UtánpótlásSport
2024. május 18.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Labdarúgás

2024-01-24 17:43

„Sportpszichológiai szempontból nem oké, hogy az edzők ilyen nyilatkozatokat tesznek” – Szántai Levente sportszakpszichológus a fiatalszabály körüli véleményekről

A fiatalszabály kapcsán egyes NB I-es edzők és vezetők olyan nyilatkozatokat tettek, amelyekkel egyértelműen kijelentették, hogy az utánpótláskorú labdarúgókat csak a szövetség támogatása miatt szerepeltetik. Sok esetben valóban erről van szó, azonban kérdés, hogy mit okoznak ezek a megjegyzések a fiatalok önbizalmát és motivációját tekintve. Erről és a szabály egyéb aspektusairól beszélgettünk Szántai Levente sportszakpszichológussal, egykori élvonalbeli kapussal.

„A fiatalok tehetségesek, de akkora átütőerő bennük még nincs. Tisztázzuk a dolgot: mi azért játszatjuk őket, mert a központi támogatást a fiatalok játékperceire adják. Jó ötlet a szabály, de kicsit fals, a versenyhelyzet nem egyenlő sokszor” mondta a labdarúgó NB I-ben listavezető Paks vezetőedzője, Bognár György. A Magyar Labdarúgó Szövetség által évekkel ezelőtt bevezetett, a köznyelvben csak „fiatalszabályként” ismert ösztönzőről sok szó esett az elmúlt hónapokban. A vélemények zöme, Bognáréhoz hasonlóan, kritizálja a rendszert, amely lényege, hogy az MLSZ megfelelő számú fiatalperc esetén 325 millió forintot folyósít a kluboknak.

Az Újpest vezetőedzője, Nebojsa Vignjevics is a kamerák előtt jegyezte meg, hogy a fiatalszabály „nem teremt igazi versenyhelyzetet a csapatba kerülésért, az edzéseken megfelelően dolgoznak a játékosok, de annak, aki a kora vagy nemzetisége miatt kimarad, nehéz elmagyarázni, hogy hiába jobb a másiknál, mégis a kispadon kell üldögélnie”.

A szabály talán leghangosabb bírálója, a Kisvárda sportigazgatója, Révész Attila pedig az Utánpótlássportnak adott interjújában mondta:

„Az edzők sokszor azt várják, mikor jön el az az idő, amikor lehozhatják a fiatalt, miközben a játékos is érzi, hogy csak azért van a pályán, mert kötelező.

Mellé még a csapat többi tagja zúgolódik, hogy miért nem a legjobb összeállításban állunk ki, mivel sorra veszítjük el a meccseket. El kell ismerni, hogy sok esetben próbálják az edzők eldugni a pályán ezeket a fiatalokat, úgy átalakítani a játékrendszert, hogy ne okozzon nagy gondot a gyengébb teljesítmény.” Majd az nb1.hu-nak úgy fogalmazott az Újpest elleni 4–0-s győzelmet követően: „A srácoknak is mondtam, hogy ha nálunk játszik a két fiatal, az Újpestnél egy sem, akkor nagy valószínűséggel fordított eredmény születik, még ha nem is ilyen nagy különbségű”. Ezután a bajnokság féltávjánál hozzátette: „Mi teljesítettük a penzumot, szinte egész évre megvan a fiatalszabályra vonatkozó elvárás, ezért a bajnokság nekünk tavasszal kezdődik. Eddig a pénzért játszottunk, mivel a szabálynak meg kellett felelni.”

A téma egyik lényeges aspektusáról azonban méltatlanul keveset beszélünk, mégpedig arról, mi csapódik le a fiatal játékosokban akkor, amikor a trénerük a nyilvánosság előtt ismeri el, csak a pénz miatt kapnak lehetőséget.

Hogyan hat az effajta edzői nyilatkozat, valamint az öltözőben kialakult nyomás azokra az ígéretes futballistákra, akik – sok esetben valóban a szabályozásnak köszönhetően – szerepelnek az NB I-ben?

Kinek, miben kellene változtatni ahhoz, hogy megmaradjon a labdarúgók motivációja és önbizalma egyaránt? Ezekről a kérdésekről Szántai Levente sportszakpszichológus, egykori élvonalbeli kapus beszélt az Utánpótlássportnak.

„Sportpszichológiai szempontból nem oké, hogy az edzők ilyen nyilatkozatokat tesznek, kitárva a nyilvánosság elé a csapatra tartozó belső konfliktusokat.

