Labdarúgás-floorball: Lelovics Nóra két sportágban is kiemelkedően teljesít
A 19 éves Lelovics Nóra másodszor lett itthon az év legjobb női floorballosa, miközben a korosztályos labdarúgó-válogatottban ugyancsak nagyszerűen teljesített.
Lábbal is ütős és ütővel sem lábatlankodik a pályán a 19 éves Lelovics Nóra, aki
Előbbi sportágban a múlt év végén már másodszor választották az év legjobb hazai női játékosának, utóbbiban pedig az U19-es válogatott tagjaként bizonyított tavaly.
Nóra Komáromban él, és az általános iskola első osztályában már felváltva szerepelt a gyepen és a parkettán. Mindkét sportágban hamar megmutatkozott a rátermettsége. Floorballban korábbi kapus, jelenleg a válogatott stábjában dolgozó édesapja szakmai támogatását is élvezhette, így itthon hamar eljutott a legjobbak közé. Már a válogatottban is évek óta szerepel, legutóbbi kiemelkedő sikerét azonban tavaly a lengyelországi U19-es világbajnokságon érte el, amelyen a magyarokkal a tizedikként végzett,
„A nemzetközi szövetség úgy fogalmazott, hogy a vébén minden rekordot megdöntöttem, amit lehetett. A legértékesebb elismerésnek az All Star-csapatba kerülést gondolom, hiszen két svéd, valamint egy-egy finn és svájci játékos mellett választottak a legjobb centernek. Ők olyan országok fiataljai, amelyekben sokkal többen és magasabb színvonalon űzik a sportágat.”
A floorballban a center egyébként, ahogyan Nóri mondja: a mindenes.
„Olyan, mint a dobókockán az ötös közepe. Az a játékos, aki rohangál előre, hátra, támad és védekezik. Fociban a klubcsapatomban csatár vagyok, az U19-es válogatottban szélső középpályást játszottam.”
Az ígéret floorballban az SZPK Komárom, labdarúgásban a Duna másik oldalán működő Komáromi FC (KFC Komarno) felnőttegyüttesét erősíti. Futballcsapata jelenleg vezeti a szlovák másodosztályt, és az ottani remeklése kellett ahhoz, hogy meghívást kapjon a magyar U19-es leányválogatottba, amelynek olaszországi Eb-selejtezőjén győztes gólt szerzett a svájciak ellen.
„Leírhatatlan érzés, hogy az U19-es válogatott tagja lehettem. Megyei bajnokságból kerültem a szlovák másodosztályba, majd nagyjából fél év múlva kaptam a meghívót.
Az olaszországi Eb-selejtezőn két meccsen kezdő voltam, a harmadikon a végén álltam be, mert az előző mérkőzésen kisebb sérülést szenvedtem. Emlékezetes marad a svájciak elleni gólom. Igazi motivációt és jóleső visszajelzést jelentett Turtóczki Sándor szövetségi edző bizalma. Nagyon sokat tanultam a válogatottban.”
Az U19-es csapatot Nóri „kijárta”, női vonalon pedig ez az utolsó korosztály a labdarúgó utánpótlás-válogatottakat illetően, így a következő lépcsőfok már a felnőtt nemzeti együttes lehet a számára. Persze, csak akkor, ha úgy dönt, hogy nem a floorballban szeretne kiteljesedni.
„Már volt alkalmam részt venni a felnőttválogatott edzésén, nagyon inspiráló a közeg, és a következő célom valóban a keretbe kerülés. Megkeresést kaptam a magyar, az osztrák és a szlovák bajnokságból is, egyelőre azonban a Komárommal szeretném kivívni a feljutást. Amikor ideigazoltam, azt tűztem ki célként, hogy feljutok a csapattal az első osztályba, és nem hagyom félbe a dolgokat.
Hasonló a helyzet a floorballal is. Svéd, finn, svájci és cseh csapatok egyaránt hívtak. Ezek közül a svéd bajnokság, az SSL a legkecsegtetőbb, hiszen ott elképesztő a színvonal, a játékosok profik, és a sportág elismertsége, támogatottsága is hihetetlenül nagy. Tudom, hogy nemsokára meg kell hoznom a döntést. Akár futballban, akár floorballban jön a visszautasíthatatlan ajánlat, a másik sportágat el kell engednem.”
Nehéz lesz a választás, mert mindkét sportág Nóri szívéhez nőtt az elmúlt évek alatt, bár az nyilvánvaló, hogy olyan karriert építeni, amely minden szempontból megéri a játékosnak, floorballban csak külföldön lehet – hiába ő a legjobb itthon. Egyébként, ha máshonnan nem is, az iskolai testnevelés órákról sokaknak ismerős a „tornatermi jégkorongozás”, amelynek emlékét még napokig őrizték a kék-zöld foltok a bokán.
„A floorball teljesen más, mint amit az iskolákban tapasztalnak a diákok. Nagyon összetett sportág, mindent megmozgat és különleges fegyelmezettséget követel meg. Nekünk a bokánk jól bírja, viszont a labda az anyaga kellemetlenségéből adódóan sokszor megüt vagy megcsíp a blokkolásokkor. Ezt csak katicának hívjuk, és úgy tekintünk rá, mint a floorball szépségfoltjára.”
(Kiemelt kép forrása: IFF)
