Nem kopott meg a felnövő szegedi aranyfiúk fénye

A szegedi férfi vízilabda első bajnoki címét szerző serdülőcsapat tagjai közül a felnőttkor küszöbére érve többen nemcsak a medence közelében maradtak, hanem komoly sport- és magánéleti karrier előtt állnak.

A 2021/22-es bajnoki évad végén sportágtörténelmi sikert ünnepelhetett a szegedi vízilabda: a Szegedi Vízipóló Suli serdülőcsapata a helyi Tiszavirág Uszodában emlékezetes miliőjű döntőben szerezte meg a város férfi vízilabda-históriájának első bajnoki címét.

A 2005-2006-os születésű fiúkra épülő együttes a fináléban a Vasast múlta felül 11–9-re. A gárdát a Szegedi VE jelenlegi sportigazgatója, Juhász Zsolt irányította. Ez a korosztály két évvel később az ifjúsági nyolcas döntőben ezüstérmet érdemelt ki, most pedig elértünk oda, hogy a Tisza-parti aranycsapat letudta utánpótláséveit, hiszen a következő évadtól már a 2006-osok is kizárólag a felnőttbajnokságban szerepelhetnek.

Ennek apropóján arra voltunk kíváncsiak: vajon a vidéki serdülőbajnok alakulatból a felnőttkor küszöbére érkezve

Szegeden igen pozitív képet kaptunk.

A Kiss Csaba által vezetett, legutóbb az ob I hetedik helyén záró szegedi felnőttcsapatban hat 2005-ös születésű játékos is jelentős mennyiségű játékperccel büszkélkedhetett, mondhatni, fontos láncszemmé nőtte ki magát. A szakmai stáb számított a két U20-as válogatott, az olasz Savonába igazoló Leinweber Olivér, valamint Pörge Zsombor, továbbá Horváth Vencel, Báthory Balázs, a kapus Gyovai János és a most Szentesre szerződött Varga Milán játékára is. Ők mindannyian tagjai voltak a bravúrosan teljesítő serdülőcsapatnak is.

„Öt évvel ezelőtt ténylegesen elhatároztuk, hogy a felnőttcsapat fejlődését szem előtt tartva, de mindent az utánpótlásra teszünk fel Szegeden – kezdi Juhász Zsolt sportigazgató, aki aktív pályafutását 2020-ban a Honvédban fejezte be, majd dr. Molnár Tamás, a Szegedi VE háromszoros olimpiai bajnok ügyvezető igazgatójának felkérésére tért haza a klubba, melyben 2005 és 2014 között pólózott, LEN-kupát és három Magyar-kupát nyert. – Olyan utánpótlásbázist szerettünk volna építeni, melyben a gyerekek már serdülőkortól megkapják a magas szintű szakmai képzést és annak minden velejáróját, legyen az a gyógytornász, a masszőr vagy a kondiedző. A felnőtteket irányító Kiss Csabával és a másodedző, az utánpótlásban is kiemelkedő munkát végző Lehmann Istvánnal tudatosan terveztünk a fiatalokkal, közben az iskolákkal is igyekeztünk együttműködni. Sosem az volt az elsődleges célunk, hogy korosztályos bajnoki címet vagy érmet nyerjünk, hanem az, hogy idővel minél több játékosunk kapjon lehetőséget, majd szerződést a legmasagabb osztályban. Örömteli, hogy a serdülőbajnok csapatunkból hatan már az előző évadban is ob I-es játékosnak mondhatták magukat, míg további négyen amerikai ösztöndíjjal dicsekedhetnek (Magony Kristóf, Körmendi Zénó, Molnár Hugó és Molnár Manó – a szerk.). Ez kiváltképp jó eredménynek számít, és azzal is tisztában vagyunk, hogy ilyen mutatója nem lesz minden korosztálynak. Ezzel együtt

A szóban forgóaknál két évvel idősebb, 2003-as korosztályból például Kasza Dániel stabil tagja a felnőttcsapatnak, Lakatos Soma már a Vasast erősíti, és a 2007-esek között is megtalálható a két-három sokra hivatott tinédzser.

„Kiss Csaba vezetőedző kész megadni a lehetőséget a fiatalnak, ha az játéktudásban, fizikálisan és taktikailag is kellőképpen felkészült, de emellett Szegeden fontos tényező az elhivatottság, a szenvedély is.

A szemléletünknek köszönhetően az összes utánpótlásedzőnk büszkén és bizakodva végzi a munkáját, mert látja, hogy a beletett munkának meglesz a gyümölcse, és az általa is nevelt játékos elér oda, hogy már csak önmagának kell hozzáraknia a végén azt a húsz-harminc százalékot a révbe éréshez. Az ifjúsági csapatunkhoz egyébként minden évben csatlakozik komoly nevelőegyesületben pallérozódott két-három játékos, aki a szegedi egyetemen tanul tovább. Örömmel jönnek hozzánk, mert tetszik nekik a szakmai munkánk, és ha mindent megtesznek az edzéseken, ők is megkapják az ob I-es lehetőséget. Az viszont igaz, nekik bizonyítottan jobbnak kell lenniük a saját nevelésűeknél ahhoz, hogy elsőbbséget élvezzenek.”

A szegediek köztudottan lokálpatrióták, tehát ha nem feltétlenül szükséges, jelentősebb ok nélkül nem vágyódnak el a városból és a vízilabdacsapatból sem.

„A klubunk egyik legfőbb erénye, egyben vonzereje, hogy mindenki imád ebbe a közegbe tartozni. Ezt meg is értem, mert a szülők számára hosszútávon is megnyugtató két legfontosabb alappillért, az oktatás magas minőségét és a vízilabdán belüli szakmai fejlődést biztosítani tudja a város. Az anyagi forrásunk nem veszi fel a versenyt egyes klubokéval, de azt gondolom, a tizennyolc-huszonkét éves sportolónak nem a pénzt kell hajszolnia, hanem a játéklehetőséget és a diplomát.”

A legjobb szegediek előtt pedig a nemzetközi kapuk is kinyílnak. Az idei zágrábi, U20-as világbajnokságon negyedik magyar válogatott csapatkapitánya, az U18-asok között vb-győztes Leinweber Olivér nagy lehetőség előtt áll az olasz Savonába szerződésével.

„A Savona a BL-ben nyolc között volt, most az Európa-kupában a végső győzelemre is esélyesként indul, és könnyen lehet, hogy majd olasz bajnoki döntőt játszik a Reccóval. Nagy büszkeség számunkra, hogy Leinweber Olivér ebben a csapatban folytatja, és

Ha pedig Szegedre érkezne olyan szponzor, amely nemzetközi szinten is komoly eredményeket vár el a felnőttcsapattól, az utánpótlás-nevelésünk koncepcióját akkor sem adnánk fel. Minden körülmények között arra törekszünk, hogy a felkészült és elhivatott fiataljaink megkapják a lehetőséget a bizonyításra.”

(Kiemelt képünkön: a szegedi fiúk a 2021/22-es évad serdülőbajnoki döntőjében Forrás: SZVPS)