Gellei Imre: A pénz csökkentheti az ambíciót

A Varázsolj nekünk valami szépet című könyvben Gellei Imre korábbi szövetségi kapitány elmondja, mit gondol a fiatal játékosok beépítéséről, a korosztályos válogatottak szerepéről, valamint a pénz hatásairól.

Az Utanpotlassport.hu-t is működtető MediaBook Kiadó Varázsolj nekünk valami szépet címmel megjelentetett könyve az elmúlt huszonöt év huszonöt meghatározó hazai edzőjének szemüvegén keresztül meséli el a mögöttünk hagyott negyedszázad futballtörténetét. A kötetben szerepel a korábbi szövetségi kapitány, Gellei Imre is, akivel Marosi Gergely újságíró beszélgetett egyebek mellett a korosztályos válogatottakról, az utánpótlás-nevelésről és a hátráltató tényezőkről.

Gelleit az MLSZ 2000 januárjában nevezte ki az U21-es válogatott élére.

„Minden állomáshelyem közül az utánpótlás-válogatottnál szerettem a legjobban edzősködni. Valószínűleg megmaradhatott a tanári vénám. Akadnak olyanok, akiket én hívtam be az utánpótlás- és a nagyválogatottba is, most meg nálam játszanak az öregfiúk között. Bodnár Laci, Gyepes Gabi, Korolovszky Gabi, Lőw Zsolt, Simek Peti, Szélesi Zoli, Farkas Balázs, Halmosi Peti, Gera Zoli, Szabics Imre… Ők mind nálam lettek U-, majd nagyválogatottak. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy ők kiteljesedhettek a segítségemmel. Az U21-es edző azzal tudja a legjobban segíteni a játékosait, hogy kínálja őket a nagyválogatottnak. Az utánpótlás- és a felnőttfutball közti átmenet nem megy azonban egyik pillanatról a másikra, és kell a türelem az edző iránt is. Később Pakson előfordult, hogy

A könyvben elmondja, hogy reméli Szélesi Zoltán, az U21-esek vezetője is hasonlóan jó élményeket szerez a csapattal, mint annak idején ő ebben a pozícióban

„Drukkolok, hogy át tudja adni azt az életérzést, ami a mi csapatunkban volt, és minél több játékost ajánlhasson Rossinak a  nagyválogatottba. Talán minden közül az most a legfontosabb feladat, hogy bővüljön a kör, amelyből válogatni lehet.”

A hazai futballban jelentősen megnövekedett anyagi lehetőségekről is beszél. 

Nagyon fontos, hogy meglegyen egy játékosban az, amit Szoboszlai Dominikon vagy Sallai Rolandon érezni lehet. Ők ugyanis megküzdöttek mindenért, amit elértek a pályafutásuk során, és a családi hátterük is megvolt ehhez. Szoboszlai Zsolték megcsinálták a Főnixet, és nagyon tetszett a koncepciójuk: sok játék kispályán, egy az egy ellen, mindig fent a  fej – ez a  képzés arra emlékeztetett, amit annak idején a grund adott meg. Kiemelt fontosságú a környezet és a nevelés. A magas szintű futballkarrierhez nagy ambíció és elkötelezettség kell, ezt pedig az a közeg tudja nyújtani, amelyben a gyerek felnő.”

A szakvezető a könyvben megemlíti: amikor a Double Pass átvilágította a magyar akadémiákat, a cég munkatársai megfogalmaztak egy konklúziót, amit nemcsak Magyarországra, hanem általánosságban is érvényesnek láttak. A hátráltató tényezők között első helyre a szülőket, a másodikra a menedzsereket tették.

Az sem hasznos, ha a szülők mindent aláraknak a gyereknek, és semmiért sem kell megküzdenie. Amit így ér el, az nem lesz valós érték. Ezért említettem Szoboszlait – őt hál’ istennek úgy nevelte az apja meg a körülötte levő kör, hogy mindenért meg kell dolgoznia. Enélkül biztosan nem tartana ott, ahol.”

Szoboszlai kiemelkedő tehetségű játékosként nagyon fiatalon külföldre szerződött, de mi a helyzet azokkal, akiknek nem sikerül a szinte azonnali áttörés?

„Biztosítani kell, hogy azok a játékosok, akik elég szorgalmasak, és megvan bennük az előrejutáshoz szükséges futballtudás, megkapják a lehetőséget és a türelmet. Igen, a türelem is kell, a későn érő típusoktól ugyanis nem lehet elvárni, hogy tizenhat-tizenhét évesen úgy játsszanak, mint a korán érő, akcelerált társaik. Említhetném Varga Barna vagy Nikitscher Tamás esetét, de Nagy Zsoltét is, aki az U18-as csapat kapitánya volt, amikor Felcsúton dolgoztam. Nehéz útja volt, amíg meghatározó ember lett. Kérdeztem tőle, ki tette vissza a csapatba. Mondta, hogy Komjáti András. Ezt is örömmel hallottam, hiszen egy olyan ember hozta helyzetbe, akivel hosszú időn át dolgoztam együtt."

(Kiemelt képünk fotósa: Vasas Attila)