Kincses Kolos a Harvardon újra megtalálta régi önmagát és a sportág szeretetét

A hazai fiú teniszutánpótlás legnagyobb reménységeinek egyikével, a 18 éves Kincses Kolossal beszélgettünk, aki szeptember óta Amerikában, a Harvardon folytatja az egyetemi tanulmányait, illetve ezzel párhuzamosan a sportkarrierjét is.

Még 2024 tavaszán írtunk először arról, hogy az MTK Budapest ígéretes teniszezője, Kincses Kolos sportösztöndíjat nyert el az amerikai elitegyetemen, a Harvardon. A 2007-es születésű reménység két évvel ezelőtt az U16-os európai Masters-versenyt is megnyerte Monte-Carlóban, így nem csoda, hogy az idő tájt nemcsak hazai, hanem az egész kontinensen is az egyik legnagyobb tehetségként tartották számon. A 2023-as kiemelkedő sikere óta viszont nem éppen ideálisan alakult Kincses pályafutása, és

– pedig sokáig ez abszolúte reális célnak tűnt. De vajon mi az oka, hogy a korábbi megvillanások után idén keveset hallhattunk, olvashattunk Kolosról?

„Igencsak eseménydúsra sikerült az elmúlt egy évem – kezdte Kincses Kolos az Utánpótlássportnak. – Tavaly november-december táján egy több versenyből álló, mexikói túrával zártam a nemzetközi versenyszezont, amelynek köszönhetően aztán sikerült is kiharcolnom, hogy a 2025-ös évet a top százban kezdtem a junior-világranglistán, illetve ami még fontosabb:

Mindemellett egyébként tavaly decemberben a felnőtt ob-n is jól ment a játék, és a negyeddöntőben csak Marozsán Fábián tudott megállítani. Ezek után nagyon motiváltan vágtam neki az idei szezonnak, és így utaztam el Ausztráliába, és tényleg hatalmas élmény is volt Grand Slam-versenyen játszani, de sajnos nem úgy alakultak az események, ahogyan szerettem volna, ugyanis kikaptam a selejtező első körében.

Az ausztráliai évkezdetet követően februárban Dominika felé vettem az irányt, ahol két J200-as junior ITF-tornán is indultam, de sajnos sorban jöttek a vereségek, nem sok sikerélményben volt részem.”

Hozzátette, a kudarcok hatására az önbizalma is megcsappant, és hullámvölgyben találta magát. Mindeközben tavasszal gőzerővel készült az érettségire is, mert azt szerette volna a lehető legjobb eredménnyel abszolválni az amerikai egyetemi tanulmányaihoz.

„Emiatt a tenisz átmenetileg kicsit háttérbe is szorult, hónapokig szinte alig indultam versenyen. A tavaszi időszakban bár Pöstyénben és Hannoverben is sikerült párosban – Nagy Botond oldalán – junior ITF-tornát nyernem, ez inkább csak lelkileg volt némi gyógyír, ugyanis egyesben nem igazán jött ki a lépés továbbra sem. Majd, amikor végre végeztem az érettségi vizsgákkal, a nyár elején beteg lettem, mononukleozis-fertőzést kaptam el, amely után a nyaram nagy része már csak azzal telt, hogy ebből teljesen kigyógyuljak, és amikor ősszel kimegyek Amerikába, addigra nagyjából rendben legyek. Fura, amolyan átmeneti időszak volt ez, mert testben ugyan még itthon, viszont fejben már félig a tengerentúlon jártam.

Majd rendkívül izgatottan és kettőzött erővel indult neki az amerikai kalandnak, és szeptemberben alig várta, hogy belekóstoljon a harvardi egyetemi életbe Bostonban.

„A mögöttünk hagyott első félév minden tekintetben beváltotta a hozzáfűzött reményeket:

Teljesen más világba csöppentem a Harvardon, ugyanis

Emiatt sokan azt gondolhatják, hogy a teniszre már nem is igazán fordítok időt, ezzel szemben a valóság az, hogy most még talán többet is edzem, mint korábban Magyarországon.

és egyre jobban szeretem azt, amikor éppen nem a könyvtárban, hanem a pályán lehetek.”

Azt tudni kell, hogy Amerikában a tenisz legalább annyira csapat-, mint egyéni sport. Ez pontosan azt jelenti, hogy itt az egyes egyetemek együttesei küzdenek meg egymással, így a játékosok elsősorban nem a saját, hanem az oktatási intézményük sikerérért küzdenek.

„Az első félévem a tenisz szempontjából leginkább arról szólt, hogy beilleszkedjek a társaságba, megszokjam a közeget, felvegyem a ritmust. Az eredmények tekintetében felemásan alakult az őszi időszak, de a legfontosabb feladatok úgyis csak tavasszal várnak ránk, az amerikai egyetemi bajnokságban az jelenti a fő szezont.

A kondicionális munka eddig elég nagy hangsúlyt kapott, és ennek köszönhetően jelentősen erősödtem is, illetve az állóképességem is javult."

És vajon mennyire nehéz összehangolni a tanulást az élsporttal a Harvardon, tehát az Egyesült Államok legerősebb egyetemén?

„Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, hogy roppant nagy kihívás.

sőt amikor a könyvtárban órák hosszat ülök az anyagok felett, akkor ez pszichésen némi pluszt is jelent és motivál, hogy látom mindenki más is kőkeményen tanul és megbirkózik a feladatokkal. Nagyon más az amerikaiak szemlélete a miénkhez képest, és úgy érzem, ebből már fél év alatt viszonylag sok minden rám ragadt.

Nos, itt ez abszolút nem dívik, és nem ismerek ezt a fajta pesszimista felfogást. Ami a céljaimat illetti:

Az elmúlt időszakban sokaknak működött már ez a modell, hogy az amerikai egyetemi rendszerből kikerülve váltak éljátékossá az ATP mezőnyében. Nekem ugyanez a tervem, még ha otthon már sokan le is mondtak rólam azzal, hogy kijöttem a Harvardra. Én nem intettem búcsút a profi álmaimnak, viszont az, hogy lesz egy harvardi diplomám az olyan biztosíték, amelyre majd bármikor támaszkodhatok az életemben.”

(Kiemelt kép forrása: Harvard University)