Hintóról a megye I-be – az egykor bajnok váci klub története és utánpótlásának helyzete
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE!
Ma már szinte csak az érintetlen stadion emlékezteti a Vácra látogatókat az 1993/94-ben bajnoki címig jutott futballcsapatra. A megye I tizennegyedik helyén álló klub hanyatlástörténetét ismertetjük, és természetesen bemutatjuk az utánpótlás-nevelés helyzetét is.
Kedd délután temették el Nagy Tibort, a 62 évesen elhunyt, egykori válogatott labdarúgót. A váci futball talán legismertebb alakja az 1993/94-ben élvonalbeli bajnokságot nyert együttes csapatkapitánya volt. Az arany- mellett kétszer ezüstéremig jutott a klubbal, amely színeiben 352 alkalommal lépett pályára.
A történelmi sikert megközelíteni sem sikerült azóta a Vácnak: az 1997/98-as hatodik helyet követően az 1999/2000-es évadban kiesett az NB I-ből– egészen a negyedosztályig zuhant –, majd máig mindössze egyszer, a 2006/07-es kiírásban szerepelt az első osztályban. A – finoman fogalmazva is – szebb napokat látott egyesület jelenleg a Pest vármegyei első osztály tizennegyedik helyén tengődik.
A szebb napokról a ’94-es bajnokcsapat vezetőedzőjét, Csank Jánost kérdeztük.
1989-ben átvettem az együttes irányítását, és évről évre többen jártak ki a meccsre, és az utcán is egyre gyakrabban állítottak meg, mivel jöttek az eredmények. Az utánpótlásunk is kifejezetten erősnek számított, sokan indultak tőlünk, a környéken nem volt kérdés, hogy Vácra akart jönni minden gyerek focizni. Voltunk kétszer kupadöntőben, kétszer ezüstérmesek a bajnokságban, és 1994-ben megnyertük az NB I-et.”
A városban igazi karnevállal ünnepelték az aranyérmet.
„A szurkolók kabriókkal vártak bennünket, lépésben haladtunk Pestről Vácra, folyt a pezsgő. A főtéren hintó fogadott, amelyet természetesen én vezettem, ugyanis nekem volt agrármérnöki végzettségem – meséli nevetve Csank. – Még arra is rávettek a drukkerek, hogy énekeljek:
A Bajnokok Ligája selejtezőjében a Paris Saint-Germainnel csaptak össze, 5–1-gyel a franciák mentek tovább, korábban pedig az UEFA-kupában a Benficával találkoztak (összesítésben 6–1 a portugáloknak).
A visszaemlékezések szerint látványos futballt játszó, sok gólt szerző Vác a következő évben már csak osztályozóval maradt bent az élvonalban. Csank úgy véli, a bajnokcsapatnak többet kellett volna igazolnia, elsősorban a játékospolitika miatt nem tudták fenntartani az eredményességet.
– emlékezett vissza.
A tréner ezután Görögországba szerződött, majd a magyar válogatottat irányította. Az 1998/99-es évadra visszatért a klubhoz, de az idény végén megint távozott. Az együttes 2000-ig az első osztályban szerepelt, azt követően viszont a megyei osztályba került. Tulajdonosi és anyagi gondok miatt nem indulhatott a második vonalban, az NB III-as osztályozón pedig egy ponttal lemaradt a tagságról.
A Vác a 2006/07-es kiírásban újra az NB I-ben játszott, ahol a tizenhatodik – utolsó – hely természetesen a kiesést jelentette. A másodosztályban 2013-ig szerepelt az alakulat, amikor a licenckötelezettségek megsértése miatt lényegében megszűnt a klub. A következő évadban megszerezve egy másik együttes játékjogát a Vác a negyedik vonalban folytathatta. Az új, angol tulajdonosok visszahívták Csankot, aki felvezette a csapatot az NB III-ba, amit ugyancsak megnyert. A vezetőedző távozott, akkor a Zalaegerszeghez,
A hanyatlástörténet okait sokan keresték, elméletek és verziók vannak szép számmal. A klub honlapján ma is olvasható a 2022-es szöveg, amely címe Így történt, ennyi volt. Ebben a jelenlegi vezetés tíz pontban foglalta össze, álláspontja szerint hogyan omlott össze a váci labdarúgás, kik a felelősek azért, hogy milyen fejlesztési forrásokat nem használtak megfelelően.
A nagyszabású tervekről a korábbi ügyvezető igazgató, Orbán Levente még 2017-ben nyilatkozott a vacfc.com-nak. Abban 5000 fős stadionról, fedett lelátóról, új klubházról tett ígéretet, ám a pompás látványtervek nem valósultak meg.
