Kovács Zoltán: Bízni kell a gyerekben minden körülmények között
A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított Mestermunka című sorozatunkban az utánpótlásedzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz a legkiválóbb trénerek portréival. Ezen a héten Kovács Zoltánt, a MATE-GEAC atlétikai szakosztályának vezetőjét, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Testnevelési és Sport Intézetének igazgatóját mutatjuk be.
Kovács Zoltán 2008-tól 2017-ig a felnőtt atlétikai válogatott tagja volt, fő számában, 400 méteres síkfutásban U20-as Eb-ötödik helyig jutott, egyéniben kétszer nyerte meg a szabadtéri felnőtt magyar bajnokságot. A 36 esztendős szakember jelenleg a MATE-Gödöllői EAC atlétikai szakosztályának vezetője, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Testnevelési és Sport Intézetének igazgatója. 2020 és 2022 között a Magyar Atlétikai Szövetség utánpótlás-referenseként is dolgozott.
„Mohácson kezdtem atletizálni nagyjából tizenhatévesen, előtte csapatsportokat űztem, és máig nagyon boldogan emlékszem vissza mind a mohácsi salakpályás időszakra, mind majd a gödöllői és a budapesti jobb infrastruktúrával rendelkező egyesületekben való edzésekre. Viszont már edzői tapasztalattal visszatekintve azok az edzésmódszerek, amelyekkel dolgoztam, finoman szólva is kezdetlegeseknek mondhatók voltak. Inkább munka- és mennyiségalapúak voltak az edzések, kevesebb technikai pontossággal, erő- és sebességfejlesztéssel. Ez adta az alapot az edzői pályafutásomhoz, mert
Az alaptanulmányaim a mezőgazdasághoz és az állattenyésztő mérnökséghez köthetők, mellette levelezőn csináltam a sportképzéseket, és mikor körülbelül egyszerre végeztem mindenhol az alapszakokkal huszonhárom évesen, akkor Gödöllőn kaptam lehetőséget kisebb atlétacsoporttal való foglalkozásra. Majd amikor végeztem a mesterszakokkal az agráriumban és a sportban is, akkor megint a sport adott nagyobb lehetőséget a munka terén, és ebbe az irányba indultam el.”
Az általa a közelmúltban edzett kiváló versenyzők közé tartozik a 400 gátas Mátó Sára és Soos Levente, valamint a 400-as Kovács Árpád is. A szakember tavaly szeptemberben kicsit visszább lépett az edzői szerepkörtől és a szakosztályvezetés mellett az intézetigazgatói feladatai kerültek még inkább előtérbe.
„Soos Levente és Kovács Árpád is Amerikába ment tanulni, előbbi az Új-mexikói Egyetemre, utóbbi a Harvadra, Mátó Sárival pedig megbeszéltük, hogy a szakmai tudásom és az időkorlátom miatt szükséges váltania. Bár továbbra is segítem a munkáját, már a tavalyi vébén bronzérmes szlovák Emma Zapletalová neves holland edzőjével, Bram Petersszel készül. Az intézetigazgatói feladatkör komplex. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem öt különböző városban tart fenn campusokat: Kaposváron, Keszthelyen, Budapesten, Gödöllőn és Gyöngyösön. Ezen az öt campuson található 38-39 sportlétesítmény, amelyeknek az üzemeltetése a Testnevelési és Sport intézet feladata. Hetente több mint háromezer hallgatónak tartunk 170 testnevelési kurzust 16-18 testnevelő kollégával négy féléven keresztül. Ez kötelező a nappali tagozatos hallgatóknak, viszont a kurzusok úgy kerültek kialakításra, hogy azokba olyan sportágak vagy egészségmegőrzési lehetőségek kerültek be, amelyek a munkaerőpiacra kikerülve segíthetik az azokban résztvevőket, hogy megtartsák az egészségüket. Például gerinctorna, jóga vagy mentálhigiéniés óra is.
Egy másik szegmense a munkámnak pedig az eseményszervezés és a nemzetközi kapcsolatok. Bár még várjuk a hivatalos megerősítést, de büszkességgel tölt el, hogy jó eséllyel 2028-ban mezei futásban egyetemi világbajnokságot rendezhetünk a gödöllői kastélyparkban.”
A szakember hangsúlyozta, hogy az edző és a tanítvány kapcsolatában talán a két legfontosabb tényező a bizalom és az őszinteség.
„Bízni kell a gyerekben minden körülmények között.
mert az drasztikus eredmény- és teljesítménycsökkenéssel fog járni. Sokan elfelejtik, hogy a gyerekeknek mennyi kötelezettségük van az életükben. Azt tapasztalom, hogy a gyerekek a délutáni és a versenysportot sok esetben maguk választják, és ha ebben a közegben is folyamatosan magas elvárások elé állítják őket, akkor nem fogják jól érezni magukat és nem nyílnak ki. Meg kell találják a helyüket egy olyan műhelyben, amely szülői, iskolai vagy egyéb különösebb elvárásoktól mentes. És ha megérzik a feltétel nélküli bizalmat, akkor felébred bennük a bizonyítási vágy is, amelyből automatikusan következik, hogy ők maguk szeretnének minél jobb eredményeket elérni, bajnoki címeket szerezni, válogatottak lenni, világversenyen szerepelni.”
(Kiemelt képünkön: Kovács Zoltán Forrás: MATE-GEAC)
