A kitartás Európa-bajnoka

A kadét Európa- és világbajnok, U23-asok között az 55 kilogrammosoknál már bronzérmes Galambos Ramóna, most egy súlycsoporttal feljebb a kontinens legjobbjának bizonyult. Arról is beszélt munkatársunknak, hogy nem volt egyszerű a dobogó legfelső fokáig vezető út.

Budai Zoltán – utanpotlassport.hu Galambos Ramóna az újvidéki U23-as birkózó Európa-bajnokság 57 kilogrammos súlycsoportjának aranyérmese a női szakág történetének harmadik elsőségét szerezte e korcsoportban. A fantasztikus teljesítmény mögött példaértékű hozzáállás rejlik. – Mindent így tervezett az Európa-bajnokság előtt? – Igen, mondhatom, hogy így képzeltem el. Ebben reménykedtem. – Hét versenyző indult súlycsoportjában, emiatt két csoportot sorsoltak, és körmérkőzéseket kellett vívnia. Ez a lebonyolítási módszer mennyire tetszett önnek?

– Így több meccsem volt, de előzetesen nem számítottam erre. Ez 57 kilogrammban nem annyira jellemző, hiszen olimpiai súlycsoport. Egy percet sem bosszankodtam emiatt, igazságosnak tartottam, hogy ha bajnok akarok lenni, akkor mindenkit el kell vernem. – Le is győzött mindenkit. A döntő azért nagyon szorosra sikerült. – Igen, de a 2–1-es végeredmény csak azt mutatja, hogy nem akartam kockáztatni, illetve nagyon taktikusan álltam ki a meccsre. Nem szerettem volna belebonyolódni olyan szituációkba, amiből esetleg rosszul jöhetek ki. Igyekeztem biztosra menni, azt akartam, hogy a végét én bírjam jobban. Az ukrán lány nagyon erős volt, de… – Ön erősebb. – Így is lehet mondhatni - felel nevetve. – Könyöksérülés, kézközépcsonttörés, megannyi nyavalya hátráltatta az előző években, most mégis ott lóg az Európa-bajnoki aranyérem a nyakában. – A könyököm akadályozott leginkább a folyamatos előrelépésben. Idén elég kemény derékfájdalmakkal is megküzdöttem, rengeteget szenvedtem az edzéseken, még mindig folyamatosan gyógytornázok, de túlvagyok ezen a két éven. – Látszott a versenyen, hogy erőnlétileg remek állapotba hozta magát, de a problémák után lelkileg is építkeznie kellett. Ez talán még nehezebb feladat volt. – Előfordult, hogy a nehézségek megtörtek fejben. Olyan kilátástalannak tűnő állapotba is kerültem, hogy sérülésből sérülésbe estem, és nem láttam, hogyan lehetne véget vetni ennek. Nem tudtam fejlődni, és úgy gondoltam, nincs is értelme keményen edzeni, mert úgy is valami baj lesz belőle, és jöhet a kihagyás. Aztán a budapesti világbajnokság fordulatot hozott. Egyik reggel mindent megelégelve keltem fel, és azt mondtam, na jó, én akkor is megcsinálom. Összeszedem magam, mert ez így nem mehet tovább, fel kell állnom. Elkezdtem még keményebben edzeni, még inkább odatenni magam, még jobban odafigyelni az étkezésre, alvásra, pihenésre. Hétvégente úszni és jógázni jártam, hogy hamarabb regenerálódjak. És sikerült. – Olyannyira, hogy Európa-bajnok lett. A döntő után úgy látszott, nehezen hiszi el. – Igen, amikor a bíró felrántotta a kezem, akkor jelent meg az első széles mosoly az arcomon. Nagyon vicces jelenet volt, több fotó is készült erről a pillanatról. Akkor fogtam fel, hogy Európa-bajnok vagyok. – Ha nincs a karemelés, még ma sem tudja? – Azóta talán már rájöttem volna - válaszol kacagva.

Ritter Árpád, az U23-as női birkózó válogatott szövetségi kapitánya, már az Európa-bajnokság előtt is gondolt Ramóna aranyára. – Éreztem, hogy van esélye megnyerni. Nagyon taktikus, jó birkózó. Meccsről meccsre egyre jobban teljesített. Az elején még túlságosan siettetni akarta a dolgot, próbálta minél hamarabb befejezni mérkőzéseit, de Marton Gábor kollégámmal beszéltünk vele. Elmondtuk neki, hogy kiváló állapotban van, nyugodt, gyors, dinamikus, nem kell kapkodnia. Ha kifárasztja ellenfelét, könnyebben meg tudja csinálni a pontokat. Ezt az utolsó meccséig fegyelmezetten betartotta. Tavaly egy kicsivel maradt le a döntőről, azóta nagyon sokat tett, dolgozott ezért az eredményért.