Hív a messzi Dánia – megéri utánpótláskorúként légiósnak állni?
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE!
Dániában légióskodó utánpótláskorú fiú kézilabdázókkal beszélgettünk a légiósélet tapasztalatairól. Az is szóba került, nehezebb-e bekerülni a korosztályos válogatottba, ha valaki külföldön játszik.
A múlt héten hosszabb cikkben foglalkoztunk a Magyar Kézilabda Szövetség újonnan megalakult utánpótlás-igazgatóságával, ami május elsejével kezdte meg a munkát. Négy szakember is nyilatkozott a honlapunknak, akik közül Sebestyén Máté utánpótlás-fejlesztési vezető az északi kézilabdáról is beszélt, mint követendő példa:
„Az utánpótlásban dolgozó szakembereknél szemléletváltást szeretnénk elérni, meg kell tanítanunk a gyerekeknek, milyen, amikor hibáznak vagy kikap a csapatuk. A legnagyobb gond, ha az adott szakember rosszul dolgozza fel a vereséget, szinte traumatikus élményt előidézve a játékosaiban. Egyszerű példa: nem szabad tiltani a fiatalnak, hogy hát mögötti passzt adjon, hanem azt kell megtanítani, mikor nyúljon ehhez az elemhez. Kiirtani nem szabad ezt a fajta kreativitást, ehhez pedig engedni kell, hogy hibázhassanak. Nem eredmény-, hanem fejlődéscentrikus gondolkodásra van szükség. Több alkalommal volt szerencsém Svédországban és Dániában szakmai tanulmányi úton részt vennem, ahol engedik nekik ezt a felfogást. Türelmesnek kell lenni, mert az vezet minket a jó úton.”
Tavasszal a NEKA ügyvezetője, Mocsai Tamás beszélt arról a Facebook-oldalára feltöltött videóban, hogy minden fiatalt arra biztat, próbálja ki magát külföldön, akár több évre is, mert rendkívül értékes tapasztalatokat lehet szerezni a légióskodás alatt; igaz, ő azokra a játékosokra gondolt, akik kikerülnek az akadémiai rendszerből. Többen azonban már az utánpótláséveik alatt is belevágnak a kalandba, és például a sportági nagyhatalom Dániát választják úticélul: ilyen a juniorválogatott reménysége, a többszörös világverseny-gólkirály Fazekas Virág, míg a fiúknál Hargitai Levente két évvel ezelőtt igazolt az FTC-ből az északi országba, a Holstebro utánpótlásába, és a fiatallal az első évében már beszélgettünk a tapasztalatairól, most pedig ismét arra kértük, hogy meséljen, mi történt vele a váltás óta.
„A beilleszkedésen már régen túl vagyok, megismertem mindenkit, és ebben az évadban is ugyanazt tapasztaltam, mint az eggyel korábbiban. Sokkal jobb hangulatúak a foglalkozások, és technikai szempontból is rengeteget tudtam fejlődni: szélen amúgy is szükségem van rá, de az edzők is mindig biztatnak rá, persze az ésszerűség keretein belül – mondja Hargitai az Utánpótlássportnak. – Ami külön lökést adott, hogy jól ment a kézi, a serdülőkorosztályban emiatt az évad legjobb játékosának választottak meg. Sokat jelent, főleg ahhoz mérten, hogy
A 2025-ös EYOF előtti edzőtáborba még meghívtak, két meccsen szerepeltem Ausztria ellen, majd a keretszűkítésnél már kimaradtam, pedig a legjobbak közé tartozott a csapatban a statisztikám. A hozzáállásommal és az állóképességemmel volt probléma, miközben a dán korosztályos bajnokságban végig hatvanperceztem, és azt jól bírtam. Meglepett, mert az EYOF-ra végül csak egy balszélső utazott el, miközben tizennégy fős volt a keret. Utána teljesen megszakadt a kapcsolatom a nemzeti csapattal, a korosztályváltás óta eltelt szűk egy évben nem beszéltem senkivel. Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy Dániába szerződtem, sőt! Úgy érzem, jó helyen vagyok, benne vagyok a klub talent-programjában, ami jó átmenet lehet az utánpótlás és a felnőttcsapat között. A közelben szeretnék továbbtanulni, egyetemen, és mellette kézilabdáznék, a lehető legmagasabb szinten.”
