Európa tetején, két korosztályban is – interjú az U17-es és U15-ös Eb-győztes Ritter Sophie-val

A Csepel TC-KIMBA 14 éves birkózójával, Ritter Sophie-val – az Európa-bajnok, vb-második Ritter Árpád és a szintén vb-ezüstérmes Ritter Diletta lányával – az után beszélgettünk, hogy három héttel a tiranai U17-es Eb-n szerzett bravúros aranyérmét követően Kaposváron megvédte U15-ös Európa-bajnoki elsőségét.

– Címvédőként vágtál neki a hazai rendezésű U15-ös Eb-nek, ráadásul a szenzációs U17-es arany után toronymagas esélyes voltál a saját korosztályodban. Mennyire érezted a nyomást, azt, hogy elvárják tőled a győzelmet?

– Természetesen, a verseny előtt kicsit nyomott teher, hogy jó eredményre számítanak tőlem, és a hazai környezetben nyilván extrán szerettem volna bizonyítani. Ugyanakkor a közvetlen környezetemben mindenki, így a szüleim is rendre azt mondták, ne foglalkozzak ezzel, csak élvezzem a birkózást.

– És ez a hozzáállás végül be is vált. A sors viszont nem volt túl kegyes hozzád, mivel elég nehéz ágra kerültél...

– Amikor megláttam a sorsolást, meglepődve láttam, hogy egy kifejezetten erős azerivel kezdek, majd egy még jobb orosz következhet. (A múlt évtől eltérően, amikor nem szerepelhettek az Eb-n az oroszok és a fehéroroszok, ezúttal egyéni indulóként versenyezhettek – A szerk.) Annak viszont örültem, hogy a lengyel Horbik a másik ágra került; őt a nemzetközi edzőtáborokból jól ismertem, sokat fejlődött, szintén nagy esélyes volt az éremre. Ráadásul jó barátnők is vagyunk, szóval bíztam benne, hogy minél később kell találkozunk.

– Rendkívül magabiztosan vetted az akadályokat, az ötből négy meccsedet is technikai tussal nyerted, csak a második ellenfeled, a már említett orosz Jermohina tudott pontot szerezni ellened.

– Nagyon sok hibával birkóztam az orosszal szemben, az elején például a saját akciómból ő került előnybe. De ekkor sem estem pánikba, úgy voltam vele, majd szépen lassan, türelmesen ledolgozom a hátrányt, és szerencsére végül így is történt.

A közös bemelegítéseknek, illetve a biztató szavainak köszönhetően a folyatásban már jóval nyugodtabban tudtam versenyezni.

– Majd jöhetett a finálé a lengyel lány ellen. Mennyire könnyű félre tenni a barátságot egy Európa-bajnoki döntő idejére?

– Cseppet sem az. Kicsit furcsa érzések kavarogtak bennem, mert tényleg nagyon jóban vagyunk, és bár edzőtáborokban sokszor találkoztunk, versenyen még soha nem kerültünk össze, most pedig Eb-döntőt kellett vívunk egymással. De persze azzal is tisztában voltam:

Végül ezt úgy, ahogy, de sikerült félretennem, és meglett az arany. Iszonyatosan örültem a győzelemnek, elsőre el sem hittem igazán…

– Mindezek után hogyan tovább? Mi a következő cél?

– Az U15-es Eb-vel számomra véget ért a szezon, mert a július végi-augusztus eleji U17-es vébén már nem indulok. A három világverseny másfél hónapon belül túl sok lenne. Így most a pihenésé lesz a főszerep, a nyáron már nem sokat fogok birkózni, szeptembertől viszont visszatérek a kemény munkához. A fő célom, hogy

(Kiemelt képen: Ritter Sophie Fotó: Róth Tamás/MRSZ)