Tanulható, fejleszthető vagy vele született képesség a győzni tudás?

Meg lehet-e tanítani edzőként a fiatalokat nyerni? Hogyan lehet győztes típusokat nevelni, olyanokat, akik a legfontosabb meccseken mentálisan jól bírják a szoros végjátékokat? Erre kerestük a választ Kemény Dénessel, a férfi vízilabda-válogatottat három olimpiai bajnoki címig vezető mesteredzővel.

Az elmúlt hetekben jó néhány utolsó pillanatokban eldőlő, ki-ki meccset játszottak a magyar válogatottak a különböző csapatsportágak felnőtt-világversenyein. A vasárnap Dániában véget érő férfi kézilabda Eb-n a Chema Rodriguez vezette mieink öt olyan mérkőzést is játszottak a torna során, amely rendkívül szoros végjátékban ért véget, azonban ezek közül a fiúknak egyet sem sikerült megnyerni, két döntetlen mellett három vereség lett a mérleg, így összességében a magyar csapatnak be kellett érnie a 10. hellyel a kontinensviadalon.

A végletekig izgalmas, drámai összecsapásokból a belgrádi férfi vízilabda Európa-bajnokságon sem volt hiány, s mindent egybevéve, ezekből Varga Zsolt együttese felemásan jött ki: a spanyolokat büntetőkkel legyőzte a négy közé jutásért, míg az elődöntőben a görögöket verte eseménydús véghajrát követően, azonban a házigazda szerbek elleni két találkozón – előbb a középdöntőben, majd a fináléban is – a mieink maradtak alul. Ezzel a pólóválogatott – ahogy a tavalyi, szingapúri vb-n – ezúttal a szerbiai Eb-n is ezüstérmes lett.

Végignézve a megannyi kiélezett meccset, arra voltunk kíváncsiak:

Erről Kemény Dénes véleményét kértük ki, és a férfi vízilabda-válogatottal szövetségi kapitányként három olimpiát nyerő szakember elmondta:

„A saját edzői gyakorlatom során kétlépéses metódusban hittem, és ezt is alkalmaztam:

A kiválasztás során jellemzően olyan teszteket végeztettünk el a játékosokkal, amelyekkel a mentális erejüket igyekeztünk felmérni. Ez az a terület, amely nyilván nem tartozik hozzá az edzői szakmához, viszont a szövetségi kapitány azért dolgozik nagyobb szakmai stábbal, hogy az ilyen kérdéskörök kapcsán bevonja a megfelelő szakembereket. Azt nagyon fontosnak tartom, hogy a vezetőedző mindig foglalkozzon ezzel a témával, feltegye a szükséges kérdéseket a segítőinek, és a kapott visszajelzéseket pedig kiértékelje, összegezze. Sajnos sok olyan esetet látok, hogy

És vajon hogyan mérhető, hogy kiből lehet nyerő típusú játékos?

„Amikor a válogatottnál egykoron nekifogtam a munkának,

Aki ezen a szűrőn nálam kiesett, az lehetett bármilyen kiváló játékos, arra azért nem volt szükségünk, mert nem a feszültség nélküli, könnyű mérkőzésekre kerestem a csapatot, hanem sokkal inkább a fontos, nehéz pillanatokra. Persze, aztán mi is veszítettünk el döntőket, elődöntőket, de csak ha az ellenfél jobb volt, sosem pedig azért buktuk el a meccset, mert nem bírtuk a stresszt. Az edzősködésem elején az volt a benyomásom, hogy a magyar csapatok – a vízilabdában vagy akár más csapatsportágakban is – többször veszítettek el sorsdöntő mérkőzéseket a feszültségtűrés hiánya miatt. Én viszont a saját pályafutásom ezt szerettem volna mindenképpen elkerülni.„

A klasszis tréner azt vallja: ha az edző megfelelő szűréssel és kiválasztással jól összerakja a keretet, akkor valószínűleg már nem is kell külön foglalkozni a játékosok egyéni mentális, pszichés felkészítésével.

Nem feltétlenül az egész edzésen, hanem annak csak bizonyos szakaszában, de valóban olyan tétre menő feladatokat ír elő, amelynek a végén értékelés, eredményhirdetés történik. Lehetőleg ilyenkor úgy legyenek megszabva a szabályok, hogy minden jó megoldás pozitív, míg minden rosszul megoldott helyzet durván negatív következménnyel járjon. Amikor ugyanis a játékostársak az ilyen helyzetekben egymás között versengenek, az jelentős pszichés megpróbáltatás számukra.

Az a tapasztalatom, ha ezeket a feladatokat jól adagoljuk, folyamatosan gerjesztjük a belső versengést, ráadásul emellé még alapvetően is jó mentális tulajdonságokkal vannak megáldva a játékosok, akkor jó eséllyel a teltházas nagy mérkőzéseken a fontos, kritikus pillanatokban sem fog senkinek megremegni a keze vagy éppen a lába.”

(Kiemelt kép forrása: MVLSZ)