Csermák Dániel győzni jár Szkopjéba
A DVTK 16 éves dzsúdósával, Csermák Dániellel az után beszélgettünk, hogy kevesebb mint egy hónap leforgása alatt a szkopjei ifjúsági Európa-bajnokságon, majd a szintén az észak-macedón fővárosban megrendezett európai ifjúsági olimpiai fesztiválon (EYOF) is diadalmaskodott a nehézsúlyúak mezőnyében.
– Ugyanaz a helyszín, ugyanaz a végeredmény – déjá vu-érzésed lehetett az újabb arany után. Mennyire és miben volt más ez az EYOF-győzelem az ifi Eb-n aratott sikerhez képest?
– Valamivel rázósabb út vezetett a dobogó tetejére.
Emiatt a lett srácot igencsak nyögvenyelősen tudtam csak megverni, önmagamhoz képest kifejezetten mereven, lassan mozogtam, és fejben sem voltam egyben.
– Mi miatt volt rajtad plusz nyomás?
– Elsősorban saját magam felé támasztottam nagy elvárásokat, munkált bennem egyfajta extra bizonyítási vágy, és a verseny elején ez nem hatott rám túl jól. De aztán Biró Norbert és Bejczi Zsuzsanna szövetségi edzőkkel leültünk, és sikerült a helyes irányba terelni a gondolataimat.
– Milyen tanácsokkal láttak el, hogyan tudtak kizökkenteni ebből a görcsös állapotból?
– Elmondták, hogy nem szabad túlságosan az aranyra, a végeredményre fókuszálnom, csak próbáljak meg mindig a következő ellenfélre figyelni, és az adott meccsen a legjobbamat nyújtani. Amúgy az sem könnyítette meg a helyzetemet, hogy az első meccsemen meg is sérültem, mert a lett fiú kirántotta a vállamat, amit helyre is kellett rakni, és a folytatásban egész nap nagyon fájt.
– Meg sem fordult a fejedben, hogy a sérülés miatt feladod a versenyt?
– Egy pillanatra átfutott az agyamon, de inkább az járt a fejemben:
Így inkább összeszorítottam a fogamat, és lehajtott fejjel mentem előre. És valahogy meccsről meccsre jobb formába lendültem.
– Ha az idén már más sikerben nem lenne részed, akkor is rendkívül eredményes évet zárnál. De még korántsem ért véget számodra a szezon…
– Először is a rehabilitáció a legfontosabb, az, hogy teljesen rendbe jöjjön a vállam. Több mint egy hét eltelt már az EYOF óta, és úgy tűnik, nincs nagy baj, rövidesen újra százszázalékos leszek, ami azért is lenne fontos, mert augusztus végén Szófiában jön az ifjúsági világbajnokság. Majd a tervek szerint egy hétre rá – amolyan bónuszként – még a pozsonyi junior Eb-n is elindulok.
– Az ifi vb-n is reális cél lehet az aranyérem?
– Pályafutásom első világbajnokságára készülök, és az Európán kívüli mezőnyt még nem igazán ismerem. A japánokkal az élen az ázsiaiak roppant erősek, meg persze az amerikai kontinensről is érkezhetnek jó versenyzők.
– Úgy érzem, a sikerek után nem, hogy hátra dőltél volna, hanem még motiváltabbá tettek. Jól gondolom?
– Ez tényleg így van, nem elégszem meg ennyivel. Többre vágyom, és igyekszem még keményebben dolgozni.
(Kiemelt kép forrása: MOB-Média)
