Pályafutásuk egyik fontos pillanatához érkeztek az EYOF-résztvevők

Klasszis, korábban az EYOF-ot megjárt sportolókkal beszélgettünk az európai ifjúsági olimpiai fesztivál fontosságáról, a tapasztalatok és az eredmények jelentőségéről. Karakas Hedvig, Márton Anita, Verrasztó Evelyn és Zsivoczky Attila is örömmel nosztalgiázott a kérésünkre.

Július 20-án, vasárnap a megnyitóval megkezdődik a XVIII. nyári EYOF, vagyis az európai ifjúsági olimpiai fesztivál, amin a küldöttségünk hatalmas versenyzői csapattal, 151 fővel indul el, mind a 15 sportágban szurkolhatunk majd magyar fiatalnak.

A sportolók hétfőn a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem Athén-termében vettek részt a fogadalomtételen, amelyen a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Gyulay Zsolt köszöntötte a fiatalokat a magyar olimpiai csapatban, Dr. Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár pedig így fogalmazott: „A teremben helyet foglaló fiatalokban nemcsak remek versenyzőket, hanem a hazai élsport jövőjét is láthatjuk. Az esemény jelentőségét jól mutatja, hogy a tavalyi párizsi olimpián résztvevő magyar csapatból harmincöten korábban az EYOF-on is megmérették magukat. Okkal remélhetjük, hogy a következő évek, évtizedek kiemelkedő sportnagyságai közül többen is itt ülnek. Egy ilyen megméretés soha nem csak a pályán mutatott teljesítményről szól; a nemzeti színeket viselve jó hírét vihetitek magatoknak, az egyesületeteknek, és mindenek előtt a hazátoknak. Az összpontosítás mellett élvezzétek az eseményt, gyűjtsetek minél több olyan élményt, ami örökre elkötelez benneteket a sport mellett.”

Ahogyan Schmidt fogalmazott, joggal bízhatunk abban, hogy a résztvevő fiatalok közül többen a jövő klasszisai közé tartoznak majd, hiszen a múltból kiindulva számos sportolónk bontogatta a szárnyait a multisporteseményen, majd lett később olimpiai, világ- vagy Európa-bajnok. 

Összeállításunkban négy olimpikont kértünk fel a nosztalgiázásra, közülük Márton Anita a dobogóra is oda tudott érni az ötkarikás játékokon, 2016-ban, Rio de Janeiróban bronzérmet szerzett súlylökésben. 2005-ben az olaszországi Lignanóban megrendezett EYOF-on is harmadikként zárt: érdekesség, hogy diszkoszvetésben állhatott dobogóra, súlylökésben kilencedik lett.

„Az EYOF volt az első nagy nemzetközi megméretésem. Emlékszem, micsoda boldogsággal töltött el, hogy ugyanolyan ruházatot kaptunk, mint egy évvel korábban az athéni olimpikonok, a példaképek. A körítés is tetszett, volt fotózásunk, olimpiai faluban laktunk, ez talán még inkább lekötötte a figyelmemet, mint maga a verseny – meséli nevetve Márton Anita. 

Megtanultam, mikor és hol kell lennem a kísérleteim előtt, mik az állomások, hogyan melegítsek be… Ez egy tanulási folyamat, évek kellenek ahhoz, hogy ebbe beleszokjon az ember. A kudarcot is megtapasztaltam Olaszországban, súlylökésben ugyanis jobb eredményt vártam. Meg kellett tanulnom, hogyan kezeljem, ha valami nem a tervek szerint sül el. A jó EYOF-szereplés hatalmas motivációt adhat egy fiatalnak, az viszont nem éri meg, ha ezért cserébe túlhajtja magát és kiég a sportoló. Én a korosztályos vébéken és Eb-ken sosem tudtam a tudásomhoz mérten szerepelni, de ebből a szempontból a dobóatléták különböznek például az úszóktól, nekünk a csúcsforma később, általában közel harmincéves korhoz jön el.”

A világbajnoki bronzérmes többpróbázó, Zsivoczky Attila 1993-ban Valkenswaardban mérette meg magát a 14-18 évesek multisporteseményén. Ez összességében a második nyári EYOF volt, az első, amelyen magyar fiatalok is indultak. Zsivoczky magasugrásban aranyérmet ünnepelhetett, ráadásul nem is akármilyen eredménnyel: az egyéni legjobbját kilenc centiméterrel javította meg, 221-gyel végzett az első helyen. 

