Horváth Dávid: Az egó és az alázat csak együtt működik
A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított Mestermunka című sorozatunkban az utánpótlásedzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz a legkiválóbb trénerek portréival. Ezen a héten Horváth Dávidot, az U17-U19-es futballválogatottak szövetségi edzőjét, az MTK Budapest korábbi trénerét mutatjuk be.
„Családi körben adott volt a futballszeretet, ami engem is a sportág felé terelt – emlékezett vissza a kezdetekre a 41 esztendős labdarúgóedző, Horváth Dávid. – Nagybátyám NB II-es, NB III-as szinten játszott, szüleim pedig éltek-haltak a fociért szurkolóként.”
Ferencvárosi lakosként, ráadásul Fradi-drukker rokonokkal nem volt kérdés, melyik egyesületbe iratkozik be.
„Az FTC-ben indult a játékospályafutásom, és ott lettem élvonalbeli játékos.”
A sikeres edzők gyakran emlegetnek olyan trénereket, mentorokat, akik nagy hatással voltak rájuk. Horváth esetében pozitív és negatív példa is akad.
„A hatás többféle lehet, nekem sajnos voltak rossz tapasztalataim gyerekként, de legalább megtanultam, mi az, amit biztosan nem szeretnék elkövetni, ha esetleg ezt a pályát választom. Ugyanakkor
Ilyen ifj. Albert Flórián, aki a holland vonalat hozta be az utánpótlásba, Zoran Kuntics pedig a balkáni futballkultúrát ismertette meg velem, amely központjában a fegyelem és a győzni akarás áll.”
Ha tudatosan nem is készült edzőnek, folyamatosan figyelte a tréningek felépítését, érdekelte a szakma.
„Mai eszemmel azt mondom, hogy talán jobban is foglalkoztatott az edzősködés, mint a játékoskarrierem. Meglehetősen hamar még harmincéves korom előtt váltottam, mert felismertem azt, hogy nem leszek újra élvonalbeli labdarúgó, és valami mást kell csinálnom, amiben ugyanúgy örömömet lelem, megtalálom a motivációmat, illetve ki tudok tűnni a tömegből.”
Monorra, az NB III-ban szereplő csapatba szerződött, és megkapta a lehetőséget, hogy az utánpótlás-neveléssel foglalkozzon.
„A megyei szintű U15-ös bajnokságban indultunk, és próbáltam a lehető legjobban felkészülni minden meccsre, megnéztem az ellenfelek mérkőzéseit, tartottam taktikai értekezletet.
Bíztam abban, hogy Monor egy állomás lesz, onnan tovább tudok majd lépni.”
Így is lett: Horváth az NB III-as alakulatot bajnoki címig vezette 2017/18-ban, majd 2019/20-ban bronzérmes lett, és nem sokkal később már az MTK Budapest kötelékében találta magát.
„Az akkori monori sportigazgatónak, ma már MTK-klubigazgatónak, Selei Andrásnak köszönhetően volt már kapcsolat a fővárosi egyesület és Monor között, kaptunk kölcsönbe tehetséges játékosokat tőlük (például a később a felnőttválogatottban is bemutatkozott Szuhodovszki Somát).”
Ajánlatot kapott a Hungária körútról, és mérlegelnie kellett, hogy a monori felnőttekkel marad az NB III-ban vagy az ország egyik legerősebb akadémiájára szerződik utánpótlásedzőnek.
és utólag egyiket sem bánom. Tudtam, a továbblépéshez az MTK-t kell választanom, ugyanis felvázolták azt a jövőképet, hogy később akár az NB I-eseket is irányíthatom. Az U19-es csapat vezetését vettem át, kiváló stábot és lehetőségeket kaptam, minden adott volt ahhoz, hogy sikeresek legyünk.”
Az eredmények pedig jöttek, kétszer is bajnokok lettek a kék-fehérek, ezért Horváth nemzetközi porondon, az UEFA Ifjúsági Ligában is kipróbálhatta magát.
„Házon belül is értékelték a remek szereplést, ami nem csoda: két különböző garnitúrával jutottunk ki Európába. Aztán amikor az első csapat éléről távozott Márton Gábor, ideiglenesen, négy meccsre felkértek vezetőedzőnek. Talán kicsivel is előbb is jött a lehetőség, mint ahogyan arra számítottam, de sikerült a helytállás.”
Az MTK kiesett az NB II-be, a kispadot Bognár György vette át, ám nem sokáig tartott a Pakson legendává vált szakember fővárosi regnálása.
„Az évad kezdetén az NB III-ban szereplő második számú gárdát irányítottam, majd ismét váltás következett, és Gyuri után októberben már hivatalosan is engem neveztek ki vezetőedzőnek.”
Előbb feljuttatta a másodosztályból a csapatot, az élvonalban pedig nyolcadik és ötödik helyen zárt, míg a 2025/26-os évadot már Pinezits Mátéval fejezte be az MTK. Horváth nagy hangsúlyt fektetett a fiatal játékosok beépítésére, ami a klub részéről is elvárás volt felé.
„Nagyon érzékeny része a sportnak az átmenet, amikor az utánpótlásból átemeljük a játékosok a felnőttfutballba, pláne az élvonalba. Természetesen vannak mérések, elemzések, amelyek sok minden megmutatnak, de több tényezőn is múlik, hogy valójában alkalmas-e az NB I-re az adott tinédzser. Ha úgy ítéljük meg, hogy igen, akkor meg kell adni a lehetőséget, de a művészet része csak ekkor jön: minden labdarúgó egyedi eset, mindenkit külön kell vizsgálni. Eltérő, hogy mikor kell az illetőt pihentetni, túlterhelni, újra lehetőséget adni neki, vagy visszatenni az NB III-asok közé néhány hétre. És persze ott a pszichológiai, mentális része a dolognak.
Ez versenysport, nem kérdés, hogy szükség van az egóra, másképpen nem megy, de ha nem párosul az alázattal, akkor baj van.”
2025 decemberében az MTK-val közösen úgy döntött, a jövőben nem vezetőedzőként, hanem fejlesztési vezetőként dolgozik tovább. Fél évvel később azonban elbúcsúzott egymástól a két fél, és Horváth Dávid július 1. óta az MLSZ kötelékében dolgozik: ő lett az U17-U19-es válogatottak szövetségi edzője.
„Voltam már utánpótlásedző, vezettem NB I-es csapatot, viszont válogatott kispadján még sosem ültem, és most ez is megadatik, aminek nagyon örülök. Az elmúlt félévben az MTK-ban azzal foglalkoztam, hogy legígéretesebb fiatal játékosokat figyeltem, így abszolút kapóra jött a szövetség ajánlata, hiszen friss és alapos ismereteim vannak a korosztályos mezőnyről. Szalai László nagyszerű munkát végzett az U16-os válogatottnál, bizakodó vagyok a következő időszakot illetően.”
Kíváncsiak voltunk, milyen sikerkritériumokat állít magának Horváth Dávid a korosztályos válogatott élén.
„Azt gondolom, két fő cél lehet:
míg a rövid távú terveink között szerepel, hogy jól teljesítsünk az Európa-bajnoki selejtezőkön. A válogatottedző feladata elsősorban az, hogy ráerősítsen azokra, amikben a játékos jó, és továbbfejlessze azokat. Ha nüanszokat tudunk csak hozzátenni egy-egy összetartáson vagy felkészülési meccsen labdarúgóhoz, a végén az is rengeteget számít.”
(Kiemelt képünk forrása: MLSZ)
