„Minden országból spanoltam valakivel” – mexikói élmények a Második Esély csapatától
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE!
A Második Esély Sportegyesület tinédzserei Mexikóban jártak a Street Child World Cupon, amelyet nehéz sorsú fiatalok számára rendeztek meg a labdarúgó-világbajnokság előtt. Két játékos és edzőjük a Városligetben számolt be a kinti élményekről.
A fiúk között a brazilok, a lányok mezőnyében a házigazda mexikóiak nyertek a labdarúgó-vb programjához kapcsolódó Street Child World Cupon, amit magyarul utcagyerek-világbajnokságnak nevezhetünk. A májusi tornára Magyarországról is utazott csapat, a Második Esély Sportegyesület, amely nehéz sorsú fiatalok sportolásával foglalkozik, illetve az élet egyéb területein is segíti őket. (Az egyesület munkáját decemberben mutattuk be részletesen.)
Az esemény a gyerekek számára a futballélmény mellett azért is különleges, mert
A nem mindennapi lehetőségre utazó keretről a Második Esély hosszas kiválasztás után döntött – a játéktudás mellett a szorgalom és a tanulmányi eredmény is számított.
A hazaérkezést követően a városligeti mini arénában, edzésen beszélgettünk Hegyi Frigyes edzővel, valamint két játékossal, Noellel és Milánnal. Mindhárman arról számoltak be, hogy rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek, csupa izgalommal telt a túra, amelyről még hosszú ideig előszeretettel mesélnek.
Noel beszél az egyik legjobban angolul a társaságból, így a többi csapattal való kapcsolatfelvételben, ismerkedésben az élen járt.
„Tanultam pár szót spanyolul is, de inkább angolul beszélgettünk. Szinte minden országból spanoltam valakivel, nagyon közvetlenek és kedvesek voltak. Az utolsó napon mondták többet is, hogy hiányozni fogok nekik, sőt van, akivel azóta is csetelünk.”
Leginkább a brazil együttes játékstílusa lepte meg.
A tornán az első két meccs után két csoportba osztották a csapatokat: akiket feljebb rangsoroltak a Cupon vettek részt, a többiek pedig a Shieldért küzdhettek. A magyarok az utóbbi kategóriába kerültek, és az elődöntőig jutottak.
„Volt, amikor szerencsétlen gólt kaptunk, a másik meccsen meg nagyot tévedett a bíró, ami megzavart minket. Összességében azért nagyon jó volt kint játszani,
Sajnos kapus nélkül mentünk ki, én régebben sokat védtem, úgyhogy vállaltam Mexikóban is ezt a szerepet” – emlékezett vissza Noel, aki az utazástól sem félt, ugyanis családtagjai már repültek korábban, és megnyugtatták, hogy nincs miért aggódnia.
Noel nővére példáját követve cukrásznak szeretne tanulni.
„Persze a focit is szeretném folytatni, három-négy éves korom óta játszom, már a felnőttek között is számítanak rám a Második Esélynél.”
A gyerekeknek Mexikóban a futballtorna mellett egy produkción keresztül be kellett mutatniuk Magyarországot. Ebben a Loupe Színházi Társulás segítette a csapatot, a színészek ráadásul a kijutáshoz szükséges pénz összegyűjtésében nagy szerepet játszottak.
„Először kihívtuk Molnár Áronékat focimeccsre, utána pedig voltak megbeszélések, majd a Marczibányi téren készültünk fel a kinti előadásra.”
Milán számára is hatalmas élmény volt az utazás, igaz, úgy véli, nem hozták ki magukból a legtöbbet Mexikóban.
nem minden kaja ízlett, de azért jól éreztük magunkat kint. Még soha nem repültem, egészen kényelmes volt. Nem beszélek annyira jól angolul, úgyhogy a Google-fordító segítettem, amikor a külföldiekkel dumáltam, akik közül szintén sokan csak a saját nyelvükön tudtak.”
Amikor kiderült, hogy lehet menni mexikói tornára, Milán egyből jelentkezett.
„Mindenképpen ott szerettem volna lenni, nem volt bennem félelem. Gyermekotthonban élek, a többiek is érdeklődve vártak vissza, aztán tartottam nekik élménybeszámolót.”
Milán heti egy edzésre jár a Második Esélyhez.
„Másik egyesületben is focizom és a tanulással is sok elfoglaltságom van. Ezt a klubot egyébként úgy találtam meg, hogy az otthonban a csoporttársam kezdett járni ide, és ajánlotta. Az a jó itt, hogy egyből elfogadnak mindenkit.”
Hegyi Frigyes edzőként utazott a srácokkal Mexikóba. Számára az élmények mellett rengeteg feladattal és felelősséggel járt a túra.
„Majdnem huszonnégy óra telt el az indulásunk és az odaérkezésünk között, ami nyilván nagyon fárasztó volt mindenkinek. Ott volt velem a szociális munkás kollégám és az ifi vezetőnk is, úgyhogy együtt megoldottunk mindent. Sok újdonsággal találkoztak a gyerekek még úgy is, hogy nem igazán volt lehetőség városnézésre, jellemzően a pályán és a szállodában töltöttük az időt, mert rendkívül sűrű volt program.
Jó volt, hogy eltérő játékstílusokkal is találkoztunk, erősebb és gyengébb csapatokkal egyaránt megmérkőzhettünk. Az eseményhez tartozott egy gyermekjogi kongresszus is, amelyen kiderült, hogy a legtöbb országban nagyon hasonló problémákkal és kitettségekkel néznek szembe a hátrányos helyzetű gyerekek.”
(Kiemelt képünk forrása: Második Esély Sportegyesület/Facebook)
