Asztalitenisz: ütős karrier előtt a Fazekas testvérek, Lizi és Vencel

A Magyar Asztalitenisz-szövetség sportigazgatója, Fazekas Péter büszke, bizakodó apukaként egyengeti gyermekei sportpályafutásának kezdetét: a 8 éves Lizi a pingpong, a 10 éves Vencel a tenisz világában csillogtatja az erényeit.

Öt és fél évesen a gyerekek még alig-alig találják el a pingponglabdát. Ezért is hatott meglepetésként, amikor egy három évvel ezelőtti, nyári edzőtáborban Fazekas Lizi felkapta az ütőt, és a felé suhanó labdákat kiváló érzékkel zúdította vissza a másik térfélre. A kislány korábban nem túlzottan érdeklődött az asztalitenisz iránt, noha, jól tudta, hogy mi az, hiszen a hazai szövetség sportigazgatójának, Fazekas Péternek a kisebbik gyermekéről van szó. A tábort a 15-szörös magyar bajnok apuka szervezte, Lizit „csak úgy” elvitte magával, hogy őt majd a pingpong ”vigye el”. Egészen jó irányba.

A most nyolcéves ígéret a korosztályában itthon nem igen lel vele hasonló szinten lévő ellenfélre, így az idősebbek között igyekszik kiteljesedni. Az U11-esek mezőnyében nyert már ranglistaversenyt, augusztusban második lett a Budapest-bajnokságon, szeptemberben pedig bronzérmesként zárt az ob-n. A High Life SE reménysége még alig lát ki az asztal mögül, de már a felnőtteket idéző mozdulatsorokkal remekel a megméretéseken. Ennyit számít a genetika? „Nem biztos, hogy tőlem örökölte a tudását, mert anyukámnak és a feleségemnek is nagyon jó gömbérzéke van – mondja mosolyogva Fazekas Péter. – Szerencsére, Lizi rendkívül koncentrált tud maradni az edzéseken, és a figyelme a két-három órás gyakorlások végéig kitart. Nagyon akar, és zavarja, ha például iskolázásnál elront egy labdát. Egyből javítani szeretne. Hogy nekem vagy magának akar ennyire megfelelni, azt nem tudom, de az edzésmunka szempontjából nagyon pozitív a hozzáállása. Ráadásul igen terhelhető is. Ebben a korban nem szoktak ennyit edzeni a gyerekek.” A titokra, hogy Lizi miért emelkedik ki ennyire a korosztályából, az édesapa igyekszik reális válasz segítségével fényt deríteni. Úgy véli, lánya kivételes helyzetben van, hiszen edzőként is folyamatos kontroll alatt tarthatja őt. A közös tréningekre otthon is nyílik lehetőség, és ha Lizi hibázik, azt valóban egyből ki is javítják. Az ilyen fiatalok általában még csoportosan, jelentősen kevesebb óraszámban gyakorolnak, amikor elkezdenek asztaliteniszezni. Lizinél viszont alig van megállás, az apukája pedig partner a folyamatos gyakorlásban. „Először a nappaliban gyakoroltunk, majd átmentünk a garázsba, aztán már a High Life-ban játszottunk – meséli Lizi. – Az edzéseken tenyerest, fonákot, pörgetést gyakorlunk. Ötféle szervám van, legjobban fonákot szeretek pörgetni. Remélem, hogy jó játékos leszek, és sok versenyt fogok megnyerni.” Lizi és édesapja gyakorlása: Hasonló ambíciói vannak Lizi tízéves bátyjának, Vencelnek is, akinek szintén jól áll a kezében az ütő, még ha nagyobb is, mint a húgáé. Ő Horváth Henrik szakmai felügyelete mellett a Future Tennis Team Fót SE-ben teniszezik reményt keltően, és már az U12-esek között is nyert ranglistaversenyt, valamint állt többször a dobogón. „Két évvel ezelőtt a Djokovics–Federer wimbledoni döntő után határoztam el, hogy teniszezni szeretnék – eleveníti fel a kezdeteket Vencel, aki jó eséllyel jövőre már a korosztályos válogatottban is bizonyíthat. – Akkor Djokovics nyert, de nekem Federer a kedvencem, mert az ő egykezese és játéka tetszik a legjobban. Felnőttkoromban előbb szeretnék a világranglistán az első százba kerülni, aztán a legjobb lenni. Tudom, hogy ehhez sokat kell edzeni.” A szorgalomért egyik növendéknek sem kell a szomszédba mennie, Fazekas Péter pedig úgy bizakodó a jövőt illetően, hogy különösebb elvárásokat nem támaszt a gyermekei felé. „Jelenleg nem az eredmény a legfontosabb, hanem hogy szeressék azt, amit csinálnak és megtanuljanak rendesen pingpongozni vagy éppen teniszezni. Aztán csak bízunk benne, hogy majd eredménnyel is párosul a felkészültség és az elkötelezettség.” További korosztályos hírek ASZTALITENISZ sportági aloldalunkon.