Dávid a Góliátok ellen – a magyar short track-utánpótlás sikereinek nyomában

Az elmúlt évek sikerei után idén ősszel az új évadot is remek eredményekkel kezdte az újoncokkal teli magyar junior rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott. A szakág hazai bázisáról, a képzés nehézségeiről Lakatos Tamást, a csapat vezetőedzőjét kérdeztük.

Az elmúlt hetekben a junior-világkupákon volt a fókusza a magyar rövid pályás gyorskorcsolya-utánpótlásnak: a csapat összetétele az előző évadhoz képest szinte teljesen kicserélődött, ennek megfelelően a legtöbbeknek nem is volt tapasztalata a két, novemberben, Kazahsztánban megrendezett világkupához hasonló eseményekről.

Ehhez képest a várakozásoknál jobb eredményekkel zártak a korcsolyázóink, még egy érmet is ünnepelhettek, Haltrich Luca a második állomáson 500 méteren zárt az A-döntő harmadik helyén.

„Szorosan egymás után következett a két forduló, így az értékelést is összevonnám – kezdi a honlapunknak Lakatos Tamás, a juniorválogatott vezetőedzője. –

Többen is a junior B-s korosztályhoz tartoznak, tehát még több évig az utánpótlásban szerepelnek. Ennek megfelelően elsősorban a tapasztalatok megszerzéséért utaztunk el, az eredményt tekintve a lehető legtöbb A- és B-döntős szereplést akartuk kiharcolni. Magunkat is megleptük, tizenhat alkalommal kerültünk be az A- vagy a B-jelű fináléba, a junior B1-es Kiss-Gebora Flóra 1500 méteren, Amschl Kíra 1000-en futott A-döntőt, utóbbi negyedik lett -  ez szenzációs kezdés. Z. Molnár Natasa minden egyéni távján B-döntőzött, a váltóink is remekeltek. Hallósy Dominik ötszázon lett negyedik, Haltrich Luca pedig dobogóra állhatott, ezek mind kiváló eredmények.”

Az tehát kijelenthető, hogy a juniorválogatott újoncai elindultak azon az úton, amelyet az „elődök” már megtettek. A Liu fivérek fémjelezte időszakban olimpiai, világ- és Európa-bajnoki érmeknek örülhettünk a felnőttek között, a sikerkovácsok pedig korábban az utánpótlásban is bőszen gyűjtötték a világversenyérmeket. A „kiöregedésükkel” sem állt meg a magyar diadalmenet a korosztályos eseményeken, legyen szó junior-világbajnokságról, világkupáról, ifjúsági téli olimpiáról vagy EYOF-ról, számos alkalommal jegyezhettünk fel magyar sikereket az elmúlt években.

A folytonosság tehát jól látható, miközben a szakágban dolgozó szakemberek – és a versenyzők – nincsenek könnyű helyzetben.

„Rendkívül szűk a hazai bázis, párszázas nagyságrendről beszélünk, ahányan versenyengedéllyel rendelkeznek a short trackben.

Ebből kifolyólag a hasonló eredmények – akár olimpiai érmek – elérésére is jóval kisebb az esély.”

De akkor mi a magyar titok? A nemzetközi mezőnyben ugyanis a legeredményesebb nemzetekhez, mondjuk úgy, Góliátokhoz képest Dávidok vagyunk.

„Ezek a gyerekek elképesztő melót tesznek a felkészülésbe. Rengeteget hajtjuk őket, hogy elvégezzék azt a mennyiségű munkát, amivel a nemzetközi élmezőnybe lehet jutni. Szerencsére a fiatalok is akarják ezt. A tanulás mellett készülnek központosított módon velünk Budapesten, idén már a lentebbi korosztályban is elkezdődött ez a program, aminek köszönhető, hogy ennyi érmet tudtunk szerezni az elmúlt években. Az ázsiai országokkal nem is érdemes összehasonlítani a hazai helyzetet, ahogyan az eredményeket sem: a mi – már említett – tizenhat döntős helyünkre Dél-Koreának és Kínának tíz érem jut. Viszont az őket követő élmezőnyben ott vagyunk, Kanadával és az Egyesült Államokkal is pariban vagyunk. Nagyon nehéz a helyzetünk, hiszen csak Budapesten, a Gyakorló Jégcsarnokban tudunk készülni, az összes többi szakág képviselőjével, ami közel sem ideális a beosztás szempontjából. Ehhez képest például Dél-Koreában egy, a miénkhez hasonló létesítményben csak junior short trackesek dolgoznak, óránként újabb csapat kerül jégre, egyenként harminc versenyzővel, jóval több edzővel. Az anyagi támogatásunk is véges, nem edzőtáborozhatunk annyit, amennyit kellene. A következő évad finanszírozását sem látom, a képzési tervet ezekben a napokban mutatom be a vezetőségnek, bízom benne, hogy a korábbi évekhez képest valamivel javul a helyzetünk.

A jelenlegi korosztályos versenyzők közül ráadásul ketten már csak a felnőttválogatottban lépnek jégre, Végi Diána Laura és Major Dominik is a junior A-kategóriába tartozik.

„Most az alapozás időszakát éljük, január végén kezdődik a junior-világbajnokság, ami az évad célversenye. Utána még szeretnénk nemzetközi eseményeken indulni, mert a vébével túl korán érne véget a szezon.”

(Kiemelt képünk forrása: MOKSZ)