Bátori Lilianna: Szeretnék minden lehetőséggel élni, amit kapok

Az oregoni U20-as vb-n ezüstérmet szerző, majd közvetlenül utána a birminghami Eb-n szereplő magasugróval, Bátori Liliannával beszélgettünk a korosztályos és a felnőttmezőnyben való folyamatos helytállás kihívásairól, valamint a kitűnő eredményeket követő megnövekedett elvárásokról is.

Az idén tovább folytatta remeklését a nemzetközi korosztályos mezőnyben a Vasas 19 éves magasugrója, Bátori Lilianna, aki augusztus elején az egyesült államokbeli Eugene-ben rendezett U20-as atlétikai világbajnokságon ezüstérmet szerzett. Kun-Szabó Balázs tanítványa tavaly az U20-asok között Európa-bajnoki címet szerzett, egy évvel korábban pedig az U18-as mezőnyben is Eb-t nyert.

Lilianna az év elején 192 centiméterig jutott, a nyáron egyre jobb formát mutatott, így bizakodva várhatta az oregoni vb-t, amelyen

a győztes ausztrál Izobelle Louison-Roe (192 cm) mögött. Az ígéret ezzel 30 esztendő után szerzett U20-as vb-érmet női magasugrásban a magyaroknak. 1996-ban Sydneyben Győrffy Dóra lett szintén második. A tinédzserkora végére az első számú magyar női magasugróként jegyzett Lilianna vb-ezüstje a korábbi szerepléseinek ismeretében tehát nem szenzáció, de igen megsüvegelendő teljesítmény. A vb „rajtlistáján” a harmadik legjobb idei eredmény volt az övé, és tudta, hogyha kihozza magából a legtöbbet, akkor meg fog felelni a „magas” elvárásoknak, melyek abban a költői kérdésben összegződtek, hogy: kitől várjunk érmet, ha nem tőle?

„A világbajnokság előtt a legkevesebbet azzal próbáltam foglalkozni, hogy hanyadik vagyok a ranglistán, ami azért nem könnyű feladat, mert természetesen tudom, hogy a korábbi eredményeim után a korosztályos versenyeken folyamatosan jó eredményt várnak el tőlem az atlétika követői – mondja Lilianna. – A mi versenyszámunkban, a magasugrásban általában a jó versenyzők nem esnek ki a selejtezőben. Azok, akikkel számolni kell, ott vannak a döntőben és nincs papírforma sem. Mindig az aznapi forma dönt és az adott pillanatban kell a legjobbat nyújtani. A vébé előtt nagyjából egy hetet már Amerikában töltöttünk az akklimatizálódás céljából, és szerintem nekem ez jól sikerült, mert a versenyen nem éreztem úgy, hogy az ugrásaimban befolyásolna az időeltolódás vagy az új környezet. Sikerült jól ugranom és igazából nem tudom megmondani, hogy miért.

Centikben nem szoktam gondolkodni előre, mert azzal csak stresszelném magam. Nagyon örülök az ezüstéremnek. Két éve Limában éppen csak lecsúsztam az U20-as vébé-éremről, akkor negyedik lettem. Akkor még U18-as voltam az idősebbek között és nagy dolognak tartottam az eredményemet, nem szomorított el, hogy kicsi hiányzott a dobogóhoz. Most tudtam, hogy jobb vagyok, mint két éve és ez a magabiztosság is erőt adott. Ha most nem sikerül érmet szereznem, az bizonyára bosszantott volna, de szerencsére ezzel már nem kell foglalkoznom.”

Lilianna a vasárnapra eső U20-as vb-döntőt követően nem hazafelé vette az irányt, hanem egynapos utazás várt rá Birminghambe, a felnőtt atlétikai Európa-bajnokság helyszínére, hogy a következő csütörtökön ezen az eseményen is képviselje Magyarországot.

de ez is kevés volt a fináléhoz, a 21. helyen végzett. A döntőhöz 191 centi kellett, ezt tizenöten is teljesítették.