Ebben az esetben a játékos sérül leginkább. Világos, hogy a klub két igényt is támaszt az edző felé, ezért rá is nyomás nehezedik: legyen eredményes a csapat és játszanak a fiatalok, mert az után jön a támogatás. Azonban, ha a játékos azt hallja, hogy ő csak azért játszik, mert ebből pénzt kap a klub, felvetődhet benne, mi lesz vele akkor, amikor már nem esik a fiatalszabály hatálya alá. Azt gondolhatja, hogy ő csak addig jó, amíg a kora miatt használják. Az edző tudatosságára van szükség akkor, amikor a nyilvánosság előtt beszél, mert sokat árthat a játékosának, ha ilyen megjegyzéseket tesz. Általánosságban természetesen nem lehet kijelenteni, de ezek a nyilatkozatok gyakran negatívan hathatnak egy fiatal játékos önbizalmára és önértékelésére” – kezdte Szántai.

Szántai Levente sportszakpszichológus Forrás: szantaipszichologus.hu

Az nem vitás, hogy mindenképpen kezelni kell a kimaradó idősebbek és légiósok helyzetét, de ez leginkább a klubvezetés felelőssége, amelynek az edző és a csapat felé is szükséges tisztázni a fiatalok szerepeltetése mögötti szándékokat – ami természetesen a pénzen túl a klub identitása is lehet.

„A jelenség csapaton belül valóban feszültséget szülhet. Ez úgy kezelhető házon belül, ha befelé nyíltan kommunikálja a vezetés, hogy a klub filozófiája szerint játszani fognak a fiatalok, vagy szüksége van erre az összegre, mivel hiányozna a költségvetésből. Sőt, a klub már eleve így igazol játékosokat. Ettől a ponttól kezdve pedig minden játékost lényeges rávezetni arra, hogy neki is érdeke segíteni az újakat.

Támogató attitűd mellett a fiatal játékos is jobb teljesítményre lehet képes, mint a folyamatosan nyomást gyakorló, stresszes környezetben”

– mondta a sportszakpszichológus.

A fiatalszabály körüli diskurzusban gyakran pont az érintett játékosok szempontjait felejtjük el, illetve azt, ők mit tehetnek annak érdekében, hogy a jelen lévő nyomást jól kezeljék, és lehetőségként tekintsenek az NB I-es szereplésre.

„Egyrészt annak, aki ilyen körülmények között kerül az NB I-be, javaslom, hogy kérjen sportpszichológiai támogatást, mert ezt a nyomást nehéz egyedül kezelni.

És szinte biztos, hogy megjelennek elvárások és kritikák, ezért ezekre szükséges mentálisan készülni. Másrészt a játékos tudatosan elutasíthatja ezeket az edzői megnyilvánulásokat, mert az önbizalmát és a motivációját is leépítik, ebből adódóan pedig a teljesítménye is romlik. Összességében a fiatal játékosnak mindenképpen támogató közegre van szüksége: sportpszichológusra, valamint olyan edzőkre, akik bíznak benne, illetve olyan csapattársakra, akik esetleg voltak hasonló helyzetben, és tudják segíteni.”

A fiatalszabályt legtöbbször amiatt kritizálják, hogy a természetes szelekciót – azaz, a játékos a teljesítménye nyomán kerül be a csapatba – felváltotta az irányított szelekció, tehát az életkora miatt kap lehetőséget. Ez esetenként változik, nem lehet általános megállapítást tenni. Emellett viszont az is fontos észrevétel, hogy

azok a játékosok, akik kiöregednek a kedvezményezett korosztályból, és már nem esnek a fiatalszabály alá, gyakran légüres térben találják magukat, ha nem sikerül bizonyítaniuk az élvonalban.

Így hosszú távon egyes játékosok karrierjébe olyan ugrást, majd visszazuhanást épít be a rendszer, amit rendkívül nehéz lehet a felnőttpályafutás első éveiben kezelni.

„Abban látom a játékos felelősségét, hogy elengedhetetlen erre az élethelyzetre tudatosan készülnie. Gyerekkortól azzal a külső motivációval nőnek fel a játékosok, hogy ha kellően tehetségesek és megfelelő erőfeszítéseket tesznek, akkor a fiatalszabály miatt be tudnak kerülni a felnőttcsapatba. Viszont arra is szükséges készülni, hogy ha ez valósággá válik, akkor az élvonalban megszerzett tudás és tapasztalat birtokában, hogyan tudnak megragadni az NB I-ben, sőt továbblépni külföldre. Kevésbé hatékony felfogás, hogy valaki kiélvezi a lehetőséget, elviseli valahogyan a kritikákat, de aztán egyből kiesik a rendszerből, és mindezt még el is fogadja. A játékos tudatossága abban rejlik, hogy továbbra is tegyen erőfeszítéseket, fenntartva motivációját, bízzon az értékeiben a nehezebb időszakokban is, újabb és újabb célokat kitűzve maga elé.

Jó célkitűzés lehet például a fiataloknak, hogy a fiatalszabály adta nagyszerű lehetőséggel megalapozzák további karrierjüket, felépítsék magukat a felnőttfutballra mentálisan is.”

(Kiemelt képünkön: A 19 éves paksi Simon Barnabást az őszi szezon utolsó meccsén a félidőben cserélte le a vezetőedző Forrás: paksifc.hu)