„A szövetség tétlenül nézte, hogy amortizálódik az utánpótlás” – Mizsér Attila

A Magyar Öttusa Szövetség szeptember közepén jelentette be, hogy október 15-i hatállyal a szervezet elnöke, Simicskó István lemond a posztjáról. A megüresedő elnöki székre a szövetségben április óta főtitkári feladatokat ellátó Mizsér Attila is pályázhat. Szöul olimpiai bajnokát erről és a magyar öttusa jelenlegi helyzetéről kérdeztük.

– Bejelentkezik a szövetség elnöki posztjára?

– Erősödik bennem a szándék. Miközben nem titok, hogy alternatívákon is gondolkodom. Elsősorban az üzleti világból keresek potens embereket az elnöki posztra, amely nem könnyű. De én is egyre nyitottabb vagyok erre a szerepkörre. Az biztos, hogy nagy változtatásokra van szükség.

– Miben?

– Szinte mindenben, de elsősorban az utánpótlás-nevelésben, hiszen az határozza meg a sportág jövőjét. Beszédes adat, hogy 2018-ban a tíz-tizenöt éves korosztályban a versenyeken átlagosan ötszáznyolcvan körüli gyerek vett részt, míg ez a szám az idénre kettőszázhetven környékére csökkent. Persze, ez részben a Covid, az energiaválság és az infláció miatt alakult így, de a drámai az, hogy a szövetség részéről semmilyen megelőző terv nem készült, semmilyen stratégiai lépés nem történt ennek elkerülése érdekében.

Az én egyik legfontosabb hivatástudatom abban áll, hogy ezt villámgyorsan fordítsuk vissza.

– Hogyan?

– Már több projektet is elindítottunk, mióta főtitkár vagyok. Elkezdtünk inspiráló emlékekként is szolgáló élményvideókat gyártani az utánpótlásversenyekről, melyekkel a gyerekek és a szülők sportág iránti elkötelezettségét, motivációját szeretnénk erősíteni. Továbbá elkezdtük feléleszteni a szövetség közösségi platformjait. Eddig aktívabban csak a Facebookot használtuk, azt is csak eredményközlésre. Most a Youtube-on már elindult a mind a tizenkét magyar olimpiai bajnok öttusázó életét feldolgozó kisfilmsorozat. Ez is inspirálni hivatott, és szeretné bemutatni az olimpiai sikersportágunk hagyományait. Mert bizony olimpiai sikersportág vagyunk, még ha Vörös Zsuzsa 2004-es aranya óta csak két bronz is volt a termés. A versenyzőinket pedig kérjük, hogy váljanak partnerré ebben a népszerűsítésben, és legyenek aktívak az online térben, közösségi médiában, mert a mai fiataloknak ők tudják eladni az öttusát, nem az én korosztályom. Öt-hat éve kezdtem el kidolgozni egy koncepciót, amely a sportot és a vállalati világot köti össze. Ennek keretén belül szeptembertől fesztiválokon, lakossági sporteseményeken mutatjuk be a sportágunkat. A toborzó kampányokban ugyanakkor a tagi egyesületeinknek is részt kell venniük. Egyik tételmondatom, hogy

És nem utolsósorban a koncepcióm fontos része a sportolói életpálya kidolgozása. Az, hogy a partnerségre hívott vállalatok, ha vállalják, akkor később kinyissák a munkaerő piacot a fiataljaink előtt. Gyakornoki programokról, részmunkaidős álláslehetőségekről, e-learning tananyagokról fogok értekezni a velünk együtt gondolkodó vállalatokkal, és így lesz egy palettánk, amelyből a sportoló válogathat.

– Miért nem voltak eddig hasonló kezdeményezések?

– Ha azt mondom, hogy az érkezésemkor nem volt rend a szövetségi irodában, akkor nagyon finoman fogalmazok. Kaotikus állapotok uralkodtak. Augusztus elejére sikerült felállítani az új ötfős MÖSZ-irodát, amellyel elkezdtük az említett tevékenységeket. Az előző ötössel semmi ilyesmit nem csináltak. Jog- és szabályzatellenes működési gyakorlatok tömegét fedeztük fel azóta, visszaélésekről, dokumentumok eltüntetéséről szereztünk tudomást. Föltártuk azokat a dolgokat, amelyeken sürgősen változtatni kell, de csak nulláról tudunk építkezni.

– Hogy a szövetségen belül mi zajlik, azt nem láthatta a külső szemlélő, de a versenyzők többször hangot adott elégedetlenségéből gyanakodhatott...

– Ezek a problémák évek alatt halmozódtak fel. Tavaly eljutottunk oda, hogy több tucat versenyző egységesen háborodott fel, és még a Magyar Olimpiai Bizottság segítségét is kérte a változtatásokban. Nemhogy nem volt sportolóközpontú szemlélet, hanem egyenesen a versenyzők elhallgattatása volt a cél. Ők szót emeltek, leírták szakmai meglátásaikat, fejlődni akartak, de az öttusázók nem kaptak lehetőséget arra, hogy elmondják a véleményüket. Hogy ez tavaly megtörtént, az Simicskó István érdeme.

– Több vita generálódott a válogatási elvekből, melyekhez igazodva az utánpótlásban is előfordult, hogy nem a papíron legerősebb versenyzők vettek részt egy világeseményen. Mi okozta a zűrzavart?

– A szövetségi kapitányok következetlensége. A válogatási elveket a jövő évre vonatkozólag úgy kell kidolgozni, hogy az átlátható legyen, mindenki elfogadja és utána senki ne akarjon változtatni rajta. A szövetségi kapitányok olimpiai felkészülési tervet sem írtak. Sem 2017-ben a tokiói ciklusra, sem most a párizsira. A legutolsó stratégia 2013-ban készült, amit akkor az EMMI kért a kiemelt sportágaktól. Azóta olyan jellegű anyag, ami egy-két-három-négy évet átölelő gondolatokat, célokat, teendőket, projekteket fogalmaz meg, nem született. Tehát most nincs stratégiája a magyar öttusának.

– És lesz?

– Ha tudom folytatni a munkát, akkor lesz. Olyan, amely a huszonegyedik századi igényeknek is megfelel. Ez lehet, hogy csak Párizsra alakul ki, mert nagy munka, amelybe bele kell vonni edzőket, vezetőket, szakértőket is. De muszáj lennie, mert ez mutatja az irányt, az elképzeléseinket az egyesületeknek is, amelyek ezt el is várják, jogosan. A szakmai fejlődést tekintve óriási kihívás például a lovaglás akadályversenyre való lecserélése. De az egész szakma tudástárát föl kell frissíteni, mert lemaradtunk a nemzetközi mezőnytől. Sok remek szakemberünk van, így hiszem, hogy minden sikerülni fog.

(Kiemelt képünkön: Mizsér Attila Fotó: Buza Virág/MÖSZ)