Pigniczki Krisztina: A munkában hiszek
A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított Mestermunka című sorozatunkban az utánpótlásedzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz a legkiválóbb trénerek portréival. Ezen a héten a Győri ETO KC U18-as leány kézilabdacsapatának vezetőedzőjét, a serdülő leányválogatottat is irányító Pigniczki Krisztinát mutatjuk be.
Szegeden kezdődött el Pigniczki Krisztina kézilabdás pályafutása, tízéves volt, amikor a Szegedi Textilművek nevét viselő női NB I-es csapat toborzóján részt vett. Szülei mindketten a cégnél dolgoztak, így tulajdonképpen sorszerű volt, hogy megjelenjen az eseményen, amire az egyik barátnőjével látogatott el. Pigniczki megragadt, Mandl Gábor invitálására pedig átiratkozott a helyi sportiskolába, hogy a kézilabda még inkább beilleszthető legyen a mindennapjaiba.
„Nagyon jó közegbe kerültem, ez fogott meg leginkább, de a pedagógusoknak is fontos szerepük volt ebben, remek nevelőedzőim voltak – meséli az Utánpótlássportnak Pigniczki. –
A pályafutás aztán nemcsak hosszú, hanem eredményes is lett: játszott később Győrben, a Dunaferr színeiben és végül Franciaországban is, klubszinten többszörös magyar bajnok és kupagyőztes, EHF-kupa-ezüstérmes, míg a válogatottban majdnem 150-szer szerepelt, olimpiai és világbajnoki második helyezett, Európa-bajnoki arany- és bronzérmes. De vajon mikor dőlt el, hogy belevág az edzősködésbe?
„Már a szegedi időszakomban is bejött a képbe ez az irány, az volt a tervem, hogy a TF-re megyek, testnevelőtanár akartam lenni, de aztán más irányba kanyarodott az életem. Jártam az egyetemre, már az olimpiai második hely után, de nehezen egyeztettem össze a sportkarrierrel, vagy csak én nem voltam elég kitartó, így nem is fejeztem be a képzést. A franciaországi légióskodásom során jött szóba újra az edzősködés, hiszen játékosként már éreztem, hogy fizikálisan kezd sok lenni a terhelés, így más irányba is akartam nyitni, végül a klubnál a helyi edzőképzés elvégzése után már kaptam egy fiatalok alkotta csapatot.”
Pigniczki 2015-ben tért haza, és a Győri ETO utánpótlásához került. Pár évvel később az egyik korosztályos leányválogatottnál másodedzőként segítette Golovin Vlagyimir munkáját, a nemzeti csapattal világ- és Európa-bajnoki aranyérmet is ünnepelhettek, 2021-ben pedig a felnőttválogatotthoz is követte a kollégáját; a nagyok mellett is több évet dolgozott, részt vett a 2024-es párizsi olimpián is, majd kinevezték a serdülő leányválogatott szövetségi edzőjévé. Az U16-osokkal jelenleg a június végén kezdődő svédországi nyílt Európa-bajnokságra készül. Eközben megszakítás nélkül Győrben is dolgozott, dolgozik a mai napig.
„Szerencsésnek érzem magamat, mert mindig kedves, befogadó, támogató közegben dolgozhattam, ezt bármelyik edzői helyszínemre mondhatom. Külföldön tulajdonképpen amatőr szinten működtünk a fiatalokkal, ebből nagy váltás volt az ETO, kellett idő, hogy a belerázódjak, beletanuljak ebbe a helyzetbe. Azt viszont mindig tudtam, milyen az én stílusom, miből nem vagyok hajlandó engedni, azonban kulcsfontosságú tulajdonság az alkalmazkodó készség, hiszen minden csapat, minden korosztály más. A munkában hiszek, ez az alapvetés.
Hiszek a csapat erejében is, hogy az adott naptól függően bárki lehet nyerő ember, kellenek az egyéniségek. Sokszor mondom a fiatal játékosaimnak, hogy annyira jó ez a sportág, hiszen nem egyedül vagy benne, nem kell egyedül kijönni a gödörből, elég jobbra vagy balra nézni, onnan jöhet is a segítség.”
A szakember az ETO-val is eredményes, az elmúlt idényben például országos bajnok lett a győri akadémia U18-as csapatával, amellyel a leány szakágban első alkalommal megrendezett EHF Youth Club Trophy, vagyis az ifjúsági BL budapesti négyes döntőjének a harmadik helyén zárt.
„Eredménycentrikusak vagyunk, ezt nem tagadhatom, hiszen a gyerekek egy-egy ilyen sikerből sokat tudnak táplálkozni, plusz lökést kapnak. De az sem törvényszerű, hogy csak azok közül érhetnek oda a felnőttválogatottba, akik országos bajnokok, vagy a korosztályos nemzeti csapatban szerepelnek.”
(Kiemelt képünk forrása: MKSZ)
