Tóth Kálmán: Egerben kicsit türelmetlenek a vízilabdával szemben

Az Egri Vízilabda Klub utánpótlásképzésének szakmai vezetőjével, Tóth Kálmánnal beszélgettünk az egyesület nevelési filozófiájáról, a fiúcsapatok felemás bajnoki szerepléséről, valamint a kisváros és a sportág kapcsolatáról.

Véget ért a korosztályos fiú vízilabda-bajnokságok alapszakasza, melyben a résztvevő tizenhat csapat egyfordulós körmérkőzést játszott egymással, és a legjobb tizenkét klub jövő év elején a felsőházban folytathatja a küzdelmeket. A felső- és az alsóház mezőnye a három országos bajnoki korosztály (ifjúsági, serdülő, gyermek) összevont eredménye alapján alakult ki.

A felsőházba jutott az Eger is, amelynek az ifjúsági csapata a nyolcadik, a gyermekgárdája az ötödik helyen végzett az első körben. Az egriek összességében a Szeged mögött a második legjobb eredménnyel büszkélkedhetnek a vidéki bázisok közül, ám a város és a helyi klub tradícióit figyelembe véve egyszerre meglepő és szembetűnő, hogy az egyesület serdülőcsapata minden mérkőzését elveszítve, pont nélkül végzett az alapszakasz tabellájának az utolsó helyén. Ennek okát az egri klub utánpótlásképzésének szakmai vezetőjétől, Tóth Kálmántól igyekeztük megtudni.

„Először is azt kell leszögeznem, hogy Egerben nem az utánpótláskori eredményesség a legfontosabb – kezdte az egri férfi- és az ifjúsági fiúcsapatot is irányító szakember. – 

Utóbbit nem úgy próbáljuk elérni, hogy diszkózene szól gyakorlás közben, hanem úgy, hogy a fiataloknak igyekszünk megadni a kellő odafigyelést az állandó képzés, oktatás és tanítás mellett. Az a tapasztalom, hogy ha ez így működik, akkor hálásak a tinédzserek. A különböző korosztályok eredményeit nem egyformán kell nézni és kezelni. A fiatalabb csapatokban az alacsonyabb gyerekek a legügyesebbek, mert ott a koordinációs mozgások és a motorikus képességek még sokat számítanak. Tizenhét-tizennyolc éves korra körvonalazódik, hogy a testalkatot is figyelembe véve, kik tervezhetnek komolyabb jövőt a sportágban, és csak ezután dönt a tehetség és az elhivatottság a pályafutás eredményességéről. Mi ezt az irányvonalat követjük, és évente két-három ifjúsági játékosunk jut el a felnőttcsapat ajtaján történő bekopogtatásig. Mint tudjuk, kevesen érnek el a legmagasabb szintre, de számunkra az is lényeges, hogy a fiataljaink egész életükben kötődjenek a vízilabdához, és később szurkolóként, szponzorként, barátként vagy akár szülőként is folyamatosan visszatérjenek az uszodába.”

Tóth Kálmán tapasztalata szerint a megközelítőleg ötvenezer főt számláló Egerben továbbra is nagy népszerűségnek örvend a sportág.

„Tény, hogy Egerben nagy hagyománya van a pólónak, és meglehet, manapság kevesebben járnak mérkőzésre, de mindenki tudja, hogy mit játszott legutóbb a felnőttcsapat. Nem tudok anélkül közlekedni a városban, hogy ne gratuláljanak a győztes meccs után, vagy ne kapjak valamilyen odaszúró megjegyzést, ha nem nyertünk. Meglátásom szerint mindenki egy kicsit türelelmetlen az egri vízilabdával szemben, mert
 

Az uszodába besétáló új gyerekek esetében az is időt igénylő folyamat, hogy megtaláljuk, megismerjük, hogy ki miben jó, melyik pozícióban ügyes. És nagyon fontos, hogy a gyerekeket meg is tartsuk, mert az ígéretes játékosok is csak csapatban, támogató közegben tudnak fejlődni. Bár a városban szeretik és követik a vízilabdát, sajnálatos, hogy egyre kevesebben szánják rá magukat a szakosztályokon belüli sportolásra.”

A tréner elmondta, hogy képzett, elismert szakemberek dolgoznak a klub utánpótlásában, de a fővárosi csapatokkal éppen a nagy (lét)számok törvénye miatt is nehéz versenyezniük.

„Amikor Szívós Pista barátom a KSI-t vezette, mindig azt mondta az egymás elleni ifjúsági meccsünk előtt, hogy ne is izguljak, mert neki öt tehetsége van, nekem pedig három, tehát biztosan ők nyernek majd két góllal. És volt olyan időszak és generáció Egerben, amikor ez a beszélgetés fordítva zajlódhatott le. Tehát a korosztályos mérkőzéseket sem csak a taktika dönti el, hanem az is, hogy melyik csapatban játszik olyan vízilabázó, mint szerepelt nálunk egykor Zalánki Gergő vagy Erdélyi Balázs és sorolhatám. Az egri férficsapatban a legtöbb bajnoki mérkőzés keretébe öt-hat utánpótláskorú játékost írunk be, tehát

Ez nagy motivációt kell jelentsen a fiúk számára, és bár nem teszi mindenki közkinccsé az álmait, látom rajtuk, hogy igazi megtiszteltetésként élik meg a lehetőséget. Külön öröm, hogy ebben az évadban tíz játékosunkat hívtak meg a korosztályos válogatottba. Nyolc évig dolgoztam a juniorválogatottnál Horkai György, majd Cseh Sándor mellett, ezért is tudom, hogy a játékosok mindig lelkesebben, sok újat tanulva érkeznek vissza a klubjaikba a nemzeti csapat összetartásáról. Persze, a korosztályos válogatottba sem jutnak el a legtöbben, és vannak, akik fiatalon abba is hagyják a vízilabdát, de ezektől a tanítványoktól is nagyon jólesik, amikor a városban sétálva meglátnak, átjönnek az utca másik oldalára megölelni, és elmondják, hogy szeretettel, hálával gondolnak vissza a közös munkára.”

(Kiemelt kép forrása: Egri VK)