Egy évvel Hargitai érkezése után újabb magyar kézilabdázó szerződött a Holsterbrohoz: Árkos Ádám szintén a 2008-as korcsoporthoz tartozik, és három évadot töltött el a hazai akadémiai rendszerben, mielőtt légiósnak állt volna. Játszott az FTC-nél és a Veszprémnél, utóbbit hagyta el 2025-ben a dániai kaland kedvéért.
„Hargitai Levi nagyon jó barátom, ő mondta, hogy keresnek a klubjában jobbátlövőt, nekem pedig álmom, hogy minél több kézilabdakultúrát megismerjek; ezek között nyilvánvalóan a dán az egyik legerősebb, élni akartam ezzel a lehetőséggel – veszi át a szót Árkos. – Valamelyest kiszolgáltatottabb helyzetben vagyok itt, hiszen még nem beszélem a nyelvet, de ettől függetlenül nagyon befogadó a közeg, nem volt problémám a beilleszkedéssel, mindig volt, aki például edzés közben lefordította nekem az utasításokat. Az egyik legnagyobb különbség, hogy
Ez azért nem volt annyira furcsa, mert Veszprémben az utolsó időszakomban én is tapasztaltam, milyen az, amikor akár egy időkérésnél bevonják a szakemberek a döntésekbe a játékosokat is.”
Hargitaihoz hasonlóan Árkos is kevesebb szerepet kapott azóta a korosztályos válogatottban, hogy külföldre igazolt; januárban két felkészülési mérkőzésen szerepelt, a franciák és a dánok ellen. Azóta viszont nem szerepelt a nemzeti csapatban. Pedig 2025 nyarán, az EYOF-on (amelyen a magyarok negyedikként zártak) csapatkapitányként a válogatott legeredményesebbje lett, a góllövőlistán ötödikként zárt.
Ráadásul az idén érettségizem, ennek kapcsán köszönöm a veszprémi Noszlopy Gáspár Gimnázium tanárainak a rugalmasságot, és hogy segítenek, emiatt a négyes feletti átlagomat is meg tudtam tartani. A következő éveimet is itt képzelem el, hiszen nagyon megszerettem ezt a környezetet, ráadásul bekerültem a csapat talent-csoportjába, ami valahol az utánpótlás és a felnőttcsapat között van. Számos alkalommal részt vehettem már az elsőcsapat edzésén, a célom, hogy a következő egy-két évben felkerüljek a keretbe. Igyekszem minél jobban magamba szívni ezt a játékstílust, a legnagyobb álmom pedig, hogy a Bundesligában szerepeljek!”
„A juniorok szintjén a keret nagyobbik része már NB I-ben játszik felnőttek között, az ifiknél pedig szintén sokan szerepelnek a felnőttek között, általában NB I/B-ben. Ezt is figyelembe kell vennünk, mert a légiósok általában »csak« az adott ország korosztályos bajnokságában pallérozódnak, ami fontos különbség. Ha jól tudom, az egyik Dániában játszó srác esetében a tanulmányai miatt szorult a háttérbe az utóbbi időben edzés, ez is benne lehet, ha az adott szövetségi edző mást választ a keret kialakításakor. Tény, nem könnyű a légiósok helyzete, már csak a hazautazás sem egyszerű egy-egy válogatott összetartásra, de az biztos, hogy a folytatásban az utánpótlás-igazgatósággal figyeljük majd a srácok pályafutásának alakulását, főleg annak fényében, hogy olyan országban tanulják a sportágunkat, amelynek a kézilabdáját nagyon nagyra tartom, és tartja szerintem mindenki. A fókuszunkban vannak a határon túli magyarok is, az utóbbi időben tudtommal például több székelyföldi fiatal is megmutathatta magát egyik-másik korosztályos csapatban.”
(Kiemelt képünkön: Hargitai Levente Forrás: Hargitai Levente)
