Rossi játékoskeretének több mint a negyede nem volt utánpótlás-válogatott

A 2026-os labdarúgó-világbajnokság selejtezősorozatában összesen harmincegy játékost hívott be Marco Rossi szövetségi kapitány. A nemzeti csapatból tizenkilencen szerepeltek a magyar utánpótlás-válogatottakban, négyen más ország korosztályos együtteseiben, míg nyolcan a felnőttek között képviselhették először hazájukat.

Két héttel ezelőtt gyűjtöttük össze, hogy hol tartanak ma az egykori, Szoboszlai-féle U17-es válogatott tagjai, akik az kijutottak a 2017-es korosztályos Európa-bajnokságra, és hatodik helyen végeztek. A két év alatt (2016-ban kezdődött a selejtezősorozat) összesen huszonkilenc játékos fordult meg az U17-es nemzeti csapat keretében. Közülük tizennégyen játszanak 2026-ban profi bajnokságban és tizenöten nem, azaz

– a legtöbben az NB II-be. A kép egészen vegyes volt a Premier League-től a megyei szintig találtunk futballistákat, sőt három korábbi válogatottnak nincs klubja, kettő pedig visszavonult. Az Eb-résztvevő csapatból heten az NB III-ban játszanak jelenleg.

Kíváncsiak voltunk arra, hogy ugyanazon, a 2017-ben rendezett U17-es Európa-bajnokságon dobogós válogatottak játékosai hová jutottak 2026 elejére. A várakozásokkal ellentétben a bronzérmes németek és törökök „beválási” aránya meglehetősen alacsony volt: előbbiből 42, utóbbiból 38 százalék jutott el valamelyik első vagy másodosztályú európai bajnokságba. Az aranyérmes spanyol keretből 42 százalék topligában, a társaság több mint fele pedig valamelyik európia élvonalban szerepel. Az ezüstérmes angolok közül öten-öten futballoznak a Premier League-ben és a Championshipben. 

Ezúttal megfordítottuk az irányt, és azt vizsgáltuk meg, hogy a 2026-os világbajnoki selejtezősorozatban a magyar keretbe meghívót kapott harmincegy játékos közül hányan járták végig a klasszikus utat, azaz már korosztályos szinten is kiemelt figyelmet kaptak és az utánpótlás-válogatottakban szerepeltek. 

A kapusok közül a két idősebb,

míg Tóth Balázs és Demjén Patrik védhetett címeres mezben már egészen fiatal korától kezdve. 

A vedőknél összetettebb a helyzet, ugyanis Balog Botond, Kerkez Milos, Mocsi Attila, Osváth Attila és Szalai Attila szerepelt a korosztályos válogatottakban, Nagy Zsolt és Szalai Gábor nem, míg Dárdai Márton, valamint Willi Orbán Németországot erősítette utánpótláskorúként, Loic Nego pedig 2010-ben U19-es Európa-bajnok lett Franciaországgal. 

Hasonló a helyzet a középpályán: Dárdai Bence a németekkel Európa-bajnok lett 2023-ban – éppen Budapesten –, Callum Styles és Ötvös Bence nem játszott korosztályos válogatottban, míg Bolla Bendegúz, Csongvai Áron, Schäfer András, Szoboszlai Dominik, Tóth Alex, illetve Vitális Milán igen. 

Csatárfronton talán senkinek nem meglepetés, hogy a későn befutott Varga Barnabás és Lukács Dániel nem volt utánpótlás-válogatott, viszont Bárány Donát, Gruber Zsombor, Molnár Rajmund, Redzic Damir, Sallai Roland és Tóth Barna már az ifjú éveiben is magára vehette a nemzeti mezt.

Összesítve, a harmincegy játékosból 19 szerepelt a magyar korosztályos válogatottakban, 4 valamelyik másik ország együtteseiben, míg 8 nem kapott szövetségi meghívót utánpótláskorúként.

míg a 61,3 százaléka itthon, míg a 12,9 százaléka külföldi csapatban már utánpótláskorban szerzett nemzetközi tapasztalatokat. 

A fenti és a korábbi cikkekben bemutatott számok azt erősítik, hogy az utánpótlás-válogatottakból ugyan nagyobb eséllyel jutnak el a felnőttválogatottba a játékosok – de nem alapfeltétel –, azonban a korosztályos kerettagság nem determinálja a sikeres karriert, ugyanis az eredményesnek mondható, Szoboszlai fémjelezte évjáratból sem lett a többség profi futballista. Érdekes jelenség az is, hogy ez nem magyar sajátosság, hazánknál jóval jelentősebb labdarúgónemzetekben is sok az olyan korosztályos válogatott játékos, akinek később, felnőttként nem jött össze az a pályafutás, amelyről tinédzserként álmodott.

(Kiemelt képünk forrása: MLSZ)