Nincs ok a pánikra az utánpótlás-válogatottak nyári szereplése miatt
Ritka az olyan év, amikor a magyar korosztályos kézilabda-válogatottak közül az Eb-ket és a vb-ket tekintve egyik sem jut be a tornája legjobb négy csapata közé. 2025 ilyen volt, ettől függetlenül nem kell kétségbeesni – mondja az MKSZ sportszakmai igazgatója, Dr. Juhász István.
A korábbi évek eredményei alapján nagy reményekkel vágott neki 2025-nek a magyar kézilabda-utánpótlás, amelyre igencsak sűrű nyári szezon várt: összesen hat nemzeti csapatnak szurkolhattunk az elmúlt hetekben, a programba két világ- és két Európa-bajnokság, illetve az EYOF (európai ifjúsági olimpiai fesztivál) került be.
A leányszakágban számos alkalommal ünnepelhettünk világversenyérmet, de 2023-ban (U21-es vb-ezüst) és 2024-ben (U18-as Eb-bronz) a fiúknak is tapsolhattunk. Ehhez képest
a legjobb négy közé egyedül a serdülő fiúválogatott jutott, igaz, az EYOF-on „mindössze” nyolc csapat mérette meg magát.
Kezdjük a fiúszakággal: az utánpótláskortól a lengyelországi világbajnoksággal júniusban búcsúzó U21-esek Sótonyi László irányításával a 14. helyet szerezték meg az első idei korosztályos világversenyen.
„A legidősebb korosztályra mindig megkülönböztetett figyelem hárul, ezek a játékosok szeptembertől belépnek a felnőttkorba. Erre az időszakra már kialakulnak azok a képesség- és készségrendszerek, amelyek a későbbiekben a játékosok egyéni előmenetelét tudják majd biztosítani, eldől, milyen helyet kapnak a nagyok között, lesz-e helyük a felnőttválogatottban – mondja Dr. Juhász István, az MKSZ sportszakmai igazgatója az Utánpótlássportnak. – A juniorválogatott helyezése illeszkedik abba a sormintába, ami a korábbi világversenyeiken elért helyezést tartalmazza (a 2004-es és 2005-ös játékosok alkotta korosztály tavaly Eb-12., 2023-ban vb-11. lett – a szerk.), ettől függetlenül
az osztrákok elleni egygólos vereség alkalmával szállt el az esély a jobb helyezésre. Ebben az együttesben is találunk olyan értékeket, ami alapján többen is stabil NB I-es játékosok, akár felnőttválogatottak is lehetnek a jövőben.”
Az U19-es fiúválogatott Gulyás István vezetésével Egyiptomban szerepelt világbajnokságon, és zárt a hetedik helyen. A fiatalok kétszer is egy góllal kaptak ki, például a későbbi győztes németek ellen, a negyeddöntőben.
„Szakmai szempontból, az összes válogatottat összevetve ők nyújtották a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt, minden tekintetben az esetükben volt a legjobb érzésem. Nüanszokon múlt a jobb helyezés, és a legvégén sikerült felállni, a norvégokat tisztességes különbséggel legyőzni az utolsó helyosztón. Az első nyolc együttesből bárki odaérhetett volna a dobogóra. Abban biztos vagyok, hogy
A leányszakágban az U19-esek (szövetségi edző: Bohus Beáta) és az U17-esek (szövetségi edző: Kun Attila) is Montenegróban szerepeltek Európa-bajnokságon, mindkét csapatunk a hetedik helyet szerezte meg.
2008 óta folyamatosan szállították az érmes helyezéseket a világversenyeken, zsinórban nyertük az Eb-ket. A juniorok még nem értek oda, hogy a felnőttek között szerezzenek folyamatos, minőségi tapasztalatot, de még bőven van idejük. Mindkét keretet nagy sérüléshullám érte el, összesen tizenhárom kerettag esett ki emiatt; eljött az ideje, hogy felülvizsgáljuk az edzés és a versenyzés arányát, illetve, hogy szövetségi szempontból ezt hogyan tudjuk befolyásolni. Az U17-es lányok a szokásosnál kétszer nagyobb kerettel készültek a nyár elején, hiszen ennek a korosztálynak írták ki az EYOF-ot is, így két külön garnitúra vágott neki annak az időszaknak. Mindkét Eb-n ott voltunk a legjobb nyolcban, ez továbbra is az élmezőnyt jelenti.”
Az Észak-Macedóniában megrendezett EYOF-on az eredmény másodlagos volt, a fiatalok belekóstolhattak az olimpiai hangulatba, rengeteg élményt és tapasztalatot szereztek. A fiúk (Szabó Levente vezetésével) negyedik, a lányok (Márián Blanka irányításával) hatodik helyen zártak.
„Multisporteseményről beszélünk, ami örök élmény marad a fiataloknak. Mint az olimpián, megnyitó, olimpiai láng, záróünnepség, mindent megtapasztalnak a gyerekek. Óriási forgatag ez, ami tovább erősítheti a játékosok fejében, hogy a válogatottban szerepelni különleges kiváltság.”
A végső kérdés viszont mindig az: vajon hány kézilabdázó jut el közülük a felnőttválogatottig?
Elsősorban azért menedzseljük ezeket a csapatokat, hogy jó, erős felnőttegyüttesünk legyen. Körülbelül három-négy év kell a játékosoknak, hogy az utánpótlásból kikerülve odaérhessenek az A-válogatottba. Minden korosztályos nemzeti csapatban találunk olyat, aki a különböző faktorok alapján esélyes lehet erre, azt viszont a következő évek döntik el, hogy az utolsó lépéseket meg tudják-e tenni.”
(Kiemelt képünkön: az U19-es leányválogatott Forrás: HF Montenegro)
