Több szám, több siker?

Minek köszönhető, hogy öttusában meg triatlonban felnőtt- és utánpótlásszinten is rendre kimagasló eredményeket érnek el a magyar versenyzők? Van-e rivalizálás a két multisportág között? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre kerestünk választ.

A multi-, más néven összetett sportágak táborába tartozik az öttusa (vívás, úszás, akadályverseny, illetve a futás és a lövészet kombinációja) és a triatlon (úszás, kerékpározás, futás), amelyekben az is közös, hogy a magyarok rendre sikeresek bennük. De vajon van-e valamiféle különleges oka annak, hogy mindkét sportágban a világ élmezőnyéhez tartozunk?

Öttusában nem telt el úgy világesemény az idén, hogy magyar versenyző ne álljon egyéniben is legalább egy alkalommal a dobogón. Ami az aranyakat illeti, Szécsi Nemere az U17-esek és az U19-esek között egyaránt világbajnok lett, míg Tamás Botond a juniorok, Rajncsák Diána az U19-esek, Kósa Nóra, valamint Birta Botond az U15-ösök mezőnyében örülhetett Eb-győzelemnek.

A 2004-es athéni olimpián győztes Vörös Zsuzsanna nemcsak a Szécsi Nemerét is a soraiban tudó székesfehérvári Alba Volán SC öttusaszakosztályának igazgatójaként, hanem a hazai sportági szövetség alelnökeként is igyekszik sokat tenni a sikerekért.

„Jellemzően a klubjaikban edzenek a versenyzők, de a szövetség törekszik minél több közös, válogatottfelkészülést beiktatni a naptárba. Az egyesületekben jó munka folyik, az edzőknek megvan a kellő alapképzettségük, nyitottak az újításokra. Az öttusa az utóbbi időben rengeteg szabályváltozáson ment keresztül, és az érvényesül a mezőnyben, aki a leginkább képes alkalmazkodni, felvenni a ritmust. A felnőttek tavaly még lovagoltak, az ő számaik közé az idén került be az OCR, vagyis az akadályverseny, amely a korosztályos vb-ken, Eb-ken már 2023 óta szerepel programban.

A tapasztalatok szerint az OCR népszerű a gyerekek körében, az utánpótlás mennyiségében nincs jelentős változás a csere után. A sportágunk eredményességének egyik oka lehet, hogy az öttusában megvannak azok a példaképek, akik az utánuk jövőket is a minél jobb teljesítményre sarkallják. Arról nem beszélve, hogy ha a sikeres, elismert versenyzők megmaradnak a sportágban edzőként vagy sportvezetőként, akkor nagyon értékes tapasztalatokat adhatnak tovább a jövő bajnokainak. Más sportágakkal nem konkurálunk, de természetesen kihívást jelent, hogy például egy olyan, számos sportlehetőséget kínáló városban, mint Székesfehérvár, éppen az öttusát válassza egy fiatal.”

A modern pentatlonhoz képest jóval fiatalabb sportág a triatlon, amely 2024-ben ünnepelte Magyarországon a 40. születésnapját (az első hazai versenyt 1984-ben Szombathelyen rendezték), az elmúlt években pedig a népszerűség és az eredmények tekintetében óriásit lépett előre. Tavaly a magyar triatlonsport addigi legsikeresebb évét jegyezhettük fel, Lehmann Csongor a felnőttek között Európa-bajnok lett, míg az utánpótláskorúak közül Horváth Karol U23-as világbajnoki aranyérmet szerzett, Szalai Fanni pedig elsőéves ifjúságiként zárt Eb-győztesként és vb-másodikként a juniorok között. A sort pedig még hosszan folytathatnánk a világversenyeken szerzett érmekkel.

„A szövetségben az elmúlt tíz évben igyekeztünk lefektetni a megfelelő alapelveket, és következetesen építettük a válogatottakat. Az elmúlt esztendőkben pedig valóban szebbnél szebb eredményeket ünnepelhettünk, köztük jó néhány vébén vagy Eb-szerzett dobogós helyezést – mondja Lipták Tamás, a válogatott szövetségi kapitánya. –

A családoknak a multisportág komoly kihívást jelent, hiszen ahhoz nagyobb anyagi támogatás szükséges, ráadásul a logisztikai oldal sem egyszerű: jóval többet kell a gyereket szállítani, nehezebb megtervezni a napirendjét.”

És hogy milyen a két sportág viszonya?

„Rivalizálásról, rossz kapcsolatról nem beszélhetünk. Tapasztalunk átjárást, a fiatalok esetében ez egyáltalán nem ritka, és több triatlonos edző is besegít az öttusázók felkészülésébe. Összességében

(Kiemelt képünkön: Szécsi Nemere és Szalai Fanni Források: UIPM, MTSZ)