Az akadémiai kor kapujában – az U15-ösök kihívásai

Két – sok szempontból különböző egyesületben dolgozó – U15-ös kézilabdaedzővel beszélgettünk a korosztály képzéséről, az akadémiai rendszerbe történő belépésről és az eredmények fontosságáról.

Több mint száz kézilabdacsapat indult el az U15-ös leány országos bajnokság 2025-2026-os évadában, aminek a harmadik körére kialakult a legjobb tizenkét együttes mezőnye; ezt Kelet- és Nyugat-csoportra, hat-hat gárdára osztották fel. Ebben a szakaszban tömbösítve rendezik meg a bajnoki fordulókat, pontosabban minden fordulóban egy adott helyszínen találkoznak a csapatok, ahol mindegyikre több ötven perces meccs vár.

A korosztályban olyan, kisebb települések klubjai is odaérnek a legjobbak közé, amelyeknek az idősebbek között már nem terem babér; emlékezhetünk, a legutóbbi idényben például a nagyjából 3200 lakosú nagyközség, Harta a helyi általános iskolájára építő egyesülete tavaly ezüstérmet szerzett a korosztályban, a fináléban az FTC-től kapott ki szoros meccsen, előtte, a legjobb négy között az ETO-t verte meg.

De vajon mire kell az utolsó pre-akadémiai korosztályban helyezni a hangsúlyt az edzőknek? A sportág egyik top hazai egyesülete, a Győri ETO is ott van a legjobb tizenkettőben (sőt, a Nyugat-csoportban egyedüli hibátlan mérleggel álló együttesként vezet), amelynek U15-ös gárdáját Kilvinger Viktória irányítja.

„Nálunk a többiekhez képest más a helyzet, mondhatjuk, hogy az U15-ösök már bekerültek az akadémiára, annak megfelelő képzést kapnak – kezdi a szakember. – Akadémiai rendszerben dolgozom velük, önállóságra nevelünk, és ugyanabban a szisztémában működünk, mint az U16, az U18 vagy az U20 – természetesen korosztály-specifikusan. Nincs annyi edzésünk még, én egyébként is a kevesebb, de intenzívebb munka híve vagyok. Ezek a lányok – ha minden jól megy – fellépnek majd az U16-osaink közé. Persze, valamekkora szintű lemorzsolódással kell számolni, nem mindenki alkalmas az akadémiai létre.

Kilvinger korábban a fiúszakágban is dolgozott, Kozármislenyben és Komlón is edzősködött. A jelenlegi a második idénye az ETO akadémiáján.

„Versenyeztem például serdülő harmadosztályban Komlón, ott arról a szintről kellett felépíteni a csapatot, úgyhogy az akadémián kívül is van tapasztalatom. A legfontosabbnak itt, az ETO-nál is azt tartom, hogy minél jobban fejlesszük a játékosokat, technikai szempontból, a játékintelligencia terén. Azt gondolom, ha a képzés jó minőségű, akkor az hosszútávon eredményes lesz, de ezzel a fogalommal óvatosan kell bánni, az utánpótlás kapcsán jóval tágabb, nem csak a bajnoki helyezést jelenti. Na meg a szülő is másképp gondolkozik a sikerről… Ha fel tudunk nevelni egy komplex játékost, aki aztán felnőttszinten is megállja a helyét, akkor győztünk. Közben viszont a bajnokságban is szeretnénk jó helyezést elérni, mert mindenkiben ott a versenyszellem, a fiatalokban is. Ráadásul bennük ez átfordulhat a negatív irányba is, hiszen bár nincsen rajtuk eredménykényszer, nincsenek ezzel kapcsolatos kimondott elvárások, mégis többeken észreveszem, hogy terhet tesznek magukra, úgy érzik, hogy az ETO játékosaként csak az első hely elfogadható. Mi viszont

Odafigyelünk a mentális egészségükre is, ebben külön szakemberek segítenek nekünk. Tartunk – akár csapaépítő jelleggel – mentáltréningeket, és ha valakin észreveszem, hogy például amiatt stresszel vagy szomorkodik, mert nem megy neki épp a játék, sportpszichológushoz irányítom, aki ezen a holtponton segíti az átlendülést. Sok esetben sajnos a szülőkkel is kell foglalkoznunk, sőt, küzdenünk, mert vannak, akik nem tudják megfelelően kezelni a helyzetet, hogy sportol a gyereke; beleszólnak a munkába, számonkérnek, nem fogadják el a stáb döntését. Ez is hátráltathatja a fiatal fejlődését, kiteljesedését.”

