Magyary Ágnes: Legyen idő és energia arra, akire kell
A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított Mestermunka című sorozatunkban az utánpótlásedzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz a legkiválóbb trénerek portréival. Ezen a héten Magyary Ágnest, a hódmezővásárhelyi Csomorkány SE vívóedzőjét, egyik alapítóját mutatjuk be.
A hódmezővásárhelyi Csomorkány SE tőredzője, Magyary Ágnes vívó családba született 1954-ben, hiszen nemcsak szülei, hanem nagyszülei is egyesületi szinten űzték a sportágat. Ő az öccse sikerein felbuzdulva kezdett edzésekre járni, és hamar kiderült, hogy neki is igen jó érzéke van a víváshoz. Ifjúsági aranyjelvényes, később első osztályú tőrvívó lett belőle, ám végül válogatottságig nem vitte. Az érettségi után Hódemzővásárhelyről a fővárosba vezetett az útja, az MTK versenyzője lett, a TF-en szakedzői diplomát szerzett és a tréneri szakmai fortélyait a tőrvívás legendás mesterétől, Lukovich Istvántól tanulhatta el. Később visszatért szülővárosába, ahol testnevelő tanárként dolgozott és másodállásban foglalkozott fiatal vívókkal, majd a városi sportegyesületben főállású edző lett.
A rendszerváltáskor a város megszüntette az addig állami támogatású egyesületeit, így 1990-ben Csomorkány SE néven többedmagával új klubot alapított. A nevelőműhely taglétszáma 2007-ben négy gyerekre csökkent, ezért Magyary Ágnes a változás reményében kidolgozta a vívás két évre szóló tantervét, amelyet a város akkori közgyűlése elfogadott, így 2008 januárjától kötelező tantárgy lett a vívás a vásárhelyi általános iskolákban. Ennek hatására a fiatalok újra rátaláltak a Csomorkány SE-re, amelynek versenyzői létszáma 40-50 fő között állandósult.
Az áldozatos munka eredményeként a kis egyesület és Magyary Ágnes olyan kitűnő tőrözőket tudhat neveltjének, mint az egyaránt felnőttválogatott, ma már honvédos Wolf Eszter és az FTC-s Papp Jázmin. Utóbbi reménység február végén vezéregyénisége volt a Tbilisziben sportágtörténelmi Európa-bajnoki címet kiérdemlő junior női tőrcsapatnak.
Nagyon jólesett, amikor a válogatott keretedzői hatalmas virágcsokorral köszönték meg, hogy foglalkoztam a lányokkal és ilyen jó alapokat adtam nekik. Ez nem hiszem, hogy gyakori gesztus a mai sportban, inkább arra látok példákat, hogy az edzők nem akarják odaadni a gyerekeket és vitatkoznak rajtuk más egyesületek vagy éppen a szövetség képviselőivel. Jáziék Európa-bajnoki döntőjét egyedül a szobában néztem az interneten és hangosan szurkoltam, bárki is vívott éppen a páston. Rendkívül megható volt ez a siker, amely igazi csapatmunka eredménye. Nagyszerű dolog, hogy végre ki tudták hozni azt, ami bennük van.”
Az edzőnő az egyik legfontosabbnak azt tartja az utánpótlásképzésben, hogy a növendékek megfelelő alapokat kapjanak a későbbi továbbépítkezéshez.
„Technikacentrikus vagyok. Azt vallom, hogy a vívás technikáját kell jól megtanítani, mert az az alap. Aztán lehet taktikázni, de az is csak úgy működik, ha tökéletes technikára épül. Ezt már a legkisebbekkel is igyekszem megértetni. Maximalista vagyok, ezért minden gyerekből próbálom kihozni azt, ami benne rejlik. Nyilván kicsit többet kell foglalkozni azzal, aki ügyesebbnek bizonyul és elhivatottabb, ezáltal eredményesebb a társainál, mert
Velük az edzésidőn kívül is foglalkozom. Nálam az akarat és a szorgalom megléte az egyik leglényegesebb. Ha valakiből a lustasága miatt nagyon nehezen lehet bármit is kicsikarni, abból nem hiszem, hogyjjó versenyző válhat.”
Magyary Ágnest szigorú edzőnek tartják, de ez talán a maximalizmusából és a fanatizmusából fakad. Az edzőnőt a 72. életévében is a nevelőmunka és a sportág szeretete lelkesíti.
„A szigorúság valamiért elterjedt rólam, de a vívás alapvetően küzdősport, amelyben szúrófegyverekkel dolgozunk, tehát megkövetelendő a fegyelem. Én imádom a vívást és a gyerekeket is nagyon szeretem tanítani, így pedig igen nehéz a befejezés mellett dönteni. A mai fiatalokkal szemben talán kicsit türelmetlenebb vagyok, de az újabb generációk sajátosságai engem is fejlesztenek. Egy gyereknek a fejlődési útját követni nagyon motiváló.
A Csomorkány SE-ben a vezetőedzői pozíciót már átadtam egykori tanítványomnak, Pap Medárdnak, de még ott igyekszem segíteni az egyesületben, ahol tudok.”
(Kiemelt kép forrása: Csomorkány SE)
