Hol tartanak most a 2018-as junior-vb-győztes női válogatott tagjai?

A 2018-ban junior-vb-győztes magyar női kézilabda-válogatott keretéből többen a mai felnőttcsapatunk alapemberei lettek, de olyanokat is találunk, akiknek nem a reményeik szerint alakult a folytatás.

Két héttel ezelőtti cikkünkben megvizsgáltuk, hol tartanak ma a Szoboszlai Dominik által fémjelzett, 2017-ben az U17-es labdarúgó Európa-bajnokságon hatodik helyen végzett válogatott kerettagjai. Az eredmény finoman szólva is vegyes képet mutatott: az említett játékost senkinek sem kell bemutatni, mára nemzetközileg elismert futballista vált belőle, első magyarként nyerte meg a Premier League-et a Liverpool együttesével, amelynek ma is meghatározó tagja. Az akkori névsorban azonban olyanokat is találtunk, akik jelenleg megyei szinten fociznak, sőt többen már vissza is vonultak.

Az U17-es Eb-hatodik hely kapcsán nem csak az eredmény (amely a magyar utánpótlás labdarúgó-válogatottak esetében az utóbbi évek egyik legjobbja) adta az alapot, ahogyan a cikkünkben leírtuk, az érintett 2000-esek és 2001-esek alkotta korosztályt, illetve annak tagjainak beválását igyekeztünk vizsgálni.

Kézilabdában jóval nagyobb sikereket ünnepelhettünk az utánpótlásban, amelyek közül

a kategóriában a férfiak között két második hely (1977 és 2023) az eddigi legjobb eredmény, első helyünk az ifjúsági korcsoportban egyik szakágban sincs. Az Európa-bajnokságokon az elmúlt szűk tíz évben a lányok remekeltek, 2019-ben és 2021-ben a juniorok és az ifik is elsőként zártak a kontinensviadalukon, 2023-ban az előbbiek ismét nyertek (ez sorozatban a harmadik magyar arany volt), míg tavaly a sormintához képest visszafogottabb eredmények születtek, mindkét korcsoportban hetedik helyet jegyezhettünk fel. De vissza a már emlegetett 2018-as „aranygenerációhoz”, a javarészt 1998-as és 1999-es születésű játékosok alkotta nemzeti csapatunkhoz.

A Golovin Vlagyimir szövetségi edző által irányított válogatott hibátlan csoportkör után az egyeneskieséses szakaszban sorrendben Szlovénia, Románia és Dél-Korea csapatát legyőzve jutott be a döntőbe, amelyben 12–10-es félidei hátrány után végül 28–22-re győzte le a norvégokat. Ez a cikk nem róluk szól, de megjegyeznénk, az északiaknál egy bizonyos Henny Reistad pattogtatott, aki azóta olimpiai, világ- és Európa-bajnoki címet ünnepelhetett hazája együttesével, és a világ egyik, ha nem a legjobb női kézilabdázója.

De vajon hányan „futottak be” a magyar válogatott tizennyolc fős vb-keretéből? Mielőtt megvizsgálnánk a győztesek pályafutásait, le kell szögezni, hogy egy kézis karrier alakulását számtalan különböző tényező befolyásolhatja, melyek közül a szerencsén is sok múlik, az viszont kijelenthető, a juniorok, vagyis a legidősebb utánpótlás-korosztály világbajnokságának (aminek végeztével a játékosok belépnek a felnőttkorba) győztesei esetében joggal predesztináljuk a sikeres felnőttpályafutást is.

A fentebb látható keretből többen is a mai magyar női kézilabda-válogatott alapemberei: Faluvégi Dorottya, Klujber Katrin, Tóvizi Petra, Márton Gréta, Pásztor Noémi és Kácsor Gréta a 2024-es Eb-bronzérmes felnőttcsapatnak is a tagja volt, közülük hárman (Klujber, Máton és Tóvizi) a tavaly év végén megrendezett, szempontunkból a hetedik hellyel végződő vb-n is szerepeltek. A junior-világbajnokok közül Faluvégi sérülés miatt maradt ki, ahogyan Fodor Csenge is, aki kisebb huzavona után került vissza a nemzeti csapatba, ám a részleges combfeszítő-izomsérülése keresztülhúzta az ő és a válogatott számításait is.

a Bajnokok Ligájában, pontosabban annak végjátékában is: Fodor négyszeres BL-győztes a Győri Audi ETO KC-val, Faluvégi kétszeres BL-ezüstérmes (előbb az ETO-val, majd a német Bietigheimmal), ahogyan Klujber és Márton is odaért már a Bajnokok Ligája második helyére, még 2023-ban, az FTC játékosaként.

