Egyre többen, egyre nagyobb szerepben a fiatalok közül a férfi NB I/A-csoportban

Az elmúlt évekhez képest a mostani szezonban eddig jóval több utánpótláskorú kosárlabdázó kap játéklehetőséget és jut akár jelentős szerephez a csapatában a felnőttélvonalbeli férfibajnokságában.

A női kosárlabdázók NB I/A-csoportos bajnokságában már egy évtizede van érvényben a fiatalszabály, amely előírja, hogy csapatonként legalább egy U20-as játékosnak a bajnokik első félidejében mindvégig a pályán kell lennie. A férfiélvonalban is hasonló előírással próbálkozott az MKOSZ, de az U20-as helyett U23-as megkötéssel, ám nem igazán váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Legalábbis erre lehetett következtetni abból, hogy a szövetség négy szezon után 2024-ben megszüntette az elviekben a magyar fiatalok fejlődését szolgáló rendelkezést. Jelenleg az úgynevezett „kétmagyaros szabály” a követendő, vagyis életkortól függetlenül, egyszerre minimum két hazai játékosnak muszáj végig pályán lennie.

Erre az elmúlt hetekben több csapatban is láthattunk ékes példákat: legutóbb a DEAC-ban a 20 éves Hőgye Patrik remekelt, és 21 pontjával, illetve 14 lepattanójával a forduló válogatottjába is bekerült. Két héttel ezelőtt a pécsiek 18 éves ígérete, Lukácsi Gábor szerzett karriercsúcsot jelentő 20 pontot, és lett a mezőny legeredményesebbje a Kecskemét ellen. 

S hogy Lukácsi teljesítménye mekkora „dobás”? Nos, bizony erősen kutakodni kell az emlékek között, ha fel akarjuk idézni egy 18 éves magyar játékos ehhez hasonló teljesítményét. Nem akárki „követett el” el legutóbb ilyesmit: a felnőttválogatott Pallai Tamás a Szolnok játékosaként 2019-ben 18 pontot szórt a Falco elleni elődöntőben. Őt megelőzően pedig jó régen fordult elő hasonló, még 2013-ban: akkor a mára a nemzeti csapat alapemberévé váló Perl Zoltán a Falco színeiben az Alba ellen 22 pontot dobott 18 évesen.

„A szabályozás mindenképpen ezt támogatja, és a bevezetésével alapvetően

– nyilatkozta a témában Sabáli Balázs, az MKOSZ szakmai és utánpótlás-bizottságának elnöke az Utánpótlássportnak. – Ugyanakkor hozzátenném: egyelőre még csak hét forduló ment le, ami még igencsak kis minta, éppen ezért a látottakból még nem vonnék le messzemenő következtetéseket. Azt gondolom, érdemes legalább az alapszakasz feléig várnunk azzal, hogy nekiálljunk alaposabban kiértékelni, megvizsgálni, hogy a tavalyi vagy a még korábbi idényekhez képest, amikor például az U23-as szabály is érvényben volt, mostanra miként alakultak a magyar játékpercek, illetve azonbelül a fiatalpercek. Például megfigyelhető volt, hogy az U23-as szabály kivezetésével az előző évadban több magyar fiatalnál is jócskán visszaestek a játszott percek számai. Azt hiszem, a kétmagyaros rendelkezés ezt is orvosolja valamennyire, azonban azzal a különbséggel, hogy most már nem életkorhoz kötött a játékidő, ráadásul a jelenlegi szabály nemcsak az első félidőre, hanem a teljes mérkőzésre vonatkozik. Ami külön örvendetes, hogy vannak olyan csapatok, amelyekben az előírt két magyar játékos helyett gyakran három-négy is pályán tartózkodik egy időben. Összességében számomra a fő kérdést az jelenti:

És mennyivel lesz több olyan szintű magyar játékos, akit egyébként akkor is pályára lehetne küldeni, ha nem lenne kötelező?" 

A már említett Hőgye és Lukácsi mellett a soproniak 18 éves reménysége, Flasár Zalán is kiemelendő, aki a kiválóan szereplő SKC csapatában eddig mind a hét meccsen pályára lépett (négyszer kezdőként), és a legutóbbi fordulóban 10 pontig jutott a Pécs ellen.

„Ha a fent említett nevekről van szó: alapvetően engem Hőgye Patrik kiemelkedő teljesítménye kevésbé lepett meg, mint sokakat, mert ő már az elmúlt évadokban is viszonylag sokat játszott és az egyik legtöbb játékidőt kapó utánpótláskorú játékos volt.

Lukácsi Gábornak kicsit nehezen az indult a bajnokság, úgy hiszem, többet vártak tőle annál, mint amit az elején mutatott, de minden jel szerint kezdi felvenni a ritmust, és a Kecskemét elleni jó produkciója már abszolúte biztató volt. Még csak néhány napja töltötte be a tizennyolcadik életévét, így nem elvárhatő tőle, hogy minden meccsen kiegyensúlyozott játékot hozzon, a hullámzó forma teljesen normális ebben az életkorban. Nyilván, ez felé türelmet és töretlen bizalmat kíván meg a pécsi szakmai stábtól, és úgy látom, ezzel nincs is gond.

Ugyanakkor azt vallom: a tehetség mindig utat tör magának. Egyik edző sem bolond annyira, hogy olyan képességű fiatalokat, mint éppen Hőgye, Lukácsi és Flasár, ne küldene pályára abban az esetben, ha egyébként nem lenne érvényben a mostani szabályozás. Az alapvető célunk, hogy a magyar kosárlabdázás fejlődjön, ehhez pedig meg kell találnunk a helyes utat és a megfelelő eszközöket, hogy ezt miképpen tudjuk elérni."

(Kiemelt képen: Lukácsi Gábor Forrás: NKA Universitas Pécs)