Megindult a vándorlás északra – miért választják a magyar fiatalok közül sokan Finnországot?

A magyar korosztályos jégkorongozók közül az elmúlt években egyre többen igazolnak külföldre, és Európán belül Finnországot választják a legtöbben. Arra voltunk kíváncsiak: vajon miért ilyen vonzó célállomás a hazai játékosoknak az északi ország?

Vasárnap este véget ért az idei A-csoportos felnőtt jégkorong-világbajnokság Zürichben, a házigazda Svájc és Finnország játszotta a finálét, amelyet végül a 20 éves Konsta Helenius gólja döntött el a hosszabbításban, így a finnek ötödik alkalommal ünnepelhettek aranyérmet a vb-k történetében. A finnek mellett a magyaroknak is volt minek örülniük, hiszen a válogatottunk sorozatban második évben harcolta ki a bennmaradást az elitben, így a mieink a 2027-es, németországi vb-n is majd a legjobbak között szerepelhetnek.

Tartja a mondás, hogy a legjobbtól tanulni nem szégyen. Nos, a magyar játékosok közül sokan így tesznek, hiszen jó néhányan már évek óta Finnországban, Európa egyik legerősebb bajnokságában és legmagasabban jegyzett hokikultúrájában pallérozódnak. A legjobb felnőtt játékosaink közül Galló Vilmos, Sebők Balázs és Horváth Bence is hosszú ideje már az északiaknál játszik, de ami talán még érdekesebb, hogy

Elég, ha csak a 17 évesen már két A-csoportos felnőtt-vb-t is megjárt Szongoth Dománra gondolunk, aki három éve erősíti a KooKoo együttesét, és jelenleg az NHL-draft előtt áll. De persze rajta kívül is – a teljesség igénye nélkül – említhetünk finnországi kiemelt reménységeket: Schmidt Ágoston, Gyulai Benedek és Karsai Ferenc – utóbbi például nemrég U18-as finn bajnoki címet szerzett a Jokerittel.

Ami pedig igazán figyelemre méltó: az áprilisi, lengyelországi

„Csak az elmúlt négy évben összesen tizenegy játékosunk igazolt ki tőlünk, Újpestről Finnországba, szóval mostanában valóban nagyon megindult a fiatalok áramlása abba az irányba – kezdte Hajek Márk, az elmúlt évek legsikeresebb hazai nevelőműhelye, az Újpesti Jégkorong Akadémia sportigazgatója. – 

Mindemellett náluk olyan rendszer működik, amely a mi sportolóinknak alapvetően jóval elérhetőbb, mint a többi, nálunk szintén erősebb nyugat-európai országban jellemző szisztéma. Például a finneknél – ellentétben a németekkel és svájciakkal – nincs légióskorlátozás, ami alapvetően megkönnyíti a magyar fiatalok odaigazolását, míg Svédországban olyan szigorú az iskolai rendszer, hogy abba magyar gyerekként sokkal nehezebb integrálódni, a finnek jóval rugalmasabbak ezen a téren. Persze, Nemes Márton és Vén Bendegúz személyében találunk olyan kivételeket, akiknek sikerült megvetniük a lábukat Svédországban, de ez alapvetően ritkaságszámba megy. A cseheknél is egyébként erősen védik a hazai nevelésű játékosokat, légiósként nehéz kikerülni, ráadásul ott a nyelvi nehézségek is elő szoktak jönni, ugyanis amíg az északi országokban az angol nyelvtudás minden edzőnél alapkövetelmény, addig a cseheknél ez nem mindig van így, emiatt a beilleszkedés is gyakran nehézkesebb tud lenni a külföldiként.”

Az Újpest ígéretei közül az elmúlt hetekben két újabb – egyaránt U18-as válogatott – fiatal jelentette be, hogy a következő évadtól Finnországba igazol: a 16 éves Baróti Bence a SaiPához, míg a 17 éves Gál Benedek a HPK-hoz szerződött.

Ráadásul ezt a mai napig tartják, hogy néhány évente felülvizsgálják az általuk képviselt irányvonalat, és ha arra van szükség, korrigálnak rajta, és adaptálódnak annak megfelelően, hogy a világ élvonalában tudjanak maradni. A finneknél a hoki a nemzeti sport, az első számú sportág, ennek köszönhetően rengetegen űzik, és minden kisgyereknek az az álma, hogy egy nap majd az NHL-ben játsszon.

