Gyertyás Róza megtalálta a siker receptjét
A Koroncói Tutti 20 éves cselgáncsozójával, Gyertyás Rózával az után beszélgettünk, hogy bravúros teljesítménnyel U23-as Európa-bajnoki címet szerzett az 52 kilósok között Szarajevóban, majd a vegyes csapatversenyben szereplő válogatott tagjaként a dobogó harmadik fokára is felálhatott.
A magyar fiatalok minden tekintetben felülmúlták az elvárásokat a U23-as cselgáncs Eb-n: a mieink összesen hat éremmel, közte két arannyal tértek haza Szarajevóból. A nehézsúlyú férfiak mezőnyében győztes Sipőcz Richárd mellett a másik elsőség Gyertyás Róza nevéhez fűződik az 52 kilósok mezőnyében. Míg a korábban is sikert sikerre halmozó Sipőczé papírforma eredménynek könyvelhető el, addig a koroncóiak 20 éves fiataljának diadala abszolút meglepetés. Ő az első érmét nyerte korosztályos világversenyen, és mindjárt arannyal nyitott.
– Korábban junior Eb-ötödik hely volt a legjobb eredménye világversenyen, így nem csoda, hogy sokakat váratlanul ért a mostani győzelme. Ez csak kívülállónak jelentett bombameglepetést, vagy a főszereplő számára is az volt?
– Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy nyerni tudok, szóval engem is váratlanul ért az arany. Amikor bejutottam a legjobb négy közé, még akkor is csak az járt a fejemben, muszáj nyernem még egy meccset, hogy biztos legyen a dobogó, és ne járjak úgy, mint a tavalyi junior Eb-n, amelyről elődöntősként végül érem nélkül jöttem haza.
– Vagyis a döntőbe jutás kiharcolásával nagy kő esett le a szívéről?
– Ezt nem mondanám, mivel nem teherként éltem meg a helyzetet, egyszerűen csak nagyon vágytam rá, hogy végre összejöjjön az érem. Mondhatni, két eksztázist éltem át azon a napon, először az elődöntő után, majd a döntőt követően.
– A fináléban ráadásul vazaris hátrányból kellett fordítania…
– Amikor az ellenfelem előnybe került, elkezdtem sietni, kicsit kapkodni, de nem sokkal később ápolni kellett a spanyol riválist, és a rövid szünetben sikerült tisztázni a gondolataimat. Jó edzői tanácsokat is kaptam, és mintha hirtelen minden összeállt volna a fejemben. Ekkor már csak egy perc volt hátra, ám a hátrány ellenére tudtam, hogy nem veszíthetek.
– Majd következett a csapatverseny, amelyet szintén éremmel zárt. Ráadásul úgy, hogy a legvégén a győzelmével nyerték meg a bronzmeccses párharcot.
– Ekkor sokkal jobban izgultam, mint az egyéni versenyben. Éreztem, hogy teljesítenem kell, pláne, hogy egy súlycsoporttal feljebb, az 57 kilósokkal kellett küzdenem. A többiek energiája hatalmas pluszt jelentett, anélkül biztosan nem nyerem meg az utolsó meccset. Furcsán hangozhat, de az átélt eufóriám legalább akkora volt, mint amikor az aranyérmem megszerzésekor. Összességében nem is alakulhatott volna jobban számomra az Eb.
– Az U23-as Eb előtt október elején megnyerte az első felnőtt Európa-kupa-versenyét is Celjében. Megtalálta a siker receptjét?
– Bízom benne, hogy igen. Úgy érzem, a megfelelő edzésmunka mellett abban változtam a leginkább, hogy most már elhiszem, bárki ellen van esélyem. A múltban sokszor apróságokon úsztak el a meccseim, de most, ha hátrányba kerülök, nem esem pánikba, nem kételkedem a taktikában. Ebben rengeteget segített a Honvéd edzője, Szabó Tibor, aki már Celjében is ott volt velem, és most, az Eb-n is sokat segített. Jelenleg Budapesten tanulok, emiatt ritkán adódik lehetőségem otthon, Koroncón edzeni, ezért a válogatott mellett a hétköznapokban főként a Honvédban készülök. Remélem, végérvényesen sikerült áttörni magamban a lélektani gátat, és hasonló formában folytatom jövőre.
(A kiemelt fotó forrása: EJU)