Supka Attila: A futballban minden korosztály két játékosról szól
A kétszeres magyar bajnok vezetőedző Supka Attila szerint a hazai labdarúgás az infrastruktúrán kívül semmiben nem lépett előre.
Az Utanpotlassport.hu-t is működtető MediaBook Kiadó Varázsolj nekünk valami szépet címmel megjelentetett könyve az elmúlt huszonöt év huszonöt meghatározó hazai edzőjének szemüvegén keresztül meséli el a mögöttünk hagyott negyedszázad futballtörténetét. A Debrecent kétszer bajnoki címig, a Honvédot egy alkalommal kupagyőzelemig vezető Supka Attila fejezete meglepő mondattal indul.
Játékosként a korosztályos válogatottságig vitte, trénerként pedig a kétezres évek magyar labdarúgásának kiemelkedő alakjává vált. Supka jelenleg a kisvárdai államilag elismert kiemelt akadémia szakmai igazgatója. A könyvben beszélt arról, hogy várja, mikor kerül ki az első igazi klasszis a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei település toptalent programjából.
„Négy akadémiai évfolyamból tizenkét gyereket választottunk be, nyolc-tíz edző figyeli a gyerekek mozgását, és ha például a lábtartásukat javítani kell, megteszik. Meggyőződésem, hogy
Kilencen segítik annak a kettőnek a kiteljesedését. Nálam jobban senki nem tudja, milyen kiemelt tehetségnek lenni, átéltem a Honvédnál. Azt gondolom, a saját példámból okulva talán tudok segíteni a mai ígéreteknek. Dzsudzsák Balázst én raktam be először a Debrecenbe, ami nem nagy érdem, mert alkalmas volt rá. Szembetűnő volt a tehetsége mellett az is, hogy az öltöző milyen jól befogadta. És most is bizakodó vagyok. Van például két ukránunk, akiktől azt reméljük, hogy majd felfelé húzzák felfelé a magyarokat, és nem asszimilálódnak a langyosabb közeghez.”
Amikor a nagy képről, a magyar labdarúgás egészről beszélt, elmondta, hogy elmúlt évtizedeket összegezve azt tartja a legnagyobb problémának, hogy
Úgy gondolja, szükség lenne egy ilyen emberre, mert a hiányában valódi koncepció nélküli, esetleges a fejlődés.
A hazai tradícióktól való eltávolodást károsnak találja.
„Mi mindig másoltunk. Voltunk németek, hollandok, most éppen olaszok vagyunk, eközben a magyar jellegzetességek eltűntek. Csak egyetlen példa: a 3–5–2-es hadrend idegen a magyar futball hagyományaitól. Ráhúzunk egy szisztémát valamire, erőlködünk vele, csak mert értékesebbnek gondolunk mindent, ami nem magyar."
Arra a kérdésre, hogy lépett-e előre bármiben a magyar futball az elmúlt időszakban, markáns választ adott.
Tudom, negatív vagyok, de ha a szívemre teszem a kezem, akkor nem tudok mást mondani. Biztos, hogy végezhettünk volna jobb munkát mi, edzők is. Én mindig kritikus voltam magammal szemben, és igyekeztem nyitott szemmel járni a világot, de a helyzet az, hogy az edző csak egyetlen szelet a nagy egészből.”
(Kiemelt képünk fotósa: Vasas Attila)