Ugyanezt Magyarországon viszont mi egyszerűen nem tudjuk reprodukálni, hiszen teljesen más a sportági beágyazottság, jóval kevesebb a kiemelkedő képességű játékos. Hál'istennek mivel egyre több magyar fiatal játszik kint, így a mieinkkel kapcsolatos jó tapasztalatok mára valamelyest meg is könnyítették a kikerülést, ezáltal megvannak a jól bejáratott, kikövezett utak. Érezhetően a finnek egyre jobban figyelik a magyar játékosokat, és sikerült bebizonyítani, hogy nálunk is minőségi képzés zajlik, és ki tudunk nevelni olyan tehetségeket, akik aztán ott is képesek megállni a helyüket. Alapvetően a finn kultúra és életstílus nagyon más, mint a hazai, emiatt sokan az elején gyakran megszenvednek, de például az Újpestről kiigazolók többségének általában sikerül meg is ragadniuk. Az egyértelműen megfigyelhető, hogy az elmúlt években nagyon megugrott a Finnországban szerencsét próbáló magyar játékosok száma, és ez hosszú távon a magyar hokisport egésze számára nagy pluszt hozhat, hiszen ezáltal több és több magyar játékos edződhet a legmagasabb szinten. Azonban azt érdemes kiemelni, korántsem mindegy, hogy valaki hova, milyen környezetbe kerül.

A témában Szongoth Kristóf, a már fentebb említett Szongoth Domán édesapjának a véleményét is kikértük, aki egyébként a KSI jégkorongszakosztályának vezetője, az újpesti akadémia korábbi kiváló nevelőedzője.

„Mostanában tényleg nagyon divatos lett, hogy a játékosok Finnországba igazolnak – mondta Szongoth Kristóf. – Bár azt is tapasztalom, hogy már olyanok is kimennek, akiknek szerintem nem feltétlenül kellene, mert nem való nekik az a közeg, és ők láthatóan szépen lassan el is kezdtek hazaszállingózni.

Magyarországról nézve egyértelműen a finn a legvonzóbb és legreálisabb út, ha valaki külföldön, magas szinten szeretne játszani. A csehek és a szlovákok nem igazán alkalmaznak légiósokat, a németek ugyan jobbak, mint mi, de nem annyira, mint az északiak, ráadásul náluk és a svájciaknál is légióskorlátozás van érvényben, illetve az ottani élet alapvetően is roppant drága. Emiatt a svéd vagy a finn út a legkézenfekvőbb opció, viszont mivel Finnország egy jóval kisebb ország, nagyjából fele akkora népességgel, ezáltal kevesebb játékossal, ám rengeteg klubbal, így a rendszerükben – főleg a kisebb városok egyesületeinél – akadnak hézagok, amelyet a külföldi minőségi játékosokkal igyekeznek betömni.

minden lépést ennek az érdekében tesznek, és például ezért is alkalmaznak nagyobb számban légiósokat. Úgy állnak hozzá: ha a külföldiek növelik a a színvonalat, akkor az a finn játékosokra is jó hatással lehet.

Továbbá azt is érdemes reálisan látni: önmagában az, hogy valaki kiigazol Finnországba, még csak lehetőséget, de nem garanciát jelent arra, hogy belőle nemzetközi szintű profi jégkorongozó válhat. A munka java majd csak ott kezdődik el, mert a finneknél olyan munkamorál, olyan versenyhelyzet jellemző, ami itthon elképzelhetetlen. Mindenért kőkeményen meg kell küzdeni, már az edzéseken százszázalékos teljesítményt kell nyújtani, különben nincs esély a meccskeretbe sem bekerülni. Ez olyan motivációs eszköz, amelyet az itthoni edzők nem tudnak csakúgy megadni a hazai klubokban. A finnek nagyon hisznek a tudományos megközelítésben, folyamatosan fejlesztik magukat, keresik a modern módszereket, és tisztában vannak vele, hogy nekik extrán kell dolgozniuk, ha a legnagyobb nemzetekkel is szeretnék felvenni a versenyt."

(Kiemelt képen: Szongoth Domán Forrás: KooKoo)