Nagyobb központosításra és összefogásra van szükség az utánpótlásban

Miközben a másik, hazai szinten kiemelt küzdősportban, a birkózásban hagyománya van a központosított munkának, az akadémiai képzésnek, addig a cselgáncsban továbbra is elsősorban a klubéletre támaszkodik a sportág. Nagy Andrással, a szövetség (MJSZ) főtitkárával beszélgettünk arról, hogy a dzsúdós utánpótlásban is elengedhetetlen lenne, hogy a legjobbak a mostaninál többet tudjanak együtt készülni.

Bár amolyan rokonsportágakról beszélhetünk a cselgáncs és a birkózás esetében, és az olimpiai programban szereplő küzdősportok közül ez a kettő hagyományosan a legnépszerűbb és legsikeresebb idehaza, érdekes módon az utánpótlás-nevelés merőben eltérő struktúrában működik az említett sportágakban. Birkózásban már a kétezres évek elején is egy központi akadémián, a Mr. Tus-sportiskola gyűjtötték össze a legígéretesebb fiatalokat, sőt manapság is ez a modell, csak most már Kozma István Magyar Birkózó Akadémiának hívják a kiemelt intézményt. Eközben azonban a cselgáncsban korántsem beszélhetünk ilyen centralizáltságról, egységesített képzésről.

– kezdte Nagy András, a Magyar Judo Szövetség főtitkára az Utánpótlássportnak. – Ugyanakkor az is egyértelmű, és mostanra a sportágban mindenkinek be kellett látnia, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a központi felkészülésre. Ebben sokáig nem igazán volt meg az egyetértés, mert miközben voltak olyan szakemberek, akik erre már régóta felhívták a figyelmet, de akadtak olyan edzők is, akik pedig inkább az egyénre szabott, egyesületi munkában hittek, hisznek. Nyilván, a klubok jelentik a bázist, és prioritásnak kell lennie, hogy a műhelyekben is minél magasabb szinten dolgozzanak, de én azt vallom, hogy a klubbeli és a központi felkészítés szoros összehangolása nélkül manapság már szinte lehetetlen komoly eredményt elérni nemzetközi szinten. Fontos, hogy amennyit csak lehet, közösen készüljünk, a hazai keretedzéseken vagy az edzőtáborokban, hiszen az a lényeg, hogy a jók jókkal, illetve a még jobbakkal tudjanak együtt edzeni, ne csak alkalomadtán, hanem napi szinten."

De vajon nem lenne-e szükség hasonlóképpen egy akadémiára a cselgáncsban is?

Azt gondolom, nálunk nagyobb összefogásra lenne szükség az egyes sportági szereplők között, mert ha ez adott, akkor ha lépcsőzetesen is, de el tudunk jutni a műhelymunka fókuszú gondolkodástól a központi felkészítés felé. Ehhez viszont muszáj lenne, hogy ha a nagybetűs szakma valamit elhatároz, akkor a mögé mindenki egyöntetűen beálljon, mind a szövetség, mind a klubok részéről. Hozzáteszem, nem szeretnénk másra mutogatni, ez a mi közös felelősségünk, aki a sportágban tevékenykedik, a probléma orvoslásán is együtt kell dolgoznunk.”

Eközben egyébként az tapasztalható, hogy a dzsúdósok is hasonló nehézségekkel küzdenek, mint a birkózók: egyre kevesebb itthon a versenyző az utánpótlásban, és még kevesebb köztük a valóban kiemelkedő képességű, nemzetközi szinten is sokra hivatott fiatal. Továbbá, ha a nagyképet vizsgáljuk, az elmúlt években az ifjúsági és a juniorkorosztályban visszaesett a hazai cselgáncsozók eredményessége az utánpótlás-világeseményeken.

vagyis növelni kell az itthoni közös edzések, illetve a külföldi edzőtáborok számát a válogatottban. Túl vagyunk idén egy hazai rendezésű felnőtt-világbajnokságon, amelyen sikeresen szerepeltünk, lett érmesünk, illetve pontszerzőink. Már a vébé idején is zajlottak beszélgetések, azóta pedig már elkezdtünk lépéseket is tenni annak érdekében, hogy mindenkinek biztosítani tudjuk mennyiségben és minőségben is a megfelelő színvonalú felkészítést. És, hogy mit értek pontosan ezalatt? Az a cél, hogy a topversenyzőink a lehető legtöbbet tudjanak külföldön edzőtáborozni, ugyanis leginkább az szolgálja a fejlődésüket, ha az elitbe tartozó, nemzetközi ellenfelekkel gyakorolhatnak.

Nemzetközi szinten nagyon felgyorsult és megerősödött a dzsúdó, most már tényleg a világ minden táján, valamennyi kontinensen űzik a sportágat, és egyre több országból kerülnek ki a legjobbak közé is odaérő versenyzők, így nem egyszerű feladat felvenni a versenyt. De mi ezt a sportágat választottuk, ezt szeretjük, ezért élünk, tehát az a kötelességünk, hogy a lehetőségekhez mérten a versenyzőinkből a legtöbbet kihozzuk."

Ami az utánpótlást érintő konkrét változásokat illeti: Bor Barna szövetségi kapitány mellé kinevezték Biró Norbertet szakmai igazgatónak, aki ezt megelőzően több mint tíz éven irányította az ifjúsági fiúválogatottat. A helyét az Eb-bronzérmes egykori klasszis, Ungvári Attila vette át keretedzőként, míg Cirjenics Miklós sportigazgatóként segíti a válogatottak munkáját.

„Az elmúlt hónapokban bele is vágtunk egy szisztematikus fejlesztési folyamatba, de persze, még az út elején járunk, és némi időre van szükség, amíg ennek a pozitív hatása beérik. Csakhogy egy példát említsek: kint járt a válogatottunk Szocsiban edzőtáborozni, és a világ közvetlen élvonalába tartozó oroszokkal tudtunk edzeni, illetve most megyünk majd az azeriekhez is hasonló túrára, emellett Grúziába, Németországba és Japánba is igyekszünk eljuttatni majd a versenyzőinket.

Illetve, amellett, hogy mi elutazunk másokhoz, igyekszünk itthon is edzőtáborokat szervezni, és minél gyakrabban vendégül látni a nemzetközi dzsúdó legjobbjait. Emellett szintén fontos lépés volt, hogy a felnőttválogatott felkészítő programjába bevontuk a juniorokat is, méghozzá azzal a céllal, hogy az igazán tehetséges fiatal versenyzők minél korábban megkapják ugyanazt a szakmai hátteret, mint a nagyok. Mivel, ha hosszú távon látunk bennük fantáziát és idővel akár az olimpiai kvalifikációra is esélyesek lehetnek, akkor fontos, hogy őket is minél hamarabb kiemelt támogatásban részesítsük. Persze, mérvadó az is, hogy korosztályos szinten eredményesek legyenek a mieink, de olyan rendszert szeretnénk kiépíteni, ami egészen a felnőttkorosztályig a sportágban tudja tartani a versenyzőket, és aztán minél többen közülük az olimpiai kvóta kiharcolására is esélyesek legyenek. Természetesen, az utánpótlás-világeseményeken elért érmek is jó útjelzők, de a végcél az ötkarikás játékok, ugyanis mindig az olimpiai szereplés állítja ki a legfontosabb bizonyítványt a sportág helyzetéről.”

(Kiemelt képet készítette: Bor Veronika/judoinfo.hu)