat.

–  Nem ünnepelhettetek sokáig, mivel szeptemberben kezdődött is az új szezon. Milyen célokat tűztél ki magad elé? – Tíz éve kosárlabdázom a Vasas Akadémiában, így az utolsó utánpótlásévemet egyértelműen azzal szerettem volna megkoronázni, hogy megvédjük juniorbajnoki címünket. Ez lett volna az első idényem a felnőttcsapatban, tehát a tanulás számított elsődlegesnek. – Sajnos, feltétles módban kell beszélned, hiszen komoly sérüléssel bajlódsz... – Így igaz. A Kosárlabda Akadémia Pécs elleni juniorbajnokin a harmincötödik percben ziccerben voltam, és amikor ugrásra léptem, bal lábamban elszakadt a térdszalagom. Nem ütköztem, a lábam valamiért egyszerűen nem bírta a mozdulatot. Egyből éreztem a fájdalmat, de nem is sejtettem, hogy ekkora baj lesz belőle. – Mi történt a mérkőzés után? – Pécsett egyből segítettek, orvoshoz vittek. Ott azt mondták, hogy semmi probléma nincsen a lábammal (nem volt egyáltalán bedagadva), de ezt nem igazán hittük el, így Budapestre visszaérve rögtön elmentünk egy térdspecialistához. A doktor közölte, hogy keresztszalag-szakadásom van. Itt egy pillanatra összeborult felettem a világ, nem akartam elhinni. – Mivel jár ez a sérülés? – November 19-én megműtenek, utána három-négy hónapot kell pihennem. Ezt követően elkezdhetek már fizikai munkát végezni, de a térdemet egyáltalán nem erőltethetem. Az orvos szerint talán már kilenc hónap után újra a pályán lehetek, de az még veszélyes lenne; a biztos az, ha egy évig nem kosárlabdázom. – Mit lehet ilyenkor tenni? – Amint visszatértem, elölről kell kezdenem szinte mindent, fel kell építenem újra a mozdulataimat, a játékomat. A jó oldalát nézem a dolgoknak, ez idő alatt teljes mértékben az izomépítésre, valamint a technikáim csiszolására összpontosíthatok. Természetesen nem adok fel semmit. Egyéb korosztályos hírek KOSÁRLABDÁBAN a sportági aloldalunkon.