Magasabbra tették maguk előtt a lécet a Kropkó testvérek az U23-as vb-érmek után

Pályafutásuk eddigi legnagyobb sikerét érték el a Kropkó testvérek a Wollongongban megrendezett U23-as triatlon-világbajnokságon: Márton ezüst-, Márta pedig bronzérmet szerzett, míg a korosztályos mixváltóval hatodikként zártak. A duót Ausztráliában értük utol, amely páros interjút adott az Utánpótlássportnak.

Először jártok Ausztráliában?

Kropkó Márta: Új-Zélandot korábban már meglátogattam, így Óceánia nem volt teljesen ismeretlen. Ausztráliában viszont első alkalommal jártam, míg Marci most debütált a kontinensen… ugye?

Kropkó Márton: Igen, emiatt extrán vártam a vébét.

Kropkó Márta: Minden utazásunk alkalmával próbáljuk úgy szervezni a programot, hogy a verseny mellett megnézzük a helyi látnivalókat, ismerkedjünk az adott országgal, ez most sincs másképp. Remek velejárója ez a sportnak.

Kropkó Márton: Mártiék imádnak sétálni, én nem annyira, de persze, ugyanannyira élvezem, hogy itt lehetek. Koalákat is simogathattunk az elmúlt napokban, ami régi vágyunk volt.

Nem könnyű a koalákkal felvenni a versenyt, de azért gyanítom, a csúcspont mégis a vb volt. Mindketten egyes rajtszámmal vágtatok neki a megméretésnek, vagyis a korosztályos ranglista vezetőiként vártátok a kezdést. Éreztetek plusz nyomást?

Kropkó Márta: Én korábban sosem versenyeztem az egyessel. Amikor megkaptuk, annyira nem örültem neki, hiszen ebben az esetben még az aranyéremmel sem előzöm meg a rajtszámomat, ami minden esetben célom. Így nem volt más választás, el kellett ettől tekinteni. Aminek viszont örültem, hogy életemben először elsőként választhattam ki, honnan induljak a rajtnál, amit kihasználtam, rögtön lecsaptam a mezőny szélére.

Kropkó Márton: Én is próbáltam a pozitívumokra fókuszálni. Valóban,

Főleg, hogy felkészülés végén lebetegedtél…

Kropkó Márton: Másfél hétig az ágyat nyomtam, arcüreggyulladásom volt, az is veszélybe került, hogy elindulhatok-e a világbajnokságon. A kerékpár és a futás közben szinte végig köhögtem, lutri volt, mi sül ki ebből. Nem gondoltam volna, hogy összejöhet a dobogó, hihetetlen élmény volt. Egyébként tavaly, a junior-vébén is második lett, aki egyes számmal indult; úgy tűnik, ez lassan ez már tradíció lesz.

Szűk egy éve azt mondtad nekem az első U23-as évadod, vagyis az idei esztendő kapcsán: „Én leszek a zöldfülű, nekem kell majd alkalmazkodnom, ami biztosan megterhelő lesz az első egy-két évben, de igyekszem minél hamarabb felvenni a ritmust.” Azt hiszem, ez elég jól sikerült.

Kropkó Márton: A felnőttvilágkupákon és az U23-as mezőnyben nem éreztem végül akkora különbséget a korábbiakhoz képest. Talán azért, mert a 2005-ös születésű csoport tagjaként borzasztó erős korosztállyal versenyeztem, és amint kiléptünk a juniorkorból, egyből odaértünk az elitek közé. Egyedül a világbajnoki sorozatban éreztem azt, hogy hát igen, én még az újoncok közé tartozom.

Márti, a bronzérem megszerzése utáni nyilatkozatod megható volt, látszódott, mennyit jelent neked, hogy végre egyéniben is úgy alakul a verseny, ahogyan eltervezted. Korábban rengeteg balszerencse ért, sérülések, kerékpárproblémák, Wollongongban azonban végre minden összeállt.

Kropkó Márta: Rengeteget dobott rajtam, hogy nem sokkal a versenyem előtt Marci ezüstérmet szerzett, még a rajtom előtt közvetlenül is megkönnyeztem, libabőrös lettem tőle. Magamnak akartam elsősorban bizonyítani; nem is abban bíztam, hogy szerencsém lesz, inkább csak reméltem, hogy semmi nem lesz ellenem. Jó formában érkeztem, végig elöl úsztam, az üldöző bolytól viszont nem tudtunk elszakadni. A mezőnyből egyedül én húzok zoknit, azt a pár plusz másodpercet is bekalkuláltam, az első lányokkal felvettem az utazósebességet, fokozatosan hagytuk el a riválisokat. Amikor négyen maradtunk,

A végén már csak az érem színe volt kérdéses, a célba érés után pedig kiszakadt belőlem minden érzelem.

Extra energiát adott, hogy húgotok, az ifjúsági korú Jázmin nem került be a vb-keretbe? A nyáron a junior Eb-n hetedik lett, ami magyar viszonylatban a második legjobb eredmény volt.

Kropkó Márton: Sok mindenből igyekszem ilyenkor erőt meríteni, ez is közte volt. Tudtam, hogy otthonról szurkol nekünk, meg akartam neki mutatni, hogy ahogyan mi, úgy ő is eljuthat a világbajnokságra, sőt a dobogóra is; lesz még bőven lehetősége, csak ki kell tartania.

Kropkó Márta: Letaglózott a döntés, de én is próbáltam motivációt meríteni belőle. Biztos vagyok benne, hogy lesz majd lehetősége vébén bizonyítani.

Hosszú évad volt az idei, tudtok a folytatásban pihenni valamennyit?

Kropkó Márta: Pénteken utazunk haza Svájcba, most a suli kerül a főszerepbe. Télen államvizsgázom, Marci is az egyetemre fókuszál majd, vizsgák, zéhák, egyebek… Ezzel az eredménnyel magasra került a léc előttem, szerintem Marci előtt is; indul az olimpiai kvalifikáció, bízom az egyenletes versenyzésben.

Kropkó Márton: Én is az ötkarikás ranglistára figyelek majd. Jelenleg a harmincadik vagyok, de bőven van lehetőség az előrelépésre. Nagyon várom a következő idényt, szeretnék a világbajnoki sorozatban többet versenyezni. Ez az év minden várakozásomat felülmúlta, de nem állhat meg a fejlődés 2026-ban sem.

(Kiemelt képünkön: Kropkó Márton és Kropkó Márta Forrás: Facebook/Andrea Kropko)