Kicsi a bors, de tudatos – ilyen a „kozármislenyiség”

Története második NB I-es évadában szerepel a Kozármisleny női kézilabdacsapata, amely az első öt fordulóban nem szerzett pontot. A keret mintegy fele utánpótláskorú játékosokból áll, akik a kiélezett helyzetekben is bizalmat kapnak.

Öt forduló után már csak egy pont nélküli csapatot találunk a női kézilabda NB I-ben. Az újonc Kozármisleny idén a története során második alkalommal jutott fel az élvonalba, legutóbb a 2022/2023-as idényben szerepelt a legjobbak között, akkor azonban nem tudott megragadni a legjobbak között, és kiesett a másodosztályba, ahonnan egy évad után máris visszajutott az első vonalba.

A nagyjából hétezer fő lakosú kisváros együttese a jelenlegi szezonban eddig mind az öt meccsét elveszítette, a lehetőségeik alapján azonban nem érheti kritika a csapatot, főleg, hogy az idáig lehetőséget kapó játékosok közel fele utánpótláskorú, javarészt saját nevelésű kézilabdázó.

„Mi alapvetően utánpótlásnevelő klubként tekintünk magunkra. Az, ha »beesik« közben egy NB I-es évad, az extra dolog, mondhatni ajándék, így is fogjuk fel ezt az évadot, tisztában vagyunk azzal, hogy valószínűleg az idény végén megyünk vissza a másodosztályba – mondja a honlapunknak Kovács Tamás, a Kozármisleny KA vezetőedzője. – A térségünkben nincs lehetőség jelentős pénzbevonásra, így pedig nem gondolkodhatunk bombaigazolásokban, rutinos NB I-es játékosokban, ráadásul az még továbbra sem nyújtana biztosítékot arra, hogy meglesz a bennmaradás. Pénzügyileg tehát nem érdemes kockáztatni, helyette

Szerintem azon kevesek közé tartozom, aki úgy gondolja, hogy nem piaci alapú a női élvonalbeli kézilabda, véleményem szerint nem kellene nyolcszázezres vagy másfél milliós fizetéseket adnunk a sportolóknak, miközben a meccsre három-négyszáz néző látogat ki, amit sokkal feljebb nem tudnánk tornázni; sajnos a női kézilabdának nincs akkora marketingértéke. Emiatt mi máshogyan közelítjük meg ezt a helyzetet, nagy hangsúlyt fektetünk az utánpótlásra, olyan lehetőséget tudunk a korosztályos játékosoknak biztosítani, amivel ők a saját pályafutásukat tudják építeni. Senkihez nem ragaszkodunk foggal-körömmel, neki megfelelő ajánlat esetén szívesen elengedjük, hiszen hatalmas öröm, ha bármelyik kézilabdázónkból később stabil NB I-es sportoló lesz. A legutóbbi fordulóban, a Vác ellen kilenc saját nevelésű kézilabdázó lépett pályára a csapatunkban. Félreértés ne essék, nem adtuk fel a bennmaradás lehetőségét, amit óriási dolog lenne kiharcolni, ráadásul ha ez sikerülne, a filozófiánkat megtartva úgy tudnánk erősíteni, hogy ideális esetben folyamatos legyen az élvonalbeli tagság.”

Felmerül azonban a kérdés, hogy a gyakorlatban milyen hatással van egy utánpótláskorú játékosra, ha az NB I-ben – jelen állás szerint – sereghajtó csapatban szerepel, amelyben kevesebb sikerélmény éri.

„A fiataljaink javarészt az U20-as bajnokságban is szerepelnek, amelyben szerencsére bőven jut nekik a sikerélményből (az ifibajnokság tabelláját a Kozármisleny vezeti – a szerk.), nincsenek elszokva a győztes meccs okozta érzéstől. Egyedül a 2007-es születésű Bernhardt Panna nem játszik vissza, aki a felnőttcsapatunk második legeredményesebb kézilabdázója az NB I-ben; nem akarjuk, hogy elvegye az U20-ban az időt azoktól, akiknek fontosabb, hogy abban a korosztályban szerepeljenek. Ettől függetlenül ez a mentális felkészítés és a motiváció fenntartása talán a legfontosabb feladatunk.

Megértették, hogy a tanulás áll a középpontban. Szerencsére ez a hozzáállás jellemzi a játékosokat. Az viszont érdekes egyben lényeges kérdés, hogy a rutinosabb, felnőttjátékosainkra ez hogyan hat, hiszen nekik nincsen másik irányból, mondjuk U20-ból érkező sikerélményük. Úgy gondolom, az ő helyzetük ilyenkor a legnehezebb, amin szintén próbálunk enyhíteni.”

Vajon melyik úttal „járnak jobban” az ifjú kézisek, ha egy kiesőjelölt színeiben sokat, vagy ha egy jobban teljesítő együttesben kevesebbet játszanak?

„Valahol a kettő között van az ideális megoldás. Utóbbi példánál a fiataloknak az edzésmunkából kell javarészt merítkezni, tanulni, hiszen a tétmeccsen kevesebb értékes játékperc jut nekik.”

Ha már eredmények, a Kozármisleny utánpótláscsapatai rendre előkelő helyen végeznek a korosztályos bajnokságokban, az elmúlt két évben a serdülők között kétszer is bejutottak az évad végi négyes döntőbe; előbb negyedikek, majd harmadikak lettek.

„Tudatosan egymásra építjük a korosztályainkat, jelenleg közel háromszáz igazolt leánysportolónk van, az U8-tól az U20-ig. A fő cél a képzés, nincs eredménykényszer egyik kollégán sem. Mindig azt mondjuk, a legfőbb cél, hogy az adott játékos – ha szükség van erre – gördülékenyen fel tudjon lépni a magasabb korosztályba, akár az U20-ból a felnőttek közé. Nagyon fontos, hogy a motiváció nemcsak a sportolókban, hanem az edzőkben, a szakemberekben is megvan, senki sem csak a fizetését felvenni van itt a klubnál. Végezetül pedig:

itt kell élni közöttünk, hogy ezt valaki megértse.”

(Kiemelt képünkön: Bernhardt Panna lő a Mosonmagyaróvár elleni bajnokin Forrás: mislenykezi.hu)