Hat kis pontból merít erőt az ifjúsági világ- és Európa-bajnok Marenec-Dózsa Zsombor
A magyar kenuutánpótlás egyik nagy reménysége, Marenec-Dózsa Zsombor a kiválóan sikerült 2025-ös év után az idén már az U23-asok között bizonyíthat.
Viszonylag hamar „irányba állt” Marenec-Dózsa Zsombor, akinek a szülei Szegeden, a Dózsa György Általános Iskola angol és kajak-kenu (nem semmi párosítás!) szakára íratták be. Elmondása szerint a motiváció az idegennyelv-tanulás mellett az volt, hogy a vízzel is megbarátkozzon a fiatal, akinek azonban nem kellett sok, hogy a sportág megragadja a fantáziáját. A kajak-kenu edzésekhez a téli időszakban csatlakozott, és a pedagógusokat dicséri, hogy a teremben is kellően izgalmas feladatokat tudtak adni a gyerekeknek, így Marenec-Dózsa is kitartott a tavaszi vízre szállásig. A természet közelsége és a jó társaság miatt pedig végleg lecövekelt a sportág mellett.
„Hatévesen még nem nagyon volt beleszólásom, milyen suliba kerülök, a Dózsa viszont már akkoriban is jóhírű iskola volt, a szüleim pedig szerették volna, ha angolul és úszni is megtanulok. Nem kellett sok, hogy csatlakozzam a kajak-kenu csoporthoz, amit azóta sem bántam meg” – mondja az Utánpótlássportnak a 2007-es születésű sportoló.
És hogy miért volt jó döntés belevágni a kenuzásba? Marenec-Dózsa 2025-ben berobbant a nemzetközi mezőnybe: 2023-ban és 2024-ben is ünnepelhetett már világversenyérmet (kettesben maratoni Eb-t nyert, majd vb-n pedig 5000 méteren lett második az ifik között), tavaly viszont
„Kása Ferenctől kaptam meg az erős alapokat, nyolcadikos koromban pedig felkerültem Boldizsár Gáspárhoz (aki versenyzőként kétszeres világbajnok – a szerk.), akivel azóta is együtt dolgozom. A váltás idején még inkább a középmezőnyhöz tartoztam itthon, Gazsinál viszont még inkább megindult a fejlődés; 2024 első felében, a tájékoztató versenyen meglepően jó eredményt értem el, akkor tudatosult bennem, hogy tényleg érdemes lehet a kenuzással komolyabban is foglalkoznom, és hogy akár egyesben is érhetek el sikereket. Tavaly a jól sikerült téli felkészülés ellenére sem számítottam rá, hogy egyesben kijuthatok bármelyik világversenyre, amikor a válogatók után eldőlt, hogy az Eb-n és a vébén is én indulok ezer méteren, kellett idő, hogy felfogjam. Arra, hogy két aranyérmet is szerzek, álmomban nem gondoltam; a kontinensviadalon izgultam jobban, mert azt rendezték meg hamarabb, de az előfutam alapján láttam, hogy az én időm a legjobb, így akár az első hely is összejöhet. A vébén a családom is a helyszínen szurkolt, ami rengeteget segített, nagy szerepet játszott abban, hogy aranyérmes lettem. Bár a futam közben csak hat kis pontot látok a lelátón, és a hangjukat sem mindig veszem ki a zsivalyból, mégis érzem a támogatásukat.
Marenec-Dózsa idén már az U23-as korosztályban bizonyíthat, amihez plusz motivációt adott neki, hogy a hazai szövetség 2025 legjobb ifjúsági fiú kenusának választotta meg, nem sokkal később pedig Kolonics György-díjjal tüntették ki.
„Már az aranyak is nagy lökést adtak, ehhez jött a két elismerés, ami rengeteget jelent. Sajnos élőben nem láthattam Kolót versenyezni, mégis példaképként tekintek rá, a futamait gyakran visszanézem, a róla írt könyvet is olvastam, sok történetet hallottam róla;
Ezekből is igyekszem erőt meríteni, hogy elérjem a célomat: maradandót akarok alkotni a sportágban, amire én és minden magyar ember jó szívvel gondolhat majd vissza!”
(Kiemelt képünkön: Marenec-Dózsa Zsombor Forrás: MKKSZ)