A már emlegetett Harta KC a jelenlegi évadban is jól szerepel, Kolics János csapata három győzelemmel és egy vereséggel jelenleg a harmadik keleten, ahol a Gyöngyös vezet, és a hartaiakkal azonos mérleggel álló Kazincbarcika a második. Nyugaton a Hartánál nem sokkal több lakossal (valamivel kevesebb, mint ötezer fő) bíró Harkány együttese is beverekedte magát a legjobbak közé.

„Harkányban a férfiszakág több évtizedes múltra tekint vissza, a női pedig nagyjából nyolc éve alakult meg; észrevettük, hogy a kisvárosban nagy igény lenne a sportra, ezen igyekeztünk segíteni – mondja a Harkányfürdő SE U15-ös csapatának edzője, Mezei Róbert. – A nulláról kezdtük, szó szerint öt-hat fővel indultunk, próbáltuk ellesni a környező nagyobb egyesületektől – legyen szó Pécsről vagy Kozármislenyről – a működési folyamatot. Sportszülőként (Mezei lánya az NB I-es Vasasban játszó átlövő, Szilovics Fanni – a szerk.) egyébként én is végigéltem ezt a folyamatot, így ebből az irányból is ráláttam, hogyan működik az utánpótlás-kézilabda. Fokozatosan építkeztünk, már tavaly is ott álltunk a felsőházba jutás küszöbén, akkor egy hellyel maradtunk le, az idei kvalifikáció viszont a szakágunk eddigi legnagyobb eredménye. Mondtam is a lányoknak a jelenlegi kör megkezdése előtt, hogy élvezzék minden pillanatát a folytatásnak is, játsszanak felszabadultan, hiszen

Hiszek abban, ha egy kis egyesületben megvannak azok az elkötelezett személyek, akik a gyerekekért dolgoznak, akkor a végeredmény is örömteli lesz, még ha nem is mindenkiből válik élvonalbeli játékos.”

Harkányban is központi kérdés, mi történik az U15-ösökkel a közelgő korosztályváltás idején, amikor a legtehetségesebbek akár valamelyik akadémián is folytathatják a pályafutásukat.

„A jelenlegi, felsőházba jutó U15-ösök az első olyan korcsoport, amellyel első osztályos koruk óta együtt dolgozom; eddig a korig a legfontosabb az egyéni fejlesztés. Az akadémiai kiválasztók kapcsán vannak játékosok, akiknek nehezített a pályájuk, ugyanis azt figyeltem meg, hogy a kiemelt egyesületek sokszor sablon szerint válogatnak a fiatalok közül, előtérbe helyezve a fizikai adottságokat, miközben a mai modern kézilabdában azt tapasztaljuk, hogy az alacsonyabb, technikásabb és gyorsabb játékosok igenis tudnak érvényesülni, gondoljunk csak de Paulára vagy korábban Görbiczre. Ha már győri példákat hoztam, az ETO akadémiát szerintem elismerés illeti, tapasztalatból tudom, hogy minőségi, elhivatott munka folyik Győrben. Itthon sajnos általánosságban gyakran háttérbe kerülnek az említett fiatalok, a hazai képzés miatt eltűnnek az egyéniségek. Nekem is van ilyen tanítványom, aki picike, de óriási tehetség, ám nem kapkodnak utána a vezető egyesületek.”

A szülői faktort Mezei is kiemeli, mint a teljes kép egyik kulcsfontosságú eleme.

„Viccesen mondhatjuk, hogy

de az tény, hogy legyen bármennyire tehetséges az adott gyerek, ha az édesapja, édesanyja nem támogatja a sportolását, vagy nem megfelelően avatkozik bele, akkor nem fog kiteljesedni a fiatal. Vannak, akik beleszólnak az edzői munkába, mások kérdés nélkül elviszik másik egyesületbe a gyermeküket, ha szerintük nem eléggé eredményes a csapatuk, miközben azt figyelmen kívül hagyják, hogy a fejlődés szempontjából mi a legjobb. Pedig hangsúlyozzuk a szülőknek is, hogy az utánpótlásnevelés nem a kézilabdázásra, sokkal inkább az életre való felkészítésről szól.”

(Kiemelt képünkön: edzésben a Győri ETO U15-ös együttese Forrás: Győri ETO KC Utánpótlás/Facebook)