A pályáról az edzői székbe – klasszisok, akik a visszavonulás után az utánpótlás-nevelés irányába fordultak

Az elmúlt években visszavonult klasszis kézilabdázók közül többen is az utánpótlás-nevelés felé vették az irányt: mik a tapasztalatai Kovacsics Anikónak, Vadkerti Attilának vagy a vasárnap búcsúzó Balogh Zsoltnak?

Cirjenics-Kovacsics Anikó a 2023-2024-es évad végén tette le a kézilabdát, a visszavonulása előtti évek már inkább a sérülésekről szóltak, mintsem a játék élvezetéről. Ettől függetlenül az egykori irányító és balszélső elégedetten tekinthet vissza a pályafutására: a Győri ETO-nál tíz, a Ferencvárosnál pedig nyolc évet töltött el a pályán, nyert kétszer Bajnokok Ligáját, kilencszer bajnokságot, tizenkétszer Magyar-kupát, emellett a válogatottnak is a kulcsfigurája volt, az Európa-bajnoki bronzérme mellett olimpiai hetedik és vb-nyolcadik hellyel is büszkélkedhet.

A sportágtól azonban a visszavonulása után sem köszönt el, maradt az FTC kötelékében, és utánpótlás-neveléssel foglalkozik, egyéni és kiscsoportos foglalkozásokat is tart az akadémia növendékeinek.

„Az, hogy gyerekeknek, fiataloknak segítsek, mindig közel állt hozzám, az edzősködés viszont nem annyira: a játékoskarrieremre jellemző időbeosztás, vagyis a hétvége hiánya, az estig tartó edzések és a kiszámíthatatlanság nem hiányzott, azonban mégis beleszerettem ebbe a hivatásba, miután láttam, hogy működik a Fradi akadémiáján a munka. Jó látni a növendékek visszajelzését, hogy tudok nekik segíteni, örülnek, hogy itt vagyok – mondja a korábbi klasszis játékos az Utánpótlássportnak. – Gyakran személyesebb beszélgetéseim is vannak a fiatalokkal, tulajdonképpen mentorszerepről is beszélhetünk, a tapasztalataim alapján igyekszem tanácsot adni, legyen szó a pályán vagy azon kívüli helyzetekről. Felmerül, hogyan hangolják össze a sportot a sulival, milyen nehézségekkel kell szembenézni a profivá válás idején, próbálok nekik a saját példámon át utat mutatni.

Ennek ellenére ő megbirkózott a mély vízzel, tizenöt évesen került fel a Győri ETO első csapatába, így ebben az átmenetben is segíthet az ifjú kézilabdázóknak.

„Sokszor úgy érzem, a fiataloknál kapkodásba megy át, amikor az utánpótlásból a felnőttmezőnybe, pontosabban az NB I-be akarnak átlépni. A türelem kulcsfontosságú, a legtöbben azt hiszik, ha most nem sikerül, később már nem lesz rá lehetőség. Ez nem igaz, kitartóan dolgozni kell minden edzésen, stabilan, és jön majd a lehetőség.”

Cirjenics-Kovacsics számos szép emléket őriz az elmúlt egy évből, volt olyan tanítványa is, aki a foglalkozáson majdnem elpityeredett, akkora élmény volt neki, hogy a klub egyik ikonja magyarázza a tökéletes lövőtechnikát.

„Az idősebb akadémisták mondhatni rajtam, rajtunk nőttek fel, és az akadémiai képzés alatti korosztályokban is vannak, akik emlékeznek ránk, a meccseinkre. Többen emiatt megilletődnek, de szerencsére a fókuszt gyorsan átirányítják a közös munkára. Emberközpontú vagyok,

Ez megalapozza a jó hangulatot. Mindennél többet jelent, hogy megbíznak bennem, ráadásul nemcsak a gyerekek, hanem én is folyamatosan tanulok a foglalkozásokon, rengeteget ad, hogy láthatom, ahogyan napról napra fejlődnek a fiatalok.”

Tizenhat éven át erősítette a Pick Szeged csapatát a balszélső Vadkerti Attila, aki csapatkapitánya is volt szülővárosa együttesének, amellyel magyar bajnok és kupagyőztes is volt. A válogatottban 57-szeres válogatott, olimpiai negyedik sportoló 2017-ben vonult vissza a játéktól, nem sokkal később pedig már Szeged női kézilabdájáért dolgozott. Az utánpótlás-nevelés iránya azonban talán nem is annyira meglepő, tekintve, hogy Vadkerti a pedagógia-gyermek- és ifjúságvédelem szakon szerzett diplomát.