„Remek volt az összhang a magyar csapatban, érezhető ilyenkor az olimpiai hangulat, nagyon szép emlékeket őrzök Valkenswaardból – mondja Zsivoczky. – A nemzetközi mezőnyben való ugrás rengeteget dobott a teljesítményemen, ennek köszönhető a nagy egyéni csúcs. Ez az első lépés egy sportolónak a felnőttvilágverseny felé vezető úton, olyan élmény volt, amit vittem tovább a következő eseményre. Az, hogy az említett körülmények jó hatással voltak rám, a továbbiakban extra erőt adott a legnagyobb versenyeim előtt. Az eredménynek hosszútávon nem sok jelentősége van, az ebből kapott tapasztalatnak és motivációnak annál több.

úgy gondolom, ugyanannyira sikeres tízpróbázó vált volna belőlem, ha nem én nyerek 1993-ban.”

Karakas Hedvig Európa-bajnok, világbajnoki bronzérmes sportolóként hagyta abba 2023-ban a cselgáncsot, Márton Anitához hasonlóan ő is a 2005-ös olaszországi EYOF-on szerepelt. Az 52 kilósok között lett harmadik, míg előtte három héttel az ifjúsági Európa-bajnokságon nyerni tudott. Érdekes párhuzam, hogy a 2025-ös magyar csapatban Csermák Dániel ünnepelhetett ifi Eb-első helyet június végén, a jövő héten pedig a multisporteseményen indul el jó esélyekkel.

„Nem érkeztem túl jó formában az EYOF-ra, előtte nem sokkal még az ifjúsági Eb-n szerepeltem – emlékszik vissza Karakas. – Harmadik lettem Olaszországban, ennek ellenére nagyon szép emlékként maradt meg az esemény, rengeteget adott, sokkal többet, mint egy vébé vagy Eb tudott.

az előkészületek, a más sportágakból érkező fiatalokkal való kapcsolat… Először éreztem azt, hogy olimpiai élményeket gyűjtök. Kikerültünk a buborékunkból, kezdtük szokni ezt a fajta közeget, az olimpián így már kevésbé volt újdonság, amivel találkoztunk. Ezt a fajta stresszt minimalizálta. Előtte is nagy megtiszteltetés volt a válogatott mezt viselni, de itt éreztem igazán, milyen az országunkért küzdeni. Óriási löketet adhat már az indulás is, hát még az éremszerzés egy ilyen eseményen, de azzal is vigyázni kell, nehogy a korán érkező siker a fiatal fejébe szálljon.”

Az Európa-bajnok, olimpikon úszó, Verrasztó Evelyn pályafutásában is fontos mérföldkő volt az EYOF-on való szereplés. A 2003-as párizsi multisporteseményen ugrott a medencébe, az eseményen pedig három érmet is szerzett: a 4x100-as gyorsváltóval első lett, 200 méteren háton ezüstérmet érdemelt ki, a 4x200-as gyorsváltó tagjaként pedig harmadikként zárt. Egy évvel később, 2004-ben Athénban már olimpián debütált, az esemény kezdete előtt nem sokkal lett tizenöt éves, a magyar küldöttség legfiatalabb tagjaként vett részt a játékokon.

„Emlékszem, ez volt az első nagyobb válogatott versenyünk – kezdi Verrasztó Evelyn. – Nagyon szép emlékeket őrzök a viadalról, hiszen a tesómmal, Dáviddal (a kétszeres vb-ezüstérmes, háromszoros Eb-győztes, olimpikon Verrasztó Dávid – a szerk.) együtt vehettünk részt rajta, ráadásul a szüleim is kijöttek megnézni minket, ami rengeteget segített.

Katkával meg Zsuval (a háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinka és az Európa-bajnok, olimpikon Jakabos Zsuzsanna – a szerk.) együtt töltöttük a pályafutásunkat; emiatt még inkább felértékelődik ez az emlék.”

Verrasztónak a mai napig mind a három EYOF-érme közel áll a szívéhez, azt viszont ő is megerősíti, nem minden az eredmény.

„A sportoló ilyenkor teljesen új helyzetbe kerül, amit lehetőleg minél többször kell átélni világversenyeken, hogy megfelelően tudja kezelni. Látod a veled egyidős gyerekeket, akik ugyanúgy melóznak, mint te, ugyanaz érdekli őket, mint téged. Tulajdonképpen egy kis olimpiáról beszélünk, sok más sportágból is érkeznek fiatalok, akikkel összeismerkedsz, szerencsés esetben pedig később az ötkarikás játékokon ismerősként üdvözölhetitek egymást. Nagyon jó volt ezt átélni, a külföldiekkel ilyenkor mindig óriási nosztalgiázásba kezdünk.

Az egyesületünkből, a Jövő SC-ből is indulnak úszók az idei eseményen, nagyon várjuk a kezdést!”

(Kiemelt képünk forrása: MOB-Média/Szalmás Péter)