Noha Csank János Vác díszpolgára, de nem szívesen jár a stadion környékén.
„Ugyanolyan rosszul néz ki, mint annak idején. Az egyik oldalán továbbra sincs lelátó, nem egy szívderítő látvány.”
A váci politikai helyzet sem egyszerű: a polgármester mögül a 2024-es választás óta elfogyott a többség, így nehezen születnek döntések a képviselő-testületben, ami sosem jó a támogatásra váró szervezeteknek – értelemszerűen a sportkluboknak sem.
A negyedosztályban veszteglő Vác VLSE szponzori megkeresésekről egyelőre nem is álmodhat, így a felnőttcsapat csak másodlagos szerepet tölthet be a klubnál. Az utánpótlást a tao-pénzekből lehet finanszírozni, és a hangsúlyt is a fiatalok képzésére fordítja a vezetőség.
A szakmai igazgató, a korábbi válogatott és magyar bajnok futballista, Herédi Attila a vázolt helyzet ellenére igyekezett a pozitívumokról beszámolni.
„Az MLSZ besorolása szerint körzetközpontként működünk, és tizenhét D-kategóriás alközpont dolgozik alattunk, tehát ennyi partneregyesületünk van a környező településekről. Azt gondolom, jó színvonalú munka zajlik nálunk, ezt mutatja az is, hogy a felső három korosztályunk a Kiemelt Regionális bajnokságban szerepel, ami egy fokkal magasabban van a besoroltsági szintünknél. A felnőttcsapatunk tulajdonképpen nem értelmezhető klasszikus felnőttcsapatként, mivel
Herédi elmondta, a jelenlegi anyagi lehetőségek lehetővé teszik, hogy minden utánpótláscsapatnál egy edzőt tud alkalmazni az egyesület.
„Egy-egy szülő igyekszik besegíteni a trénereknek, ha van esetleg sportmúltja vagy affinitása a labdarúgáshoz. Szerintem a túlélésünk egyik legfontosabb oka, hogy az edzőink egytől egyig váci érzelmű szakemberek, akik itt nevelkedtek, itt játszottak.”
A pénzügyi gondokat viszont a legjobb közösség sem tudja teljesen elfedni.
„Gyakran rendezünk családi napokat, amikor egy-egy problémát közösen megoldunk a szülőkkel. Akad, aki olyan szakmában dolgozik, amire éppen szükségünk van, és besegít. Tehát egyfajta kalákarendszerben működünk. A helyzet az, hogy az előző vezetés olyan mínuszt hagyott a költségvetésünkben, amit még ma is nyögünk. Három éve vettük át a klub irányítását Iványi Károly elnök úrral, de még mindig nem sikerült olyan helyzetbe hozni az egyesületet, hogy az MLSZ-től évről évre biztosan megkapjuk a továbbélés lehetőségét. Egy előrelépésről már be tudok számolni azért: megépült a műfüves nagypályánk, így télen is tudunk itthon edzeni.”
A létszámcsökkenés körülbelül másfél éve megállt, sőt valamivel több gyerek kezdett focizni Vácon.
„Kétszázötven-kétszázhatvan igazolt játékosunk van, és szépen lassan újra vonzóbb lesz a klubunk. Persze mi körzetközpont vagyunk, természetes, hogy a legtehetségesebbek elmennek a tehetségközpontokba, az akadémiákra, de nem mindegy, hány éves korban teszik. A szülők gyakran túl fiatalon, a javaslatunk ellenére viszik el a srácokat – hiszen hatalmas a közeli budapesti nagy klubok vonzása –, és sokaknak bele is törik a pályafutásuk ebbe. Pedig én aztán nem fogom megakadályozni, hogy az ígéretes gyerekek a lehető legjobb helyen fejlődhessenek tovább, csak nem mindegy, mikor kerülnek a mélyvízbe.
Amikor arról érdeklődtünk, miben reménykedhetnek a váci futball iránt érdeklődők, nem kaptunk megnyugtató választ.
Ha az MLSZ-től megkapjuk a szabad utat a következő évre, és tudunk pályázni a tao-forrásokra, amikből a stadionhoz hozzá tudunk nyúlni, esetleg újabb pályákat építhetünk vagy felhúzhatunk egy csarnokot, az nagy előrelépést jelentene. Szeretnénk a felnőttcsapat mellé találni olyan támogatót, aki legalább segít megőrizni a klub létét. Természetesen az utánpótlásra szánt pénzből nem tudunk a felnőttekre költeni, hiszen nem is szabad – az elődeink nagyrészt ebbe buktak bele, mi ebben nem vagyunk hajlandóak részt venni.”
(Kiemelt képünk forrása: vác.hu)