„Nyilván minden versenyre úgy megyek, hogy először is szeretnék a döntőbe jutni. De új helyzet volt, hogy ilyen rövid időn belül két kiemelt versenyen is részt vettem. Vannak, akik ezt jól meg tudják oldani, nekem nincs ebben rutinom, nem is kerültem még ilyen szituációba. Éppen ezért már az is kérdéses volt, hogy egyáltalán fel tudok-e ugrani a felnőtt Eb-n. A bemelegítéskor semmi nem utalt arra, hogy a 188 centi is menni fog. A selejtező alatt küzdöttem rendesen, de végül ez az eredmény sem ért döntőt. Összességében viszont élveztem az Eb-t és újabb értékes tapasztalatokat szereztem.”

Lilianna a 193 centiméteres egyéni csúcsát tavaly a besztercebányai ezüstkategóriás viadalon érte el, amellyel beállította Győrffy Dóra 1997 óta érvényben lévő U20-as országos csúcsát is. Mint láttuk, az U20-as vébén 190, a felnőtt Eb-n 188 centiméterrel rukkolt ki, az idei legjobbja 192. Ez már az szint, amikor nem olyan egyszerű a folyamatos eredménybeli javulás.

„Természetesen akadnak, akik még a korosztályos éveik alatt kiemelkedő eredményt érnek el, de női magasugrásban nem az a jellemző, hogy valaki nagyon fiatalon jut el a pályafutása legjobbjáig. A birminghami Európa-bajnokság döntőjének első tíz helyezettje között csak hárman vannak, akik 2000 után születtek és közülük is a legfiatalabb nálam öt évvel idősebb. Például az Eb-n bronzérmet nyerő Marija Vukovics is ebben az évben ugrotta a 198 centis egyéni csúcsát harmincnégy évesen. Fontos, hogy hosszútávon tervezzünk. Nyilván senki nem tud minden évben egyéni csúcsot javítani, ez szürreális elvárás lenne. Van, amikor csak közel kerülünk hozzá, de még az sem biztos.

Számomra azért különösen értékes, hogy tavaly már elértem a 193 centit, mert ezáltal a versenyzést tekintve új kapuk nyíltak meg előttem. Nemcsak a felnőtt-vébére, Eb-re gondolok, hanem azokra a rangos nemzetközi versenyekre is, amelyeken a legjobbakkal szerepelhetek együtt. Lehet, hogy van, akinek az enyémnél most tíz centivel is jobb az egyéni csúcsa, de az ilyen versenyeken nemcsak azt látom, hogy ő mit csinál jobban vagy másképp, hanem azt is, hogy például neki is lehet rossz napja, amikor semmi nem jön össze. Nem olyan egyszerű mindig a legjobbnak lenni. A folyamatos fejlődést tartom szem előtt, igyekszem minél többet tanulni és szeretnék minden lehetőséggel élni, amit kapok. Most dönthettem volna úgy, hogy az U20-as vébé után nem megyek a felnőtt Eb-re, de ott akartam lenni, hogy azzal is több legyek. Sokan talán nem is értették, hogy miért vállaltam be. Vagy nézhetem fordítva: ha nem megyek az U20-as vébére, akkor lehet, hogy bejutok a felnőtt Eb döntőjébe. De U20-as vébém már nem lesz több, felnőtt Eb-n meg reményeim szerint két év múlva megint indulhatok.”

A sokra hivatott fiatal a következő esztendőben elsőévesnek számít az U23-as korosztályban (bár már most is a felnőttmezőny legjobbjaival veszi fel a versenyt) és a sport mellett továbbra is igyekszik a tanulmányaira is kellő figyelmet fordítani, immáron a  Corvinus Egyetem hallgatójaként. És még ebben az évadban is vár rá kiemelt megméretés. Augusztus végén a németországi Heilbronnban vesz részt ezüstkategóriás versenyen.

„Örömmel vettem a meghívást, mert az egy nagyon jó pálya hírében áll. Tavaly a két német lány, Christina Honsel és Imke Onnen is ott ugrotta az egyéni csúcsát, a 2 métert és a 198 centit – ez nem rossz előjel. Majd kiderül, hogy nekem hogyan sikerül teljesítenem abban a környezetben. Jövőre már U23-asként versenyzem. Annak különösen örülök, hogy az U20-as korosztályban odakerült a nevem a magyar rekord mellé, ráadásul a valaha volt legjobb magyar felnőtteredményt elérő Győrffy Dórával együtt tarthatom a csúcsot. Ez nagyon nagy és motiváló dolog a számomra.”

(Kiemelt képünkön: Bátori Lilianna Fotó: Hegedüs Gábor)