Olyat is találunk, aki bár szintén BL-ezüstérmes (Faluvégihez hasonlóan 2024-ben a Bietigheimmal), mégis bőven lehet hiányérzete: Háfra Noémi világszinten az egyik legnagyobb reménységnek számított a 2010-es évek végén, azonban már jó ideje keresi a helyét, amit jól mutat, hogy 2021 óta nyolc különböző klubban szerepelt; jelenleg a Mosonmagyaróvár együttesét erősíti.

A vb-győztes kapusok Binó Boglárka a Győri ETO-ból többször is kölcsönbe ment, azonban nem tudta megvetni a lábát az NB I-ben, a másodosztályban legutóbb a Kispest színeiben szerepelt, majd az NB II-es Csepelhez került. A 2024/2025-ös évadban az MKSZ adatbankja szerint nem volt hivatalos mérkőzése, a pályára idén januárban tért vissza, amikor csatlakozott az NB I/B-s ENUSE-hoz. Hlogyik Petra a junior-vb utáni években az NB I/B-ben szerepelt, majd a Dunaújváros és az MTK csapatában az élvonalban kapott szerepet, 2022-ben pedig légiósnak állt, a szerb Jagodina, majd a német első osztályban szereplő Göppingenhez igazolt; jelenleg is az utóbbit erősíti. A hálóőrök közül Suba Sára töltötte a legtöbb időt az NB I-ben, 2023 nyarán pedig Németország felé vette az irányt, előbb az Union Halle-Neustadt, majd a Metzingen gárdájához szerződött.

A jobbszélső Kuti Bettina NB I/B-s játékos lett a vb-győzelem után, játszott Egerben és Kozármislenyben is, utóbbi csapatából vonult vissza tavaly nyáron. Mislenyben együtt szerepelt a balátlövő Hornyák Bernadettel, aki szintén javarészt a másodosztályban szerepelt a siker után, dunaszerdahelyi kitérővel; jelenleg a Kozármisleny NB I-es keretének a tagja. 

Lakatos Rita kapcsán tavaly írtunk a sikeres utánpótlásévek után korai visszavonulásról szóló cikkünkben. A korosztálya egyik legnagyobb reménységének tartották, 15 évesen (!) mutatkozhatott be a Győri ETO felnőttcsapatában, erősítette az NB I-es Siófokot is, majd Németországba, a Sachsen Zwickau együtteséhez szerződött, a vállproblémái miatt azonban a visszavonulás mellett döntött, immár a klub utánpótlását segíti mentorként. 

Giricz Laura a vb óta a Békéscsaba gárdáját erősíti, számos NB I-es meccsen pályára lépve; 2024 végén játszotta az utolsó élvonalbeli bajnokiját, majd bejelentette, hogy gyermeket vár. Horváth Laura a vb után eredményes évadot futott a Budaörs élvonalbeli gárdájában, ám végül nem lett stabil játékos az NB I-ben, az utolsó hivatalos meccseit a 2022/2023-as évadban játszotta. 

Szabó Kitti stabil NB I-es kézilabdázóvá vált, jelenleg a jól szereplő Alba Fehérvár egyik kulcsembere. Pénzes Laura pedig éveken át erősítette a Vasas csapatát, amellyel az első osztályban is szerepelt; 2024-ben a német Halle-Neustadthoz szerződött, majd országon belül váltott klubot, most a Zwickaunál játszik.

Egy évjárat alapján következtetéseket nem lehet levonni a beválási arányokról, azt viszont kijelenthetjük, hogy az utánpótlásban is eredményesen – fogalmazzunk úgy, világversenyérmet szerezve – szereplő csapatokból mindig lesznek olyan játékosok, akik aztán a felnőttek között is megállják a helyüket. A 2004-es és 2005-ös születésűek (akik korosztályos vb-másodikok és Európa-bajnokok lettek) közül Simon Petra és Csíkos Luca is jó úton jár, náluk pár évvel idősebb például Kuczora Csenge, és még sorolhatnánk a sportolókat. Az viszont mindenképpen elgondolkodtató, hogy azoknak hogyan , miért, min csúszik el a karrierjük, akik pár évvel a világbajnoki győzelem után már szögre akasztják a cipőt.

(Kiemelt képünkön: a magyar lányok ünnepelnek a 2018-as debreceni junior női kézilabda-vb döntője után Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)