Fejben is rendbe kell jönni a sérülés után

Szántai Levente sportszakpszichológussal beszélgettünk arról, milyen mentális nehézségek érik egy komoly sérülés miatt az utánpótláskorú sportolókat.

Utánpótlássport ide vagy oda, sajnos a honlapunkon gyakran számolhatunk be komoly sérülésekről, amiket korosztályos sportolók szenvedtek el, akik hosszabb kihagyásra, adott esetben orvosi beavatkozásra is kényszerülnek. Ez a felkészülés és a verseny velejárója, még akkor is, ha valaki tudatosan, kiemelt módon foglalkozik a megelőzéssel; egy rossz mozdulat, vagy kontaktsportnál például egy szerencsétlen ütközés, és máris megvan a baj.

Ha csak az elmúlt napokat nézzük, az U17-es és U19-es világbajnok öttusázó, Szécsi Nemere került ilyen módon a fókuszba, aki mindkét kezét eltörte a barcelonai edzőtáborban.

„Edzésre mentünk, kitaláltam, hogy két társammal rövidítsük le az utat úgy, hogy a folyosón történő gyaloglás helyett lemászunk egy három méter magas falról. De miközben haladtam lefelé, megcsúszott a lábam, leestem, és a landolásnál, a fűre érkezésnél, reflexből mindkét kezem magam elé tettem, majd a teljes testsúlyommal ráestem. Két hónap kihagyással számolok, sajnos a szezonnyitó, budapesti, felnőtt, fedett pályás versenyen biztosan nem tudok indulni márciusban, pedig nagyon vártam már az első viadalt. A felkészülésem az idei versenyszezonra így hiányos lesz, de így is küzdeni fogok, amennyire csak tudok, hogy megismételjem a tavalyi sikereket. A szerencse a szerencsétlenségben annyi, hogy a korcsoportok nemzetközi versenyei augusztus végén és szeptember elején következnek majd” – nyilatkozta a 16 éves ígéret a baleset után a feol.hu-nak, akinek tehát nem került veszélybe az idénye, de sokan vannak, akik „nem úszták meg ennyivel”. A balatonboglári NEKA például a napokban posztolta, hogy két, egyaránt utánpótlás-válogatott kézilabdázója, a 17 éves Katona Lujza és a 18 esztendős Himer Laura keresztszalag-sérülés után jó úton jár a visszatérés felé. A 2025/2026-os évadban egyikőjük sem léphetett még pályára, így az utánpótlásból a felnőttmezőnybe való átlépéshez kulcsfontosságú időszakban hónapokig kényszerültek a pályán kívülre.

Arra voltunk kíváncsiak, a tapasztalatok alapján

Ilyenkor milyen arányban jelennek meg fejben is problémák? Afelől nincs kétség, hogy ez létező jelenség, amin pedig a sportpszichológus segíthet.

„Úgy gondolom, hogy manapság egy súlyos sérülésből való sikeres felépülést mindenképp támogat a sportpszichológiai munka, mely kifejezetten a mentális rehabilitációra fókuszál. Mentális problémát okozhat, hogy az utánpótláskorú sportoló bizonytalanná válik a sportpályafutását illetően, vajon a felépülést követően képes lesz-e ugyanolyan szinten versenyezni. Az is gyakori, hogy nehezen kezeli a versenyző azt a tényt, hogy a sérülés idején társai fejlődnek, míg ő gyógytornát végez. Továbbá a visszatéréshez közel általában megjelenik az újrasérüléstől való félelem is – mondja az Utánpótlássportnak az egykori élvonalbeli futballkapus, ma már elismert sportszakpszichológusként tevékenykedő Szántai Levente. –  Hasznos a rehabilitáció során a sportoló figyelmét az élet más területeire irányítani, ami a folyamatos versenyterhelés miatt hiányt szenvedhet. Ilyen például a családdal, barátokkal töltött idő, a kettőskarrier, az önfejlesztés különböző módjai, mint például új sportpszichológiai technikák elsajátítása, melyeket éles versenyhelyzetben majd alkalmazni tud. Érdemes a sportolóban azt is tudatosítani, hogy a rehabilitációt követően fizikálisan és mentálisan is megerősödve térhet majd vissza, illetve még inkább meg tudja majd becsülni a sportpályán töltött minőségi időt.”

De vajon ugyanaz a tapasztalat a csapat- és az egyéni sportolóknál? 

„Ugyanaz a sérülés különböző sportolókból eltérő reakciót válthat ki, a sport típusától függetlenül.

Ez főként az utánpótláskorú sportoló sérüléshez való hozzáállásától függ. Gyakori az a reakció, mikor a versenyző eltávolodik ideiglenesen a szeretett sportágától, és nem érzi magát teljes értékűnek társaival szemben. A sérülés feldolgozását ezért az a legtöbb esetben segíti, ha a versenyző – amint teheti – újra kijár az edzésekre. Ilyenkor akár egyéni, akár csapatsportolóról van szó, az edzőnek szükséges kisebb feladatokat adni számára, hogy a közösség részének érezhesse magát.”

Könnyen előfordulhat, hogy bár fizikailag rendbe jön a sportoló, a mentális probléma megmarad, pontosabban tovább tart.

„Az okozhat főként mentális problémát, ha a rehabilitáció során nem történik meg a sérülés átkeretezése. Ez arra utal, hogy sportpszichológus segítségével megtörténik a sérüléshez kapcsolódó gondolatok, érzések és cselekvéses aspektusok mentális feldolgozása. Így a sportoló bátran részt vehet majd hasonló helyzetekben, mint ami a sérülésével kapcsolatosan korábban megjelent. Ez biztos jele annak, hogy a mentális rehabilitáció is sikeres volt. Természetesen arra is van lehetőség, hogy a felépülést követően keres fel szakembert az utánpótláskorú versenyző, mert úgy éli meg, hogy nem tud valamilyen oknál fogva – ami a feldolgozatlan traumából adódik – az önmagával szemben elvárt szinten teljesíteni. Úgy látom, hogy komolyabb sérülések esetén – ami 2 hónapnál hosszabb kihagyással jár – már tudatosan keresik a sportpszichológiai szolgáltatás lehetőségét edzői, klub, illetve sportolói oldalról.

Természetesen egyszerűbb a helyzet, amennyiben a klub alkalmaz szakembert, akihez az edzők irányítani tudják a sportolót. Viszont egyre bátrabban keresnek a szülők is mentális támogatást gyermeküknek, hosszabb kihagyással járó sérülés esetén. A mentális rehabilitáció során kulcsfontosságú a rövid távú célok folyamatos újraalkotása, hiszen hétről-hétre változhat a játékos fizikai és lelki állapota, a gyógyulás mértéke. A rehabilitációs folyamat során tehát a sportolók különböző tempóval haladnak. Ebből adódóan hibás a társas összehasonlítás alkalmazása. Habár a rehabilitációs folyamatnak megvannak az azonos lépései, a sportolónak lényeges a saját útját járnia fizikai és mentális szempontból egyaránt.”

(Kiemelt képünkön: a NEKA-s Katona Lujza (balra), csapattársa, Himer Laura (jobbra) és a klub vezető gyógytornásza, Szegedi Anna Forrás: NEKA)