Szívvel-lélekkel az olimpiai visszatérés felé

Biztatóan szerepel a műugró-utánpótlásunk, amelynek tagjai hamarosan a budapesti korosztályos Európa-bajnokságon is bizonyíthatnak. A sportág kapcsán a hazai szövetség elnökével, a korábbi kiváló versenyzővel, Kelemen-van de Konijnenburg Ildikóval beszélgettünk, aki elárulta: az egyik fő cél, hogy a magyarok visszatérjenek az olimpiai vérkeringésbe.

Bár a műugrás mindig is a rétegsportok közé tartozott Magyarországon, a kis létszámú bázis ellenére évtizedekre visszamenőleg sorolhatjuk a szép nemzetközi eredményeket. A sportág történetében különösebben nem akarunk elmélyülni, de azt érdemes tudni, hogy 1904-ben, St. Louisban debütált az olimpián, míg a nők 1912 óta versenyeznek az ötkarikás játékokon. Az eseményen 1988-ig az Egyesült Államok volt a legeredményesebb nemzet a műugrásban, az utóbbi tíz alkalommal viszont rendre Kína versenyzői szerepeltek a legjobban.

A korábbi versenyző, Kelemen-van de Konijnenburg Ildikó a Magyar Műugró Szakszövetség elnökeként segíti a sportágat. Elmondása szerint az „ő idejében” teljesen más lehetőségek várták a sportágat kipróbálni vágyó fiatalokat, mint manapság. Igaz, a helyzet továbbra sem tökéletes.

„Óriási a különbség a hetvenes-nyolcvanas évekhez képest – kezdi a visszaemlékezést a sportvezető, aki az 1980-as moszkvai és 1988-as szöuli olimpián indult; előbbin 8., utóbbin 11. lett toronyugrásban. – Amikor én kezdtem, 1970-ben, a műugrás nyitott létesítménysport volt, az évtized közepétől viszont Európa szerte megindult a fejlődés, pontosabban a fedett létesítmények építése, gombamódra szaporodtak. Hazánkban ez nem történt meg, így gyorsan hátrányba kerültünk a többi nemzethez képest: nekünk a Margitszigeten március végén általában megkezdődött az edzésidő, akár októberig is kint tudtunk lenni, akkoriban még termálvízbe érkeztünk, aminek a hőfoka erre alkalmas volt. A téli időszakban pedig pici helyünk volt az úszók között, ráadásul toronyból, tízről nem, csak egy és három méterről tudtunk gyakorolni. Tulajdonképpen fél év előnyt adtunk a világnak, edzőtáborra kevés lehetőségünk volt. A Duna Aréna 2017-es átadása emiatt a műugrásnak is fontos volt, hiszen hirtelen kapott a sportágunk minden igényt kielégítő tornyot, medencét és tornatermet; ez lendületet adott a versenyzőknek. Hozzáteszem,

Az eredményekben az említett európai létesítmény-szaporodás előtt tartottuk a lépést a többiekkel, látszódott, hogy semmivel nem vagyunk rosszabbak, azt követően viszont érezhető volt a lemaradásunk a nemzetközi szinten. Később a nagysátornak köszönhetően hatékonyabban, egész évben tudtunk készülni.”

A rétegsportokban mindig kulcskérdés, hogyan sikerül toborozni a bázisnöveléshez. A műugrás – külső szemlélőként – mindenképp különleges, hiszen sokan akár egy méterről sem mernek beugrani a vízbe, hát még háromról vagy tízről… A sportvezető szerint azonban a fiatalok általában nyitottak a sportág irányába.

„Utánpótlás- és tanfolyamszinten mindig jól állunk, ilyen szempontból az egyesületek ügyesen dolgoznak: népszerűsítik a sportágat a közösségi médiában, nyílt napokat tartanak, sokan kipróbálják a műugrást. Hátráltató tényező a még nagyobb létszám elérésében, hogy a tanfolyamidők ugyanazon időben vannak, fedésben vannak; az edzés helyszínén, akár a Duna Arénában is, deszkánként hat-nyolc gyereknél többel nem lehet foglalkozni, hiszen ha túl sokan vannak egy helyre, jóval kevesebbet tudnak ugrani a kelleténél, álldogálnak és fáznak a parton, és elmegy a kedvük az egésztől. Ez a műugrás gyenge pontja, korlátozott a létszám az edzésen. Ettől függetlenül az a tapasztalatunk, hogy szívesen jönnek a gyerekek hozzánk, kalandnak fogják fel az ugrálást; nem csoda, hiszen a játékházakban ennél meredekebb dolgokat is csinálnak, ha nincs bennük genetikailag a félelemérzet…

általában, mikor a tanulmányok komolyabbra fordulnak.”

A múltról már írtunk, de mi a helyzet a jelennel? A műugró-utánpótlásunk legutóbb a budapesti Hungarian Diving Openen szerepelt, a hazai indulók összesen 14 érmet szereztek – ráadásul az esemény történetének legnagyobb, nemzetközi mezőnye jött össze. Ez jó hangolódásnak bizonyult a nyári utánpótlás Európa-bajnokságra, aminek szintén a Duna Aréna lesz az otthona.

„2009-ben rendeztünk utoljára ifjúsági Európa-bajnokságot, a Margitszigeten, tehát tizenhét év után tér vissza hazánkba az esemény. Köszönjük a HM Sportért Felelős Államtitkárságának a támogatást, egy álom válik ezzel valóra, ami rengeteg munkát hozott magával, gőzerővel készülünk az Eb-rendezésre. Valahogy

1980 és 2016 között a magyar műugrás mindig tudott adni legalább egy indulót az olimpiára, amire a lehetőségeinket figyelembe véve nagyon büszke vagyok. Azóta két alkalommal viszont lemaradtunk, 2028-ban viszont remélem, hogy visszatérünk. A mostani ifjúságiak is reményteli teljesítményt mutatnak, tehetségesek és elhivatottak, esetükben inkább a 2032-es brisbane-i játékok lehet képben. De először jöjjön a hazai utánpótlás Eb, amit mindenki nagyon vár. Szívvel-lélekkel dolgozunk, hogy minden jól alakuljon – másképp nem is érdemes.”

(Kiemelt képünk forrása: Hungarian Diving/Facebook)