Orosz Dávid: A játék legyen a középpontban
A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított, Mesterfogások című sorozatunkban az utánpótlás-edzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz. A fiatalokkal foglalkozó szakemberek elemeznek egy-egy, a mindennapi munkájukban felvetődő problémás szituációt, és elmondják, azok megoldására milyen praktikákat alkalmaznak. Ezen a héten Orosz Dávid, a Vasas Kubala Akadémia U5–U7-es korosztályát tréningező edző mesél arról, hogyan lehet a legkisebbek figyelmét megnyerni, és fenntartani, miként helyezhető előtérbe a játékosság a monotónia helyett, illetve mennyire szabad közel engedni a szülőket a pályához.
A legkisebbek esetében az elsődleges feladat az, hogy elnyerjük a gyerekek figyelmét. Négy-hat évesek esetében ez természetesen nem könnyű, hiszen a koncentrációs képesség még nincs mindenkinél azon a szinten, hogy megfelelő módon tudjon részt venni az edzésen. Amikor azt tapasztaljuk, hogy más dolgok érdekesebbek a gyerek számára az edzésnél, akkor jelezzük a szülőknek: érdemes lenne még várni fél évet, és megpróbálni újra, hogy valóban be tudjon csatlakozni a játékba.
A gyerekek nagy része viszont már négyévesen is képes arra, hogy az alapvető instrukciókat megértse.
Az is lényeges, hogy az edzésidőt jól válasszuk meg, mert 45-60 percnél több még nem igazán képesek figyelni akkor sem, ha jól érzik magukat közben. Igyekezni kell fenntartani a figyelmet, amihez fontos megtalálni az egyensúlyt az új és a visszatérő játékok között:
miközben érdemes időről időre elővenni azokat a gyakorlatokat, amelyeket a kicsik a legjobban szeretnek. Egyébként pedig a játéknak kell a középpontban lennie, azon keresztül fogják megszeretni a focit, és lesznek aktívak, motiváltak az edzéseken.
Azt is kiemelném – mert a tapasztalatom szerint jól működik –, hogy ebben a korosztályban még hasznos történetet vagy mesét szőni az egyes játékok köré. Hiszen egy négy-ötéves srácnak nem sok élvezetet nyújt, ha önmagában feladatokat végez például a bójákkal; sokkal jobban átéli, ha számára is felfogható, meseszerű keretbe helyezzük azokat.
A fiatalok esetében az is örök kérdés, hogy mikor kezdjük el a technikai képzést. Azt gondolom, hogy személyre szabottan érdemes belevágni, a legügyesebbeknek már egészen kicsi korban is adhatunk a labdakezelést, a lövést vagy a cselezést fejlesztő gyakorlatokat. Nyilvánvalóan azokra is figyelünk, akik még nem tartanak ezen a szinten, de nem erőltetünk semmit, mivel ebben a korban tényleg az a lényeg, hogy szeressenek edzésre járni, közösségben lenni. Általánosságban azt mondhatom, hogy
Mivel egészen kis srácokkal foglalkozunk, szoros kapcsolatot ápolunk a szülőkkel, folyamatosan kommunikálunk velük. Az első néhány edzésen még megengedjük, hogy ott álljanak a pálya szélén, mert biztonságérzetet ad a gyerekeknek: nem csak idegeneket látnak maguk körül. Viszont amikor már látszik, hogy jól érzi magát, kezd otthonosabban mozogni az edzéseken, mert már sem az edzői, sem a társai nem ismeretlenek a számára, megkérjük a szülőket, hogy valamivel arrébb, a pályától távolabb várakozzanak.
Nekünk pedig azt kell elérni, hogy a kicsik mindig biztonságban érezzék magukat az edzésen. A bizalmat a leginkább azzal tudjuk megteremteni, hogy jó hangulatú, játékos edzéseket csinálunk.
Orosz Dávid
a Vasas Kubala Akadémia U5–U7-es korosztályának edzője
(Kiemelt képünkön: Orosz Dávid és a tanítványai Forrás: Vasas Kubala Akadémia)