„Számos kiváló edzővel volt szerencsém dolgozni a játékos-pályafutásom alatt, akiktől később igyekeztem átvenni azokat az elemeket, amikkel a leginkább tudtam azonosulni, amit a legjobbnak gondoltam. Ezeket a tapasztalatokat összegyűrve, a megfelelő szakemberekkel kiegészülve igyekszem segíteni a szegedi lányokat – magyarázza Vadkerti, aki a PC Trade Szegedi NKE stratégiai igazgatója, jelenleg az utánpótláskorú játékosok alkotta NB II-es gárda edzője, aki az elmúlt években az U12-estől kezdve minden korosztállyal dolgozott. – A régóta itt van zászlóshajóként, viszont sok lány is szeretne Szegeden kézilabdázni, ebben igyekszünk nekik segíteni.

Esetemben a szegedi kötődést nem kell magyarázni, emiatt extra érzelmi töltetről is beszélhetünk. Minden korosztálynál megfordultam, és a mai napig segítek, ahol tudok, rengeteget tanultam a gyerekektől az elmúlt években. Sokan meglepődnek ezen, de

Vajon a pozitív oldal mellett negatívumot is találunk abban, ha „nagy név” foglalkozik a kicsikkel?

„Érződik a tisztelet, nemcsak a gyerekek, de a szülők részéről is, viszont előfordulhat, hogy az elvárás is nagyobb, hiszen ha korábban a pályán bizonyítottál, a kispad mellett is meg kell mutatni, hogy képben vagy. Bizonyítani kell edzőként is, ez nem kérdés, a korábbi eredmények ebben az esetben nem számítanak!”

Valamelyest kilóg a sorból a győri ETO University HT jobbátlövője, Balogh Zsolt, aki korábban a PLER, a német SC Magdeburg, a Gyöngyös, a Szeged, a Tatabánya és a Ferencváros csapatát is erősítette, a Bajnokok Ligájában több mint háromszáz gólt lőtt, a válogatottal pedig a 2021-es vb-n ötödikként zárt. A 36 esztendős játékos idén tavasszal jelentette be, hogy az évad végén visszavonul, vasárnap játssza az utolsó mérkőzését, az NB I 26. fordulójában a Balatonfüred ellen búcsúzik. Márciusban így fogalmazott a közösségi médiában: „1999 szeptemberében kezdődött. Szerelem volt első látásra. Az évek során voltak jobb és rosszabb napjaink, de mindvégig kitartottunk egymást mellett. Ez a nem mindennapi kapcsolat több mint 25 év után véget ér köztem és szeretett sportágam között.”

Az említett „kapcsolat” véget ér, de úgy is fogalmazhatnánk, átalakul, hiszen a folytatásban Balogh immár teljes erőbedobással az orosházi CSIKO SE stábját erősíti majd, amelyet az elmúlt években a háttérből támogatott.

„Fiatalabb korban még azt gondoljuk, sosem ér véget a játékoskarrier, harminc év fölött viszont már reálisan látjuk a helyzetet, és elkezdünk gondolkodni, hogyan tovább, ha egyszer véget ér a kaland a pályán. A kézilabdától nem akartam, és valószínűleg nem is tudnék elszakadni, így kézenfekvő az edzősködés, ám azt a mai napig nem tudom, milyen szinten szeretném csinálni. Az utánpótlás kezdésnek tökéletes, de az sem biztos, hogy valaha is fellépjek a felnőttek közé, hiszen nemes feladat a fiatalokkal foglalkozni. Most még az utolsó meccsemre fókuszálok, talán még nem is tudatosult bennem, hogy ezzel vége ennek a fejezetnek. Az biztosan furcsa lesz, hogy az idei nyáron már nem kell a vakáció közben odafigyelni a formámra – mondja nevetve Balogh. – A lényeg, hogy szépen búcsúzzunk a szezontól, utána pedig teljes erővel az U20-as fiúcsapatra és a fiatalabbakra koncentrálok, próbálok mindenkinek segíteni.

(Kiemelt képünkön: Cirjenics-Kovacsics Anikó az FTC akadémistáit segíti Forrás: fradi.hu)