Molnár Attila: Nem magasztalnám túl a korosztályos sikereket

Az Európa-bajnok, vb-bronzérmes sprintert, Molnár Attilát tanulságos utánpótlásévek segítették a jelenkor sikereihez.

Fantasztikus hónapokat tud maga mögött az FTC 23 éves sprintere, Molnár Attila, aki fedett pályán többek között

a nancsingi világbajnokságon pedig a 4x400-as váltóval bronzérmet, egyéniben negyedik helyet érdemelt ki.

A kiváló atléta nemcsak eredményeivel, hanem őszinte, szimpatikus nyilatkozataival is magára vonzza a figyelmet. A fiatalabbak számára igazi példaképpé vált, ezért is voltunk kíváncsiak, hogy meglátása szerint mit és hogyan kell csinálni az utánpótlásévek alatt a későbbi sikerek érdekében. A 2021-ig a veszprémi SVSE-ben sportoló Molnár első komolyabb nemzetközi sikere 400 m-en a 2019-es bakui Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon (EYOF) elért harmadik helyezése volt, ám már egy évvel korábban rajthoz állt U18-as Európa-bajnokságon, Győrben, ahol nem jutott döntőbe.

„Tizenhat-tizenhét évesen még én sem tudtam, hogy mi minden áll előttem, egyszerűen csak élveztem, hogy jó vagyok abban, amit csinálok – mondja a 400 méter hazai rekordere. – Úgy éreztem, hogy enyém a világ és például azzal, hogy az U18-as Eb-n futok, már a csúcsra kerültem.

Az Eb-n nem jutottam be a döntőbe, és ezt hatalmas kudarcként éltem meg. Talán ez volt az, ami észhez térített. Elindult bennem egy folyamat, amelyben próbáltam megkeresni, feltárni a hibáimat. Azt is, hogy miért volt olyan nagy az arcom. A bakui EYOF-ra már teljesen más mentalitásban mentem, és ez meg is látszott az eredményemen.”

Molnár tinédzserként a tanulásra is nagy figyelmet fordított, egy ideig az atlétikára olyan hobbiként tekintett, amely nem mehet a tanulmányi eredmények rovására. A gimnázium után elkezdte az egyetemet, majd nem sokkal később fontos döntést hozott meg.

„Az egyetem első féléve közben-után döntöttem el, hogy adok magamnak egy évet az atlétikában, amikor megnézem, hogy mi tudok elérni akkor, ha csak azzal foglalkozom. De óriási kockázatot vállaltam, mert akkor még nem voltak olyan jó eredményeim, amelyek mindenképpen indokolták volna ezt a döntést.

Sok magántanulót látok a középiskolákban és nem értek egyet ezzel a módszerrel. Nem lehetett egyszerű helyzet a szüleimnek, amikor eléjük álltam, hogy innentől kezdve mindent a sportra teszek fel. Nem akadályoztak meg, de nem láttam rajtuk a lelkesedést, nem támogatták az ötletet, és ezt felnőtt fejjel már teljesen megértem, ma ugyanígy tennék a helyükben. Viszont én éreztem magamban a lehetőséget, és olyan szintre akartam elérni, amelyre nem lehet már csak hobbiként tekinteni.”

A sprinter számára a 2023-as év áttörést hozott, felnőtt hazai rekorder lett, bronzérmet szerzett az espoói U23-as Eb-n, a budapesti világbajnokságon pedig itthoni publikum előtt került reflektorfénybe. Azt mondja, a korábbi eredményeivel nem is igazán érdemes foglalkozni.

„Az utánpótlás-eredményeket felesleges szakmailag értékelni.

Sőt, elég kevesen futnak be sikeres felnőttkarriert azok közül, akik egészen fiatalon a legjobbak között voltak. Ennek sok oka lehet, az egyik, hogy idő előtt túlhajszolják őket. Éppen ezért nem magasztalnám túl a koroszályos sikereket. Fontos, hogy hosszú távon tervezzünk és ebben az edzőnek is nagy felelőssége van.”

Molnárt Veszprémben Tóthné Stupián Anikó, majd Bartha László edzette, 2021-től az FTC-ben Karlik Pál irányítja a felkészülését.

„Az edzőnek nagyon jól kell ismernie a tanítványát és elengedhetetlen, hogy a közös munka legfőképpen tudatos legyen. Utánpótláskorban a gyerek csak eljár edzésekre, de belülről nem képes felismerni, ha éppen nem a fejlődését legmegfelelőbben segítő helyen van. Egyszerűen csak belenevelődik egy rendszerbe, amelyből nem lehet tudni, hogy hol és mikor fog kijönni. Éppen ezért a szülői támogatás, felügyelet is lényeges. A szülők nem azzal teszik a legjobbat, ha ők akarnak futni a gyerek helyett és a saját maguk meg nem élt sikereit hajszolják, mindent jobban tudva az edzőnél is. Éppen ellenkezőleg tudnak támogatni. A másik véglet pedig az, amikor meg sem kérdezik, hogy mi volt edzésen. A szülőnek nem kell értenie a sportághoz, arra ott van az edző, de meg kell tudnia ítélnie, hogy a gyerek jó helyen van-e.”

Az Eb-győztes szerint a sikerélmények azért fontosak a fiatalok számára, hiszen azok jó hatással vannak a motivációra, ám hangsúlyozza, ahogyan a kiemelkedő teljesítményeket, úgy a gyengébb eredményeket is érdemes a helyén kezelni.

„Csak utólag látja az ember, hogy amit utánpótláskorban mélypontnak élt meg, az nem is mélypont volt, csak egy olyan helyzet, amikor nem jött össze valami. Persze, ott és akkor hatalmas tragédiaként fogja fel a gyerek, de nem szabad ezen sokáig leragadni. Elsősorban mindig saját magunkban kell megpróbálni rendezni a dolgot. Ezt pedig úgy lehet, ha kellően tudatosak vagyunk, és megértjük, hogy minden történik valamiért, de abból erőt merítve tovább építkezhetünk. Kell egy cél, amely a rosszabb napokon is a szemed előtt lebeg. 

A világcsúcstartó meg éppen azért képviseljen normális emberi értékeket és hozzáállást, mert ő a példakép. Egyébként is azt gondolom, hogy alázat nélkül semmiben sem lehet igazán jó eredményt elérni.”

(Kiemelt képünkön: Molnár Attila Fotó: MTI/Illyés Tibor)