Orgoványi Richárd jól érzi magát a BJA-nál, de idővel visszatérne Svédországba
A malmői évek és rövid amerikai kitérő után a 16 éves Orgoványi Richárd októberben hazatért, és a Budapesti Jégkorong Akadémiához igazolt. A fiatal csatár azóta igazolja is, hogy nem múltak el nyomtalanul a külföldön töltött évek: rendületlenül szórja a pontokat az U20-as osztrák bajnokságban, illetve ifjúsági korúként már az Erste Ligában is egyre többször jut szóhoz. A sportág egyik legnagyobb hazai ígéretéről beszélhetünk a személyében, aki ugyanakkor lemondta az U18-as válogatottságot, így a tavaszi, hazai rendezésű vb-n sem lesz ott a nemzeti csapatban.
Parádés mutatókat produkál Orgoványi Richárd az osztrák bázisú U20-as jégkorong-bajnokságban. A még csak 16 éves csatárreménység – a három évvel idősebbek között – jelenleg 12 mérkőzésen 11 góllal és 11 assziszttal áll a Budapest Jégkorong Akadémia színeiben, vagyis majdnem kettes a meccsenkénti pontátlaga (1,83). A szezon közben hazaigazoló fiatalnak például már az a bravúr is összejött, hogy a FEHA19 elleni találkozón négy gólt is lőtt.
– kezdte a 2008-as születésű Orgoványi az Utánpótlássportnak. – Ugyanakkor, ha már így hozta az élet, igyekszem ebből a lehető legtöbbet kihozni a BJA-nál, és az eddig eltelt nagyjából négy hónapban tényleg remekül érzem magam a klubnál. Az edzők, a csapattársak mindenben segítettek, hogy gyorsan beilleszkedjek és megtaláljam a helyem. Összesen három évet játszottam Svédországban, a Malmö Redhawks csapatában, és még 2023 tavaszán aláírtam ott egy négyéves juniorszerződést. A meglévő kontraktus ellenére igazából mindig is terveztem, hogy egy nap szeretném kipróbálni magam Amerikában.
A Malmőhöz már nem tudtam visszamenni, mivel a távozásom után addigra már hoztak két játékost is a helyemre. Ekkor már októbert írtunk, vagyis elkezdődött az idény, és ilyenkor már nem egyszerű csapatot találni. Nyaranta, amikor itthon vagyok, a BJA-nál szoktam edzeni, és mindig is szimpatikus volt számomra az ottani közeg, valamint az edzőkkel is jól kijöttem. Így hát beszéltem Ladányi Balázzsal, a juniorcsapat vezetőedzőjével, és, mondta, hogy szívesen látnak engem.”

Elmondta, eleinte nagy váltást jelentett neki ismét belecsöppeni a hazai viszonyok közé.
és több az ütközés ahhoz képest, mint amihez Malmöben a saját korosztályomban hozzá voltam szokva. Idővel aztán belerázódtam, és igyekeztem a juniorcsapat vezéregyéniségévé válni.”
Majd a teljesítményével hamar kiérdemelte, hogy a felnőttek között is számításba vegyék.
„Már másfél hónapja játszottam a juniorcsapatba, amikor is november közepén egyszer csak szólt Kangyal Balázs vezetőedző, hogy a „nagyok” között is szeretnének megnézni egy-két edzésen. Edzettem velük két-három napot, majd jött az újabb meglepetés: a hét végén már debütálhattam is a DVTK ellen az Erste Ligában.
Időközben már hat lejátszott meccsnél jár a felnőttélvonalban, és a DEAC elleni gólpasszával az első pontját is megszerezte az első csapatban.
„Azon a meccsen már viszonylag sok jégidő jutott nekem második sorosként, a két válogatott Schlekmann Márk és Nagy Krisztián mellett. Ez volt a harmadik meccsem, így ekkorra már jóval magabiztosabbnak éreztem magam a jégen, és jobban ki tudtam bontakozni. Januárban aztán a Magyar-kupában is megkaptam a lehetőséget, aminek szintén nagyon örültem. Most már kizárólag a felnőttekkel edzek, és ha éppen ott nem jutok szóhoz az adott hétvégén, akkor visszamegyek a juniorok közé bajnokit játszani.
Emellett valószínűleg az U18-as bajnokság végjátékában is számítanak majd rám. Azon vagyok, hogy fontos szerepet tudjak betölteni minden egyes csapatban.”

És mégis hogyan tervez, ami a közép- és hosszú távú jövőjét illeti? Vajon a nyártól ismét légiósnak áll?
„Minden bizonnyal igen.
A svédeknél már ismerem a viszonyokat, egyrészről tudom, mire számíthatok, és mégiscsak Európa legerősebb ligájáról beszélünk. Ráadásul ha visszamennék, meglenne az esélyem, hogy megkapjam a svéd állampolgárságot is, amivel az ottani légióskorlátozás miatt nagy előnyt jelentene számomra. Még egyetlen csapathoz sem köteleztem el magam, szeretném a fejlődésem szempontjából a legjobb opciót kiválasztani.”
Orgoványi novemberben az U18-as válogatottban is debütálhatott, és a fondói Négy Nemzet-torna három meccsén két góllal és egy assziszttal zárt. Ám ezután hamar véget is ért karrierje az ifjúsági nemzeti csapatban, ugyanis lemondta a szereplést, így a korosztály egyik legnagyobb hazai tehetségeként nem is lesz ott az áprilisi, fehérvári divízió I/A-csoportos vb-n.
A jelenlegi struktúrában én olyan problémákat látok, ami miatt inkább most nem szeretnék részese lenni a nemzeti csapatnak. A saját karrierem érdekében most azt hiszem, ez a legjobb döntés. A pontos okokról ennél többet nem szeretnék nyilatkozni.
vagyis ilyen értelemben nem végleges. Nem zárkózom el attól, ha megváltozik a helyzet a válogatottaknál, akkor ismét felhúzzam magamra a címeres mezt.”
(Kiemelt kép forrása: BJA)