Csak a pingpong

Jól kezdődött az év Both Olivér számára. A BVSC-Zugló 16 éves versenyzője csapatban ezüstérmet szerzett a cseh nemzetközi ifjúsági bajnokságon, majd a 24. Molnár János-emlékverseny ifjúsági egyes számában már nem talált legyőzőre. Az ifjú asztaliteniszező eddig pályafutásáról, céljairól beszélt munkatársunknak, valamint arról, hogy találkozott példaképével.

M. Sz. utanpotlassport.hu A BVSC-Zugló 16 éves asztaliteniszezője, Both Olivér remekül kezdte a 2019-es évet, így nem is meglepő, hogy bízik a jó folytatásban. – Hogyan kezdtél el pingpongozni? – Bátyám a MALÉV SC-ben játszott, és az ottani edző javasolta, hogy én is kezdjem el, mert tehetséges vagyok, s ő majd világbajnokot csinál belőlem. Bár próbálgattam ütögetni, valójában a hatodik születésnapomon döntöttem el, hogy versenyző leszek, ugyanis  – édesanyám elmondása szerint – akkor jelentettem ki, „na jó, most már elmegyek edzésre”.

– Más sportágak nem is érdekeltek? – Az igazság az, hogy nem is próbáltam mást. Most, hogy elkezdtem a tévében sportágakat is nézni, rájöttem: engem csak a pingpong érdekel, na meg egy kicsit a tenisz. – Van kedvenc sportolód? – Teniszben egyértelműen Roger Federer. Pingpongban korábban nagyon szerettem nézni a kínaiak játékát, de mára a leginkább a brazil Hugo Calderanót kedvelem. Vele volt szerencsém egyébként személyesen is találkozni, és végignézni az edzését Ochsenhausenben. – Az Európa legmodernebb edzőközpontja. Hogyan sikerült eljutnod oda? – Zwickl Dániel közvetítésével utazhattunk el oda először András Csabival egy hétre edzeni, de azóta már többször megismételhettem ezt. Viszont úgy fest, hogy ennyi volt, ugyanis nem igazán foglalkoznak már ott az utánpótlással, inkább a felnőttekre helyezik a hangsúlyt. – Említetted, hogy a MALÉV-ban játszottál. Mi volt az oka annak, hogy átigazoltál a BVSC-Zuglóba? – Nagyon szerettem a MALÉV-ban játszani, de egy idő után azt éreztem, hogy már nem fejlődök, és mivel nagy céljaim voltak már akkor is, tudtam: muszáj váltanom. Két klub között vacilláltam, választásom végül nem a KSI SE-re, hanem a BVSC-re esett. – Remekül kezdődött az idei év számodra, hiszen megnyerted a Molnár János-emlékversenyt, és ezüstérmet szereztél csapatban a cseh nemzetközi ifjúsági bajnokságon Juhász Patrikkal és András Csabával. Elégedett vagy a szezonkezdettel? – Csehországban szerintem az aranyérmet is nyerhettünk volna, de az elődöntőben az oroszok ellen kijátszottuk magunkat, és a fináléra csak Csabi tudta megtartani a jó formáját. Ettől függetlenül elégedett vagyok. – A héten az U21-es országos bajnokságon állsz asztalhoz, aztán jönnek a további nemzetközi versenyek, majd nyáron a korosztályos Európa-bajnokság. Milyen célokat  tűztél ki magad elé? – Szerintem én vagyok, aki mindig új célt határoz meg. Most azt mondom: örülnék egy éremnek az Eb-n, és remélem, hogy ez nem csak álom. Később pedig a felnőttek között szeretnék bejutni a világranglista legjobb száz versenyzője közé. – Vegyespárosban új partnered van Fejős Anna személyében… – Igen. Úgy volt, hogy a hétvégi ob-n versenykörülmények között is ki tudjuk próbálni magunkat, de sajnos Anna vállproblémákkal küszködik, és a legutóbbi meccsét is fel kellett adnia emiatt. Remélem, minél előbb meggyógyul, mert nagyon tehetséges. Nem véletlen, hogy őt akartam partneremnek. További korosztályos híreink ASZTALITENISZBEN a sportági aloldalunkon.