A szív és a lélek magyar diadala az U20-as férfi Eb-n

Az U20-as férfi kézilabda Európa-bajnokság harminc éve íródó történetében még nem volt példa arra, ahogyan a Romániában rendezett torna vasárnap zárult: Sótonyi László szövetségi edző együttese bravúros teljesítménnyel lett aranyérmes.

Július 19. ünnepnapként vonul be a magyar kézilabda történetébe, a romániai U20-as férfi Európa-bajnokságon a magyar válogatott aranyérmet szerzett.

Korosztályos szinten többnyire a leányszakágban jegyezhettünk fel világversenyérmeket korábban, de a mostani kontinensviadalon részt vevő csapat szövetségi edzője, Sótonyi László három éve – a mások mellett Imre Bence és Fazekas Gergő fémjelezte U21-es együttest irányítva – odaért együttesével a világbajnokság dobogó második fokára. Sőt: a játékosok közül többen – Gulyás István vezetésével – ifjúságiként ünnepelhettek Eb-bronzérmet, tehát a nemzetközi porondon elért siker nem volt új a számukra, az előzetes cél mégis csupán a legjobb nyolcba kerülés volt.

Sótonyi a kezdés előtt azt emelte ki az Utánpótlássportnak, hogy meccsről meccsre akar építkezni, mindig csak a következő feladatra fókuszálva. Ez megmutatkozott a mieink teljesítményén, akik végül egyetlen meccsen, a svédek elleni középdöntőn maradtak alul, igaz, akkor nagyon (24–40)…

a fináléban pedig fantasztikus teljesítménnyel vágtak vissza hosszabbítás után 34–32-re úgy, hogy Gazsó Péter 14 gólt lőtt.

A fiúk most az aranyig vezető úton kétszer is legyőzték a szlovén csapatot, amelynek vezérét, a nemrégiben a Szegeddel kapcsolatba hozott irányítót, Aljus Anzicot is megfékezték, megverték a németeket, akik tavaly U19-es vb-győzelmet ünnepelhettek (mi több, Sótonyi ezzel elégtételt vett az említett, 2023-as U21-es vb-döntő elvesztéséért), a svédek elleni döntőben pedig bebizonyíttották, hogy esélytelenebbként is lehet nyerni szívvel és lélekkel. Na meg megfelelő taktikával.

„Elképesztően boldognak érzem magam és büszke vagyok a srácokra – nyilatkozta az utolsó meccs után Sótonyi. –

A srácok mindent megcsináltak, amit kértünk tőlük, elképesztően nagy eredmény, amit elértek. Mindenki jó állapotban volt a döntő előtt, ezért köszönte a stáb összes tagjának. Taktikailag, mentálisan, tulajdonképpen minden téren kijött a lépés. Egyértelmű volt, hogy az ellenük vívott első, tizenhat góllal elveszített meccsünkön mi volt a gond, és a hibákat ki tudtuk javítani. Most az öröm ideje van itt, de a végső cél az, hogy a játékosok közöl majd minél többen érkezzenek meg a felnőttválogatottba.”

A torna álomcsapatába a beálló Mészáros Máté és az irányító Eklemovic Márkó került be a magyar válogatottból, az együttes erejét azonban jelzi, hogy nem egy- vagy kétemberes társaságról beszélünk, a legnehezebb helyzetekben mindig elő tudott valaki lépni, még akkor is, ha a másoknak gyengébben ment a játék. A döntőig Eklemovic és Fazekas volt a gárda két legeredményesebbje, előbbi a fináléban egy, utóbbi három gólt „tett a közösbe” (persze, a kézilabda ennél jóval több, és az említett két fiatal is számos fontos megoldással és maximális odaadással segítette a csapatot), de voltak mások, akik a gólszerzést magukra tudták vállalni, gondoljunk csak a már emlegetett Gazsóra. A keret összes tagját ki lehetne emelni, a kapuban Balogh Ádám és Várady-Szabó László egyaránt hozott bravúros periódusokat, ők is sokat tettek ahhoz, hogy megszülessen a történelmi siker.

(Kiemelt képünkön: Gazsó Péter 14 gólt lőtt a svédek elleni döntőben Forrás: EHF)